"Soha nem tud megragadni egy érzést, vagy egy arcot, vagy egy emberi arc lágyságát, érted? Ha ez a beszélgetés a filmről folyna, az mélységesen fájna nekem. Úgy gondolnám, hogy ez magával az élettel szemben sértő."
Ezt Guillermo Del Toro mondta a mesterséges intelligencia által készített műalkotásokra, illetve magára a jelenségre, hogy az MI már fest, rajzol, zenét szerez, és ezzel elveszi a "valódi" művészek munkáját. Nincs egyedül a nézeteivel: az, hogy szörnyű világ jön, ha már az emberi érzelmek és társadalmi jelenségek metaforikus kifejezését (az egyszerűség kedvéért maradjunk annyiban, hogy nagyjából ezt jelenti a művészet) is gépekre bízzuk, és ennek most kell véget vetni, mielőtt késő lenne, és a megrendelők komolyan elkezdik kiszervezni az alkotást a mesterséges intelligenciának.
Az ilyen nagy paradigmaváltás előtti tiltsukbe-mozgalom teljesen természetes: a zenemegosztás feltalálása után a lemezipar tiltakozott habzó szájjal (élükön a Metallicával, ha még emlékszünk a Napster körüli balhéra), a torrent megjelenésekor a mozihálózatok estek pánikba, de visszább is mehetünk: a digitális fényképezők elterjedésekor a szakmát évtizedekig tanuló analóg profik kiáltottak világvégét, és a mai napig képesek háborogni, hogy "manapság bárki lehet fotós". (Amiről két dolog jut eszembe: egyrészt az, hogy ez nagyszerű dolog, hiszen én is "bárkiből" lettem fotós, másrészt az, hogy a fotózás megjelenésekor meg a festők rémültek halálra, és gondolták azt, hogy a hivatásuk ezzel halott. Végül, ha jól látom, mindenki túlélte.) Visszamehetnénk a könyvnyomtatásig, amitől meg a kódexmásolók kaptak frászt, de ettől most megkímélnék mindenkit.
Gyere, és legyél te is PCW Max tag!
Olvasd tovább minden cikkünket és élvezd a tagoknak járó extra kedvezményeket egész hónapban akár egy pizzaszelet áráért!
Kipróbálom