Azt már megtanultuk, hogy a szenzitív személyes adatainkat, ha nem muszáj, ne adjuk meg a neten, illetve egyre többen figyelnek oda arra is, hogy az egyes mobilalkalmazásaik mi mindenre kérnek engedélyt. A különböző webes platformok felhasználási feltételei és adatvédelmi tájékoztatói viszont továbbra is jogi kifejezések és szándékosan nem túl egyértelmű megfogalmazások átláthatatlan útvesztőjét jelentik a legtöbbünk számára. Erre a problémára hívta fel a figyelmet két új-zélandi kutató, akik a Spotify és a Tinder példáján keresztül mutatnak rá több fontos jelenségre.
Dr. Fabio Morreale és Matt Bartlett rámutatott, hogy a tech-cégek általában semennyire nem működnek együtt a működésüket vizsgáló kutatókkal. Így nekik is arra kellett hagyatkozniuk, hogy a zenestreamelés és az online randizás vezető platformjainak nyilvánosan elérhető felhasználási feltételeit és adatvédelmi feltételeit vizsgálták át, a jelenleg hatályban lévő változatok mellett a korábbi verziókat is kielemezve. A legáltalánosabb probléma, amire a zenetudós és a jogász kettőse rábukkant, hogy az elméletileg felhasználók tájékoztatását szolgáló szövegek inkább az ellenkező hatást érik el, és ellehetetlenítik, hogy felmérjük, mihez is járulunk hozzá a Spotify vagy a Tinder használatakor.
A kutatók második központi állítása arról szól, hogy az évek során egyre több és több adat begyűjtésére kérnek engedélyt a cégek, erre a zenehallgató platformot emelték ki példaként. 2012-ben a számlázáshoz szükséges személyes adataink, a nemünk, és a lakhelyünk mellett a Spotify csak azt figyelte, milyen zenéket hallgatunk és milyen lejátszási listákat állítunk össze. Ezzel szemben mára az olyan új funkciók miatt, mint a hangvezérlés, vagy a lejátszási listák QR-kóddal történő megosztása, a cég elfogadtatja velünk, hogy hozzáférjenek a telefonunk kamerájához és mikrofonjához is (ezt egyébként az operációs rendszerben vissza lehet vonni). De ezek mellett például a helyadataink és sok más személyes információ kezelésére is kérnek engedélyt 2022-ben.
A harmadik fő probléma Morreale és Bartlett az, hogy egyre több tech-cég ígéri, hogy egy algoritmus segítségével ad személyre szabott tartalmakat, ám az algoritmus működését vagy nem fedi fel a felhasználók számára, vagy félrevezetően nyilatkozik róla. A Tinder kapcsán kiemelik, hogy a cég nyilvánosan beszélt arról, hogy egy úgynevezett kívánatossági pontszámot rendel minden felhasználóhoz, ami alapján potenciális randipartnereket ajánl nekik, de ennek a működése teljességgel ismeretlen a tinderezők számára.
A Spotify kapcsán pedig egy komolyabb ferdítésre is rámutatnak, ugyanis az üzemeltetők állítása szerint azt hihetnénk, hogy az ajánlott tartalmak kizárólag a zenehallgatási szokásaink alapján jelennek meg az alkalmazásban. Ezzel szemben a streaming platform felhasználói feltételeiben szerepel, hogy egy harmadik féllel (tehát mondjuk egy zenei kiadóval vagy előadóval) kötött megállapodás is befolyásolhatja a kiemelt zenék körét, tehát a számunkra ajánlott dalok között akár meg is vásárolhat egy helyet egy cég.
"Mivel ezek a hatalmas digitális platformok komoly befolyással bírnak a kortárs társadalmunkban, a felhasználóik és a közvélemény több átláthatóságot érdemel azt illetően, hogyan működnek ezek az ajánlási algoritmusok. Őrület, hogy nem kapunk betekintést, azt gondolom, hogy a jövőben a mostani időszakra a nagy tech-cégek vadnyugatjaként fogjunk visszatekinteni"
- zárta a tanulmányról szóló közleményt Dr. Morreale.
