Milliók tekintenek rájuk kedvelt időtöltésként, mégis ritkán vetül akár csak egy-egy hajszálvékony pászma is a rivaldafényből az ún. hidden object játékokra, ellentétben mondjuk a filmszerű akció-kalandokkal, a belső nézetes lövöldékkel, a stratégiai, szerep- és sportjátékokkal, vagy éppen a szimulátorokkal. A tárgykeresősnek is nevezett alkotások voltaképp a Myst-szerű, nyugodt tempójú, felfedezésre és fejtörők megoldására fókuszáló kalandjátékok, valamint a képeken elrejtett objektumok felismerésére ösztönző ifjúsági kiadványok találkozásából születtek.
És bár nem mind egy kaptafára készülnek, akadnak bizonyos jellemzők, amelyek legtöbbjükben visszaköszönnek: ilyen például a természetfelettivel kokettáló témaválasztás (a fantasytől a krimin át a horrorig bármi belefér, de még észszerű keretek között), és hogy a történetek hőse rendszerint egy-egy rettenthetetlen ifjú hölgy, akiben túlteng a kalandvágy. Az iméntiekkel szemben a festményszerű, 2D-s grafika viszont már egyenesen kötelező elem, hiszen ily módon garantálható a csekély erőforrásigény, ami annak a feltétele, hogy a régebbi konfigurációk tulajdonosai is játszhassanak velük.
Anya nyomában
Természetesen találunk a műfajban olyan darabokat is, amelyek háttereit bármiféle egységes koncepciót mellőzve dobálták egymásra készítőik anélkül, hogy akárcsak fikarcnyi figyelmet fordítottak volna az azokat összekötő narratíva kidolgozására. Szerencsére a Chronicle Keepers: The Dreaming Garden nem tartozik közéjük, rögvest a cselekményt felvezető animációban elszakítják a történet hősnőjét édesanyjától, aki után mindössze egy törött medál marad hátra emlékül, no meg a gyermekkort végigkísérő trauma és egy sor megválaszolatlan kérdés.
Évekkel később, amelyek megszállott, ám teljesen hiábavaló kutatással teltek, végre a válaszok kapujában állunk szó szerint és átvitt értelemben is, amikor egy napon a sors egy antik köteteket árusító könyvesbolt kirakata elé vezet. A tulajdonosnak sajnos esze ágában sincs eladni a számunkra oly fontos könyvet, ezért kihasználjuk, hogy bokros teendői miatt magunkra hagy minket, és alighanem jó néhány törvényt megsértve módszeresen átkutatjuk az üzlethelyiség publikus és nyilvánosság elől elzárt részeit is. Tettünket siker koronázza, megszerezzük, amit akartunk, ám ennek következtében egyik pillanatról a másikra egy új és ismeretlen világban találjuk magunkat, és ezzel veszi ténylegesen kezdetét a nagy kaland.
Kattintásvadászat másképpen
Miként a hagyományos point & click kalandjátékokban, úgy a tárgykeresős alkotásokban is eredményre vezet az a megoldás, amikor módszeresen végigpásztázzuk a képernyőt a kurzorral, és mihelyst megváltozik az utóbbi formája, kattintunk. Az egérkurzor alakváltásai elég egyértelműek, de a fejlesztők nem bíztak semmit a véletlenre, inkább minden részletre kiterjedő tutoriallal vezetik be a kezdő játékosokat a tárgykeresés rejtelmeibe. A határozottan valamelyik irányba mutató nyíl azt jelenti, hogy arra mehetünk, a nagyító segítségével közelebbről is szemügyre vehetünk valamit, a kéz pedig félreérthetetlen jelzése annak, hogy egy megtapogatható, esetleg az inventoryba helyezhető tárgyra bukkantunk. Végezetül pedig fogaskerekekké változik a kurzor, ha fel kell használnunk valamit a kaland során összegyűjtött holmikból.
A képernyő alját elfoglaló kezelőfelületet úgy alakították ki, hogy a tárgylistát igény szerint odaragaszthassuk, vagy akár el is tüntethessük, ha úgy ítélnénk meg, hogy túl sokat takar ki. Ugyanitt találjuk meg a korábban említett törött medált is, amelynek repedésekkel teli zöld lencséjén keresztül szemlélve a világot olyasmit is kiszúrhatunk, amit varázslat rejt el az avatatlan tekintetek elől. Rendszerint megcsillan, amikor olyan titok közelében járunk, amelyről csakis ily módon ránthatjuk le a leplet. Használni pedig úgy tudjuk, hogy szimplán rákattintunk, vagy lenyomjuk az egér jobb gombját.
Noha a hidden object játékok nem számítanak különösebben nehéznek - elvégre úgy tervezik meg őket, hogy életkortól függetlenül örömünket leljük bennük, és ne kelljen hosszú órákat töltenünk működésük kiismerésével - a Chronicle Keepers: The Dreaming Garden fejlesztői három nehézségi fokozatot is beépítettek alkotásukba. Ezért a vizuális segédleteken túl akár még tippeket is kérhetünk, de annak sincs akadálya, hogy mindenféle támogatás nélkül, saját szakállunkra kezdjünk el nyomozni. Miután játék közben szabadon lehet állítgatni a kihívás mértékét, nincs jelentősége annak, hogy melyik szinten vágunk bele a puzzle-jellegű fejtörőket is tartogató kalandba.
Szelíd motoros
Nagyítóval is nehéz lenne olyan konfigurációra bukkanni, amelyik ne bírna el a Chronicle Keepers: The Dreaming Gardennel. A játék szerény elvárásait világosan tükrözi, hogy még az olyan, már rég nem támogatott operációs rendszereken is elindul, mint a Windows 8, 7 és Vista, a matuzsálemi XP-ről nem is szólva. Processzorból beéri egymagos Pentium 4-gyel (2,4 GHz), és memóriából is megelégszik 1 GB-tal. Ami pedig a videokártyát illeti, mindössze a DirectX 9.0c-komptibilitás az elvárás, legalább 128 MB-tal.
A Chronicle Keepers: The Dreaming Garden ajándékba jár a július 1-jén megjelenő 2022/07-es PC World magazin mellé, amit előfizetőként már két nappal korábban kézbe vehetsz, ha a posta is úgy akarja. A játék mellett más értékes szoftvereket is bezsebelhetsz új lapszámunkkal, szóval megéri lecsapni rá.
