Sokszor leírtuk már mi is, hogy az aktuális csúcsmobilok helyett kifizetődőbb megoldás lehet, ha az előző szezon topligás készülékei közül keresel egyet a használt termékek piacán. Ezt az állításunkat továbbra is fenntartjuk, az alig egyéves készülékek hardveres és szoftveres szempontból is közelebb állnak az élvonalhoz, mint bármelyik középkategóriás okostelefon, miközben árazásuk jelentősen kedvezőbb. Ha azonban ennél is korábbi telefonokat szemeltél ki, már korántsem biztos, hogy jó választásnak bizonyulnak.
Hol a határ?
Androidos eszközökről lévén szó, viszonylag egyszerű meghúzni azt a bizonyos képzeletbeli határvonalat, ahonnan már nem érdemes fontolóra venned a korábbi készülék beszerzését, vagyis igazából megteszik ezt maguk a gyártók azáltal, hogy limitálják termékeik támogatását. Ha az aktuálisan legfrissebb rendszer már nem érkezik meg a kiszemelt mobilra, akkor bizony nyilvánvaló, hogy véget ért az életciklusa.
Ez pedig a legtöbb csúcsligás, androidos készülék számára két, legfeljebb három évet jelent, ennél tovább még a felső kategória krémje se nagyon húzza. A mobilok szédületes ütemű fejlődésnek köszönhetően egyre inkább jellemző, hogy az aktuálisan bevezetett újdonságok rövid időn belül az alsóbb készülékkategóriában is megjelennek. De milyen hamar szivárognak át az említett képességek, és mennyire gyorsan zárkóznak fel az alsóbb szegmensek hardveres komponensei?
Igazán érdekes kísérletbe kezdtünk ennek kapcsán:
Összevetettük három gyártó aktuális belépőkategóriás modelljét egy mára némileg megkopott fényű, három éve azonban a topligába sorolt telefonnal, hogy kiderítsük, jobb vétel-e egy alsó polcos újonc, mint egy csúcskategóriás veterán.
Természetesen az összehasonlítás főként az elméleti síkra korlátozódik, ugyanis csak a legritkább esetben fordul elő, hogy bontatlan csomagolású kifutott készülékekre bukkansz a boltok polcain.
A használt termékek piacán ellenben bőséges a választék, méghozzá fillérekért, ám az amortizáció okán már nem hagyhatod ki a számításból a csökkent üzemidőt és az esetleges esztétikai hibákat sem. Hogy a küzdelem kellően igazságos legyen, házon belül versenyeztettük egymással a gyártók termékeit, és így legalább az is kiderült, melyik vállalat építi be gyorsabban a modern technológiákat az alsóbb régiókban tanyázó, újabb készülékekbe.
Akik kimaradtak
Több márkát illetően is komoly problémát okozott releváns párosítások kialakítása, mégpedig a piaci környezet erőteljes átalakulása következtében. Sajnos a legnagyobb veszteséget a Huawei volt kénytelen elkönyvelni, mivel a Google támogatása nélkül csaknem lehetetlen korrekt módon összehasonlítani egy három évvel ezelőtt bevezetett készüléket az aktuális belépőszintet képviselő mobiljaival (még akkor is, ha hardveres szempontból egyébként ez nem jelentene problémát), a HMS ugyanis még csak megközelítőleg sem képes azt nyújtani, amit a GMS-től már megszoktak a felhasználók.
Annak is egészen jó oka van, hogy kizárólag androidos gyártókat vettünk be az összevetésbe, az Apple ugyanis kezdettől fogva elkerüli a belépőkategóriát, emellett három éve megjelent iPhone-jai még most is szép számban fogynak. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az almás cég lényegesen hosszabb ideig nyújt szoftveres támogatást (bár ugye mind hallottunk már a szoftveres lassítás jelenségéről, ezzel együtt a zárt környezet biztosabb működést ígér valamennyire).
Redmi 9 vs Xiaomi Mi 6
Három éve még csak bontogatta szárnyait a Xiaomi a hazai piacon, az akkori csúcsligás Mi 6 egészen remek hardveres képességekkel rendelkezett. A 2017 áprilisában piacra dobott telefonban a megbízható Snapdragon 835-ös chip dolgozott, mellette pedig 4 GB memória szolgálta ki a rendszert.
Az összeállítás egészen a tavaly tavaszig regnáló 9-es Androidig kapta is rendesen a frissítéseket, a 10-es verzió azonban már nem érkezett meg rá hivatalosan. Fiatalabb Xiaomi versenyzőnk immáron saját márkanevet is kapott, Redmi mobilként lehet megtalálni a kínálatban. Rendszermemóriából ennek a telefonnak is csupán 4 GB jutott, a Qualcomm lapka helyett viszont már a MediaTek Helio G80-as SoC-je igyekszik mindenben megfelelni felhasználói igényeidnek.
A lapkák erejének vizsgálatából kiderült, hogy minimálisan azért a Snapdragon korábbi csúcsmodellje még mindig többre képes, de a különbség minimális, általános felhasználás során már nem észrevehető. Ha ki kellene emelni egy területet, ahol hatalmasat fejlődtek a 60 ezer forint alatt kapható Xiaomi (és természetesen Redmi) mobilok, gondolkodás nélkül a fotós képességeket említenénk. A Redmi 9-ben négy fotósszenzor segít megalkotni az ideális felvételeket, és a kattintás után megjelenő végeredmény is egészen jó, a versenyképes kamerás képességek pedig nagyszerű ütőkártyának számítanak a belépőkategóriában.
A képalkotást illetően nem igazán kellett félteni a Xiaomi korosodó veteránját sem, normál körülmények között igazán szépen teljesített, naplemente után azonban akadtak problémái. Úgy tűnik, hogy az évek során sikerült orvosolnia a hiányosságokat a cégnek, a Redmi 9 nem szenved hasonló gyermekbetegségektől.
Egymás mellé helyezve a készülékeket, szembetűnő, hogy a Redmi 9 valóságos monstrum a Mi 6-hoz képest. A méretkülönbségből fakadó eltérések a megjelenítők átmérőjében csúcsosodnak ki igazán, mert míg a Mi 6 valamivel 5 hüvelyknél nagyobb paneljével a maga idejében is átlagosnak számított csupán, addig a Redmi 9 előlapján egy 6,53 hüvelykes kijelző terül el, ami a jócskán megvékonyított kávák dacára is jelentős növekedést eredményezett. A Mi 6 tervezésekor a Xiaomi úgy gondolta, elegendő a csúcskategóriába a full HD panel, 2020-ban azonban ez a felbontás már a belépőszintű mobilokat - így a Redmi 9-et - jellemzi.
Míg a régebbi készülék egy 3350 mAh-s akkumulátorral állt a felhasználók rendelkezésére, addig az új, belépőkategóriás telefont egy 5020 mAh-s telep hajtja, és mivel a belépő Helio chip fogyasztása jóval gazdaságosabb a Snapdragon 835-nél, nem csodálkozunk azon, hogy üzemidő tekintetében is ellopja a show-t a Redmi 9.
Összességében tehát kijelenthetjük, hogy a Xiaomi nagyjából sikeresen örökítette át az alsóbb szegmensbe az egykori csúcstechnológiát, a Redmi 9 ugyanis szinte mindenben fel tudott nőni a Mi 6-hoz, sőt néhány területen még túl is szárnyalja azt.
LG K61 vs LG G6
Ugyan a kezdeti döcögős árazás miatt az LG G6-os modellje nehezen találta meg a közönségét, ahogyan távolodtunk a premiertől, ára megindult a lejtőn, és egyre több felhasználó tapasztalhatta meg, hogy kimondottan jó hardveres összeállítás vár rájuk. Az egész koncepciót csupán egyetlen komponens árnyékolta be, mégpedig az akkor is már korosodónak számító Snapdragon 821-es lapka. Ma már egészen biztosan nem ezt a rendszerchipet szeretnéd új mobiltelefonodban tudni.
Persze a belépőkategóriában induló K61-est sem épp a nyers erejéről híres rendszerchip hajtja, belsejében ugyanis a MediaTek Helio P35-ös lapkája dolgozik 4 GB RAM társaságában, amivel nem kapunk F1-es autókat megszégyenítő gyorsaságot, ehelyett korrekt, ám helyenként csupán akadásokkal fűszerezett rendszerműködést várhatunk tőle.
Általános tendencia volt az elmúlt években a megjelenítő méretének növelése és a kávák vékonyítása, a G6 azonban már a trendeket megelőzve is egészen jól teljesített ezen a téren. Az előlapon elterülő képernyő csaknem a front 80 százalékát lefedi, és 5,7 colos méretével még egészen zsebbarát kivitelnek számít. Ezzel szemben a K61-es modell 6,53 hüvelykes kijelzője és 82,5 százalékos előlapi lefedettsége aligha nevezhető formabontónak, és jókora zsebre lesz szükséged, ha megpróbálnád beleszuszakolni.
Egészen meglepő, hogy jobb minőséget képvisel a panel a már kifutott, fúrt kameralyukas elrendezést alkalmazó telefonban, a G6 ugyanis 1440×2880-as felbontást kínál, míg a K61 esetében be kell érned a full HD-kijelzővel (tegyük hozzá, hogy kategóriájában ez egyáltalán nem ok a szomorkodásra). A rajta futó Androidot nézve sincs a csúcson az idén tavasszal debütált K61, mivel 9-es verzióval érkezett, és még a tavaly megjelent, immáron leváltás előtt álló 10-es frissítés sem várható rá. Ez pedig külön pikáns annak ismeretében, hogy a 2017-es G6 ugyanerre a változatra frissíthető, vagyis ezen a téren semmilyen előnnyel sem rendelkezik az ifjonc.
Kamerák számában már magabiztosan veri a K61 az LG korábbi zászlóshajóját: összesen négy szenzornak találtak helyet hátoldalán, ezek azonban kizárólag nappali fényviszonyok között szorongathatják meg az egykori csúcsragadozót, más esetekben labdába sem rúghatnak vele szemben, ha az elkészített képek minőségét tekintjük. Persze nem csupán az álló felvételeken érezhető a különbség, a G6 videós képességei ugyanis bőven felülmúlják a belépőkategóriás utód tudását: míg előbbi számára a 4K-s felvételek rögzítése sem gond, utóbbi csupán a full HD felbontást képes kezelni.
Üzemidejüket összehasonlítva arra jutottunk, hogy jobban teljesít az ifjú titán, már csak azért is, mert a G6 3300 mAh-s kapacitású akkumulátorával szemben egy jelentősen megnövelt kapacitású, 4000 mAh-s teleppel rendelkezik. Emellett azonban meg kell említenünk a kizárólag a G6-on elérhető gyorstöltést; a K61 100 százalékra töltése hosszú órákba telik majd.
Összességében elmondhatjuk, hogy az LG három évvel ezelőtti topligás készüléke sok szempontból még ma is előnyt élvez az aktuális belépőmobillal szemben, de a K61 javára írhatjuk, hogy üzemideje és teljesítménye észrevehetően jobb.
Samsung Galaxy A41 vs Samsung Galaxy S8
Gigantikus dizájnbeli megújulást hozott S szériájába a 8-as modellel a Samsung. A kecses formaterv nyilvánvalóan tetszett a felhasználóknak, és feledtette az előző év Note szériájának csúfos bukását, szóval a kiszemelt, három évvel ezelőtti készülék rendkívül fontos mérföldkő volt a gyártó életében. Hardveresen és szoftveresen is remekül teljesített akkoriban az S8, nagy kérdés azonban, hogy ennyi idő elteltével fel tudja-e venni a versenyt a belépőkategóriában nemrég megjelent A41-essel. Ha pusztán a méretüket hasonlítjuk össze, azt tapasztaljuk, hogy nem igazán érezhető jelentős eltérés a két telefon között, szinte milliméterre pontosan megegyeznek.
Vizsgálatunkat a ház anyagminőségével folytatva kiütköznek a különbségek: amíg az S8 burkolata prémium eszközhöz illő üveg és fém kombináció, addig az A41-et egyszerű plasztikpalást öleli körbe. A méretek megtartása mellett a kijelző nem növekedett jelentősen, az S8 Infinity Display megoldása piszkosul jól lefedte az előlapot, de ennek ellenére egy leheletnyivel azért mégis nagyobb az A41-é, amelyen a trendeknek megfelelően apró cseppnotch-kivágás mögül les rád a frontoldali kamera.
Felső szenzorsávján sokkal többet kínál az egykori topligás modell, mint amit az A41 nyújt: az előlapi kamera mellett az S8-on íriszszkenner és infrás segédszenzor is található a pontosabb arcfelismerés érdekében. Az A41 képernyője ugyan valamivel nagyobb, felbontása csupán full HD, vagyis a frissebb Sasmung mobilt választó felhasználóknak alacsonyabb pixelszámmal kell beérniük. Remek hír azonban, hogy a panel mindkét esetben Super AMOLED (ez pedig az aktuális belépőmodell számára hatalmas pluszt jelent).
A 2017-ben debütált Galaxy S8-at a Samsung saját fejlesztésű Exynos 8895-ös chipje hajtotta, amely teljesítményében egy hangyányit még rá is vert a Snapdragon 835 csúcslapkára, míg az A41-hez a gyártó a MediaTek Helio P65-ös chipjét használta.
E kettő nagyjából azonos szinten van (igaz, az Exynos chip már 10 nanométeres csíkszélességgel büszkélkedhet, míg a MediaTek 12 nm-en ragadt). Rendszermemóriából mindkét készülékben 4 GB áll a felhasználók rendelkezésére, tehát hardveres képességekben tartja a lépést az A41. Szoftveresen a Galaxy S8 megállt az Android 9-es változatánál, míg az "utód" már a dobozból előásva is a 10-es droidverzióval fogad, vagyis egy újabb érv szól az A41 mellett.
Az S8 idejében a Samsung még nem csatlakozott a hátlapon kameratömeget kínáló gyártókhoz (pedig a két szenzor használata már akkor is egészen elterjedt volt). Azt az egy kamerát azonban, amely a hátlapon várja a bevetést, rendesen összerakta a Samsung. A dual pixeles megoldás és az este is remekül látó szenzor igazán szép fotókat készít, ami pedig a videózást illeti, a 4K és a szuperlassítás is megjelent az opciók között.
Ezzel szemben az A41 hátlapján egy kameraszigeten csücsül a három képalkotó, közöttük a normál mellett nagy látószögű és mélységélesség-szenzor is pihen; összességében 48 megapixelre képes ez a képalkotó. Sajnos az eredmény hagy maga után kívánnivalót, így hiába a több kamera, csak a nappali fényviszonyok között készült képek közelítik meg az előd nyújtotta minőséget. Cserébe viszont üzemidőben odacsap a friss készülék a kifutó szériának.
A beépített 3500 mAh-s akkumulátor nemcsak nagyobb kapacitású, mint az S8-ban található, 3000-es társa, hanem a MediaTek alacsonyabb energiaigényét is a saját javára fordítja, vagyis egy jó pontot ismételten felvéshetünk az A41 neve mellé. Mindkét készülék legfeljebb 15 wattos gyorstöltésre képes, az S8 vezeték nélküli megoldásának azonban még nyoma sincs a jelenlegi belépőkategóriában.
Tehát az A41 teljesítménye többé-kevésbé képes felvenni a versenyt a korábbi csúcskészülékkel, üzemideje pedig még le is pipálja, képalkotás terén azonban már nem muzsikál ennyire fényesen. Mégis megállapíthatjuk, hogy a Samsung aktuális belépőmobilja képes kiváltani a cég három évvel ezelőtti topligás termékét.
A havonta megjelenő PC World magazinban további teszteket, cikkeket és elemzéseket találsz teljes verziós programok, biztonsági szoftverek és ajándék PC-játék társaságában.
