Akik 1973. április 3-án New York belvárosában sétálgattak, szemtanúi lehettek, ahogy dr. Martin Cooper, a Motorola mérnöke egy furcsa tárggyal sétál. A most 94 éves mérnök ugyanis egy Motorola DynaTAC mobiltelefont tartott a kezében, amibe hirtelen ötlettől vezérelve beütötte szakmai riválisa, az AT&T-nél dolgozó Joel Engel telefonszámát és lenyomta a 'hívás' gombot.
Ezzel történelmet írt, ez volt ugyanis a világ első olyan telefonhívása, amelyet egy valódi mobilról, azaz nem egy autóba épített telefonról kezdeményeztek.
Szia Joel, itt Marty Cooper. Egy mobiltelefonról hívlak, de egy igazi mobilról, egy személyes, kézben tartható, hordozható telefonról
- így hangzott az első mobilhívás, amelyre Cooper szerint Engel először nem is igazán tudott mit reagálni.
Abban az időben az AT&T és a Bell Labs számított a telekommunikációs világ vezetőjének, így a Motorola munkatársai folyamatosan rajtuk tartották a szemüket, mivel a két cég közösen dolgozott az autóba építhető telefonok fejlesztésén. Természetesen, 1973-ban még komoly korlátai voltak a mobiltelefóniának, például rendkívül csekély volt a párhuzamosan használható csatlakozások száma, az autós rendszerek pedig méregdrágák voltak.
Cooper úgy gondolta, hogy egy olyan telefon, aminek a használata során végig az autóban kell maradni, nem lehet jó alternatívája a vezetékes telefonoknak. Ezért kezdett el dolgozni a saját megoldásán: 1973-ban mindössze 90 nap alatt fejlesztette ki az említett DynaTAC mobiltelefon első prototípusát.
Az emberek természetüktől fogva mozgékonyak, azonban úgy száz éve valaki kitalálta, hogy vezetékeken keresztül tudunk kommunikálni. Ezek a vezetékek odakötöznek az íróasztalunkhoz, vagy az otthonunkhoz, amikor valójában szabadon szeretnénk mozogni mindenhol. Ilyennek kellene lennie a kommunikációnknak is. A hordozhatóság egyet jelent a szabadsággal
- foglalta össze Cooper a mobiltelefon lényegét egy 2015-ös Bloomberg-interjú során.
A technológia bemutatójára elhívta a sajtó képviselőit is, azonban úgy gondolta, látványosabb lenne a dolog, ha nem egy tárgyalóban vagy egy konferenciateremben mutatná meg, hogy mire képes a készüléke, hiszen egy épületben logikusabbnak tűnt volna egy ottani, vezetékes készüléket használni. Ezért találta ki, hogy Manhattan utcáin sétálgatva fogja végrehajtani az első hívást.
Cooper később elárulta, hogy egyedül amiatt izgultak a kollégáival, hogy a prototípus telefont egyáltalán be fogják-e tudni kapcsolni. Ez végül sikerült, bár persze a laboratóriumukban már korábban végrehajtottak pár sikeres teszthívást. Akkor még mindössze kettő darab létezett a prototípusból, mindkettő nagyjából 25 centiméter hosszú volt és csaknem egy kilót nyomott.
Bár az első nyilvános hívásra tehát már 1973-ban sor került, az első, kereskedelmi forgalomban kapható mobiltelefonra még 10 évet kellett várni. Ez volt a Motorola DynaTAC 8000X, ami valamivel áramvonalasabb volt már, mint a Cooper által használt prototípus. A telefon, akkori áron 4000 dollárba került, ez ma valamivel több mint 12 000 dollárt, azaz bő 4,1 millió forintot jelentene. A készüléket 10 óra alatt lehetett feltölteni és nagyjából 60 percnyi beszélgetésre volt jó.
A világ akkor figyelt fel igazán a technológiára, amikor Michael Douglas kezében is feltűnt a telefon, az 1987-es Wall Street (Tőzsdecápák) című filmben. A most 94 éves Cooper egyébként úgy gondolja, hogy a mai okostelefonok még mindig nem érték el az optimális formájukat, szerinte ugyanis a jövőben a mindenki zsebében ott lapuló készülékek helyett a fülünkbe épített implantátumokon keresztül fogunk kommunikálni.
