Szerdán 52-47 arányban úgy szavazott az amerikai törvényhozás, hogy mégis állítsák vissza a netsemlegességet garantáló szabályozásokat - egészen konkrétan azokat, amelyeket a Szövetségi Kommunikációs Hatóság (Federal Communications Commission) felrúgott tavaly decemberben. Tudjuk, Amerika, meg politika, de a mostani mentés mindenkinek fontos, ahogy a netsemlegesség megszűnése is fájt volna (nagyjából) mindenkinek.
De mi is az a netsemlegesség egyáltalán? Érdemes gyorsan összefoglalni a dolgot, mert fontos. 2015-ben, még Barack Obama elnöksége idején ffogadták el a Net Neutrality Act néven ismert törvénycsomagot, amely többek között a következőket garantálta:
- minden internet-szolgáltatónak kötelező volt az összes felhasználó számára egyenlő színvonalú és minden szinten elfogulatlan hozzáférést biztosítani függetlenül az elérni kívánt tartalom forrásához vagy tartalmához (kivéve persze a büntetőjogi értelemben tiltott témákat);
- a szolgáltatók nem kérhettek pénzt azért a felhasználóktól, hogy egyes tartalmakhoz vagy szolgáltatásokhoz gyorsabban hozzáférjenek, vagy hogy hozzáférhessenek egyáltalán;
- a másik oldalon a szolgáltatók a tartalmak előállítóit sem hozhatták előnyös helyzetbe fizetős vagy érdekekhez fűződő alapon, tehát elviekben az XYZ netszolgáltatónak ugyanúgy kellett elérést biztosítania a Netflixhez, a Huluhoz és a HBO Go-hoz, mint a saját mozis és webtévés megoldásához.
Tavaly decemberben azonban az FCC benyújtotta azt a törvénytervezetet, amely lényegében eltörli a Net Neutrality Actben foglaltakat, majd nem sokkal később 3:2 arányban szavazták meg a változtatást, a bizottság republikánus tagjai szavaztak az eltörlés mellett, a demokrata tagok túl kevesen voltak ennek megakadályozásához.
Ezt buktuk el majdnem
Ugyan az új törvény nem mondja ki konkrétan, hogy onnantól az internet-szolgáltatók bármit megtehetnek, viszont úgy fogalmazott, hogy a kormány nem irányítja és felügyeli őket "felülről", csupán annyit szabtak meg, hogy a szolgáltatók legyenek továbbra is átláthatóak. Mindez pedig egy annyira lufi megfogalmazás, mintha azt kérnénk egy maffiavezértől, hogy "lehetőleg ne tudjunk róla, ha parancsot ad egy gyilkosságra".
Az új helyzet lehetőséget teremtett például arra, hogy a szolgáltatók eldönthetik, melyik sajtótermékekhez biztosítanak gyorsabb elérést, ezzel akár politikai, gazdasági előnyökhöz juttathatnak kormányokat vagy szervezeteket. Ugyanígy a nagy szolgáltatóknál lehetségessé vált, hogy például saját videós, zenés szolgáltatásaikat kiáltják ki kvázi kötelezőnek, és innentől vagy elvágják, vagy élvezhetetlenné lassítják a többit: viszlát, Netflix, viszlát, Spotify, viszlát, bárki más. Arra is lehetőségük lett, hogy elkezdjék kiárusítani a prémium eléréseket. Ilyenkor aztán hiába fizet valaki mondjuk egy 100 gigabites internetért, ha a "normál" tartalmakat ehhez képest csak töredék sávszélességgel nézheti, a gyors elérés csak azokhoz az oldalakhoz és szolgáltatásokhoz működik, amelyek fizetnek ezért a szolgáltatónak.
Amerika nincs is olyan messze
Ugyan az egész balhé az USA belügye, és azonnal nem is lett volna közvetlen hatása az új szabályozásnak, hiszen itt az internet-szolgáltatók egységes működési kódex alapján üzemelhetnek, azért elég sok mindent megérezhetett volna az új rendszerből akár egy magyar internetező is. Hiszen még egy olyan erős cég, mint a Netflix, a Spotify, vagy hasonlók is belerokkanhatnak abba, ha az amerikai netszolgáltatók a saját termékeik javára kigolyózzák őket az ottani játékból - ebből Európában majd annyit vehetünk észre, hogy egyes ilyen cégek akár csődbe mennek, vagy jelentősen átalakítják működésüket.
Azt pedig ne is pedzegessük, hogy az Egyesült Államokban elinduló folyamatok általában "ragadósak", és valószínűleg nem kell hozzá sok idő, hogy Európában is átvegyék egyes politikai erők vagy szervezetek a net szabadságának megnyirbálását, mint új szent célt.
Győzelem az utolsó utáni pillanatban
A mostani jó hírhez az kellett, hogy a decemberi döntések után egy csomó gyakorlati kérdés miatt elkezdjen húzódni a változtatások bevezetése. A tökölésnek elvileg pont nyár elején lett volna vége, ugyanis az FCC-t irányító Ajit Pai néhány nappal ezelőtt jelentette be, hogy június 11-én lépnek életbe az új szabályozások. Közben azonban a demokraták résen voltak, és kihasználtak egy törvényhozási formulát: eszerint bármilyen megszavazott törvényt újra lehet tárgyalni abban az időszakban, amíg az érvénybe nem lép. Épp ezért az utolsó napokra, amikor a republikánusok már nem is számítottak ilyesmire, villámgyorsan behirdették az új szavazást.
Mindezt sikerült úgy időzíteni, hogy a republikánusok közül John McCain szenátor épp kórházban volt, és bár így is eggyel többen voltak az ellenfelek, tehát elviekben egy szavazattal továbbra is a változtatások maradtak volna érvényben, viszont nagy meglepetésre három republikánus szenátor, Susan Collins, John Kennedy és Lisa Murkowski mégis az Obama-féle rendeletek megtartása mellett voksolt. Így végül 52-47 arányban győzött a "visszavonás visszavonása", tehát az már biztos, hogy június 11-én nem dől le a szabad internet amerikai védőbástyája.
Elvileg ugyan még lenne lehetőség ezt az eredményt is újraszavaztatni, azonban a szakértők szerint erre már az eredetileg tervezett dátumig nem lesz ideje a republikánusoknak, tehát ha továbbra is támadni akarják a netsemlegességi szabályokat, új törvénytervezetet kell benyújtaniuk és mindent kezdeni az elejéről, ám azzal, hogy már saját táborukban is vannak átszavazók, esélyes, hogy a téma lekerül a napirendről.
