A Samsung termékpalettája nem túl bonyolult: a prémium kategóriát a Z sorozat és az S sorozat egyes modelljei, a felsőkategóriát ugyanennek a két szériának a többi modellje képviseli, aki pedig a jó ár-érték arányú készülékeket keresi, azok az A sorozatba tartozó mobilok között találhatják meg számításukat. Az A sorozat most két új modellel bővült; az A55 és A35 telefonok egyaránt 5G-képesek, de nem ez az egyetlen hasonlóság közöttük, a két változat nagyon közel került tudásban egymáshoz, így egy teszt keretén belül néztük meg őket.
Láthatatlan különbségek dizájban
A bevezetőben említett hasonlóság nemcsak a belső, hanem a külső tulajdonságokat is érinti, oly annyira, hogy a két mobil szinte tökéletesen ugyanúgy néz ki. A hasonlóság azonban nemcsak e két típus között látványos, hiszen az A55 és A35 modellek megjelenése hajaz az S széria két kisebb példánya, az S24+/S24 páros megjelenésére is.
Lapos kijelző, fém (alumínium) oldalsó keret és üvegből készült hátlap jellemzi a Samsung Galaxy A55-öt, amelynek sarka is pontosan úgy lekerekítettek, mint ahogyan azt a felsőkategóriás modelleknél már láthattuk. Hozzánk az aranyszínű változat került, bár ez a szín inkább csak az oldalsó keretre jellemző, a hátlapot inkább világossárgának mondanánk. A mobil sötétkék, világoskék és lila színben is elérhető még, ebből a sötétkék az, amely kellően elegáns ahhoz, hogy a telefont akár egy tárgyalás közepén is bátran előkapd.
Természetesen a teljes előlapot üveg fedi, egészen pontosan Corning Gorilla Glass Victus+ üvegről van szó, amely strapabíró, de persze messze nem a megkarcolhatatlan kategória. A kijelző OLED, 6,6 colos méretével az előlap 85,8 százalékát tölti meg - ez kicsit gyengébb, mint az S24+ esetében, és valóban látszik ránézésre is, hogy a kijelző és az oldalsó keret közötti fekete "rész" vastagabb. Ha már a keretnél tartunk; a vékony csíkot az antennák számára ablakként szolgáló műanyag betétek szakítják meg hat helyen. Az előlapi kamera - szokás szerint - egy apró, kör alakú kivágáson keresztül lát ki a nagyvilágra. A mobil bal oldala üres, a gombok (bekapcsoló gomb és hangerőszabályzó) a jobb oldalon találhatók, fent a SIM-tálca foglal helyet, lent pedig a Type-C típusú, de csak 2.0-s szabványt támogató USB csatlakozó, illetve a mikrofon és hangszóró találhatók. Jack csatlakozó nincs, de 2024-ben igazából az lenne a meglepő, ha lenne.
A hátlap megjelenése szintén ismerős más Samsung modellekről: a három kamera egymás alatt helyezkedik el, a hátlap síkjából kilógva. Ezzel továbbra is az a legnagyobb problémánk, hogy az asztalra letett Galaxy A55 billeg nyomkodás közben, de ha a Samsung egy félmillió forintos telefonnál nem foglalkozik érdemben a kérdéssel, akkor a "jóárasított" verziónál nyilván nem várható el ennek ellenkezője. Az viszont mindenképpen plusz pont, hogy a tokozás az IP67-es szabvány szerint víz- és porálló.
Ezeket a sorokat a Samsung Galaxy A55-ről írtuk, de a Galaxy A35-ről is írhattuk volna, mert a két telefon olyan, mint két tojás - még a méretük is szinte teljesen egyezik: 161,1×77,4×8,2 mm vs. 161,7×78×8,2 mm. A Galaxy A35 nagyobb vastagsága abból adódik, hogy az oldalsó keret nem fém, hanem műanyag. Ugyanezért könnyebb is a mobil 4 grammal, mint a 213 grammos A55. A keret anyagából adódóan nem volt szükség viszont a műanyag betétekre ahhoz, hogy az antennák kilássanak. Ettől a néhány apróságtól eltekintve a két készülék, mint két tojás; még az elérhető színválaszték sem különbözik!
Apró eltérések hardverben
A Samsung ezekben a telefonokban Exynos rendszerchipet használ, az A55-be a 1480-as modell, az A35-be pedig a 1380-as került. Mindkettő nyolcmagos, 2×4-es felépítéssel; a fő különbség az, hogy a teljesítményre optimalizált Cortex-A78-as magok eltérő órajellel, 2,75 illetve 2,4 GHz-en futnak. (A fogyasztásra optimalizált Cortex-A55-ös magok viszont mind a két típusban 2 GHz-es frekvencián üzemelnek.) Fontos eltérés még, hogy az Exynos 1480-ban lévő Xclipse 530 kb. 15-20 százalékkal gyorsabb, mint az Exynos 1380 Mali-G68-as GPU-ja, ami sok játéknál fontos plusz fps-eket jelenthet. A belső tárhely 128 vagy 256 GB lehet, előbbi mellé mind a két telefonnál 6 vagy 8 GB, utóbbi mellé pedig 8 vagy 12 GB RAM társulhat, idehaza hivatalosan viszont 8 GB-os modellek kaphatók, kivéve a 128 GB-os tárhellyel szerelt Samsung Galaxy A35-öt, amelybe csak 6 GB RAM került. Persze még ez sem túl kevés, a Samsung tavaly például még az S23 Ultrát is megoldotta 8 GB memóriával. A belső tárhely igény esetén microSDXC-kártyával bővíthető, ebben az esetben a telefonokba egy darab Nano-SIM-et lehet tenni, ha viszont nem használsz memóriakártyát, akkor akár kettőt is. Illetve van eSIM-támogatás is, ami akár külföldön is nagyon jó szolgálatot tehet.
Az egyéb hardveres jellemzők (a kamera kivételével, de erről később) egyeznek, így például a Wi-Fi 6, a BT 5.3, a GPS, az NFC és az 5000 mAh-s akkumulátor mind a két telefonra jellemző. Az akkumulátor normál használat mellett másfél napos üzemidőt biztosít ezekben a telefonokban, videót nézni 15,5 órát lehet. Persze ha sokat fényképezel, akkor az üzemidő csökkenhet, a nyaralás során a tartalmasra tervezett napokon érdemes USB-s akkumulátorral is készülni. A töltés a Samsung telefonjainál megszokott, 25 wattos lassú gyorstöltést tudja, ezzel 10-ről 100%-ra kb. 1 óra 20 perc alatt lehet feltölteni a Galaxy A55-öt és A35-öt egyaránt, feltéve hogy USB-C csatlakozóval rendelkező, a Power Delivery szabványt is támogató töltő van a kábel másik végén. Hogy milyen töltőt használsz, az nem a Samsungon múlik, hiszen a dobozban ezúttal is csak USB-kábelt találsz a telefonok mellett.
A kijelző mind a két telefonban 6,6 colos és 2340×1080 pixeles, ez utóbbi 19,5:9-es képarány mellett 390-es PPI-t nyújt. A két panel mégsem teljesen azonos, mert az A55-ben lévő változat HDR+-képes, fényereje így nagyobb, akár 1450 nit is lehet szemben az A35 1170 nitjével. Normál használat mellett ugyanakkor mind a két panel 450 nit körüli fényerőt tud. 120 Hz-es képfrissítésre is mind a két modell képes, a 120 Hz-es képfrissítés azonban csak dinamikus, azaz nem állandó akkor sem, ha bekapcsoljuk ezt a funkciót; csak akkor kapcsol be, ha a telefon úgy ítéli meg, hogy előnyös az alkalmazása. A kijelző színei szépek, a színtér-lefedettség pedig nagy, összességében panaszunk nem lehet. Az ujjlenyomat-olvasó Samsung szokás szerint az OLED-panel alatt helyezkedik el - az előlapi kameráról pedig már korábban írtuk, hogy egy kör alakú nyílást foglal el a felső részen.
One UI, szigorúan AI nélkül
A Samsung Galaxy A55-re és A35-re is Android 14 került, meg persze a Samsung saját kezelőfelülete, a One UI 6.1. Képességei így unalomig ismertek például a tavalyi A54/A34-es telefonokról is, de példaként említhető természetesen a pár hónapja megjelent S24 termékvonal is - nyilván azzal a különbséggel, hogy az Exynos 1480-ból és 1380-ból hiányzó erős NPU miatt (NPU van, csak gyenge) az év elején bevezetett, mesterséges intelligencia-alapú szolgáltatások hiányoznak.
A One UI összességében egy nagyon jól átgondolt, funkciógazdag felület, továbbra is a legjobbnak tartjuk az androidos világban. Folytatva a most már jó néhány éve megkezdett hagyományokat, a Samsung hosszú terméktámogatást ígér a telefonokra, ami ebben az esetben négy Android főverziót jelent, tehát a Galaxy A55-re és A35-re - ha a vállalat tartja a szavát - az Android 18 is el fog készülni, biztonsági frissítések pedig öt évig, 2029-ig érkeznek.
A Samsung Galaxy A55-ön a rendszer összességében megfelelő sebességgel fut, megakadások nincsenek. A rendszerchip teljesítménye normál használatra bőven elég, és a játékok többsége is fut 30 fps körüli képsebeség mellett - fotózásnál viszont érezni kicsit, hogy némi plusz kraft elfért volna. Főleg, ha éjszakai felvételek készülnek, vagy akcióba lendülnek az effektek. A 120 Hz-es képfrissítést viszont nyers erő hiányában nem sok játéknál lehet kamatoztatni, és túl sokat a HDR-től sem érdemes várni. Az A35-nél kisebb lag ritkán előfordul, a rendszeranimációk kikapcsolásával viszont megmenthető a helyzet.
Gyári állapotban a Samsung és Google programok ikonjainak egy része szürke, ami azt jelenti, hogy ezek az alkalmazások nincsenek telepítve; első használat során kerülnek a telefonra automatikusan. Az első beállítási folyamat ennek ellenére egyre nyújtottabb, mert az Android most már nemcsak felhasználói fiókot kér, hanem van böngészőválasztó képernyő, plusz hozzájön ehhez még az is, hogy a Samsung nem és életkor alapján is ajánl egy csokor appot letöltésre. Illetve a dél-koreai gyártó és a Microsoft közötti megállapodás alapján e tengely mentén is van összefonódás, és ez nemcsak az előre telepített OneDrive-ban és további ajánlásokban merül ki, hanem abban is, hogy a Windows alatt működő Telefonkapcsolat tud néhány extra trükköt, például kényelmesebb fájlmásolást biztosít.
A mesterséges intelligenciához kapcsolódó funkciókon felül hiányzik még a DeX, ezt leszámítva viszont az Android alapszolgáltatásain túl a szokásos Samsung extrák jelen vannak itt is, így például az értesítési LED-et helyettesítő Always On funkció, a Samsung Health, a hasznos biztonsági funkciókat felvonultató (titkosított tárhely, lezárt alkalmazások) Knox, a SmartThings okosplatform vagy a játékokat egy ernyő alá behúzó Gaming Hub egyaránt részei a csomagnak.
Becsapós kamerarendszer
A Samsung Galaxy A55 és A35 hátlapjára is tripla kamera került, ám ezek nem azt a kiosztást követik, amit elsőnek gondolnánk, mert normál körülmények között csak két objektív az, ami bevethető. A két objektív közül az igazán jól használható mind a két telefont esetén az 50 MP-es főkamera, amelyhez F1.8 fényerő, PDAF rendszer és optikai stabilizátor is tartozik. A két kamera ennek ellenére nem teljesen egyezik, mert az A55-ben lévő szenzor nagyobb. A másik, normál körülmények között munkára fogható objektív nagylátószögű, 123 fokos látószög mellett F2.2 fényerőt, az A55-nél 12, az A35-nél pedig 8 MP-es felbontást kínál. A harmadik objektív azonos a két telefonnál: az 5 MP-es modul makró felvételek készítésekor juthat szóhoz.
Nem túl meglepő módon leginkább a fő kamera az, ami használható fotókat lő; nem véletlen, hogy a profi mód esetén mind a két telefon esetében csak és kizárólag ez a kamera aktív. RAW mód ugyan nincsen, viszont az alap 12,5 MP-es felbontás helyett a natív, 50 MP-es részletességet is kiválaszthatjuk. Általában ez a jobb választás, kivéve akkor, ha kevés a fény - a szoftver ugyanis ezzel mit sem törődve ugyanúgy megpróbálja eltüntetni a zajt, aminek eredménye az, hogy sok hasznos részlet is a kukában végzi. Ugyan zoom objektív nincs, de az 50 MP-es felbontásban van elég tartalék 2×-es nagyításhoz kvázi veszteségmentesen, persze csak 12,5 MP kiválasztása mellett. Hogy mennyit fejlődött a képjavító algoritmusok minősége, azt kiválóan mutatja, hogy a két telefonnal készült fotók minősége gyakorlatilag azonos, annak ellenére, hogy az A55-ben nagyobb szenzor található.
Kültéri fotók esetén hasznos a HDR, ha pedig este fotózunk, akkor az éjszakai mód lehet hasznos - ez exponáláskor több fényképet készít, és ezekből számolja a végső fotót, majdnem teljesen természetes színeket és alacsony zajszintet eredményezve. Mindenesetre a főkamerával készített fotók részletessége, színei és összességében minősége korrekt, de nem több.
A nagylátószögű kamera sok telefon gyenge pontja szokott lenni. A Samsung az S szériával szépen összekapta magát e téren, de sajnos az A55 és A35 ebből nem túl sokat - úgy is mondhatni, semmit sem - profitál. Igazából mindegy, hogy 12 vagy 8 MP-es a szenzor, a fotókkal nem a felbontás, hanem a részletesség a probléma, ami abból adódik, hogy túl nagy a zajszint a szoftver pedig ezt túl erősen kompenzálja. Ráadásul nemcsak gyenge megvilágítás mellett, hanem verőfényes napsütésnél is.
A harmadik, 5 MP-es kamera makrókhoz viszont nem rossz, egészen addig, ameddig a néhány centiméteres fix fókusztávolságot tartani lehet.
Samsung Galaxy A55 tesztfotók (sorrendben 1×, 2×, 0,5×)
Samsung Galaxy A55 tesztfotók (50 MP ×3 + makró ×1)
Samsung Galaxy A35 tesztfotók (sorrendben 1×, 2×, 0,5×)
Samsung Galaxy A35 tesztfotók (50 MP ×3 + makró ×1)
Szelfikhez az A55 egy 32 MP-es, az A35 pedig egy 13 MP-es kamerát ad. Mind a kettővel lehet használható fotókat készíteni, de kimagasló minőséget egyik sem produkál.
Videók esetén a legnagyobb felbontás 4K, a legnagyobb képfrissítés pedig 60 fps, de a kettő együtt nem megy, az A35 esetében pedig további korlátozás, hogy 4K-ban csak a fő kamera vagy az előlapi kamera segítségével lehet felvételt készíteni, a nagylátószög kiesik. Viszont legalább a kamerák közötti váltás működik felvételkészítés közben. A videók minősége - a fényképek minőségéhez hasonlóan - átlagos.
Mint két tojás
A Samsung Galaxy A55 és A35 nemcsak külsőre, hanem tudásban is nagyon hasonló készülékek. Teljesítmény alapján nagy különbség nincs közöttük, az akku és az üzemidő teljesen azonos, a szoftver úgyszintén. A legfontosabb eltérés a készülékek között a kamerarendszerben rejlik, így leginkább azt kell eldönteni, hogy megér-e 30 ezer forint többletet az, hogy az A55 valamivel jobb minőségű fényképeket készít.
