Az elmúlt évtized egyik legnagyobb horderejű társadalmi, média és informatikai hordaléka az influencerek megjelenése és népszerűségük villámgyors felpörgése. Sokan az angolszász "f word" mintájára már "az i betűs szó" formájában használják a fogalmat, jelezve, hogy durván túlnőtt önmagán a jelenség. De az idei évben megismert új világban alaposan megváltozhat a szerepük és helyzetük.
Az influencerek általános lesajnálása persze nem jelenti azt, hogy minden egyes YouTuber, streamer és egyéb, hasonló tevékenységet űző illető felesleges és haszontalan része a világnak, hiszen kinőtt a mozgalomból egy csomó értékes ember is, akik szórakoztatóan, szakértő módon, újszerűen, a célközönség nyelvén beszélnek játékokról, technológiáról, filmekről, vagy egy csomó más témáról. Viszont az is tény, hogy irtózatosan elharapózott azok száma is, akik nem azért lettek influencerek, mert valami fontosat tettek le az asztalra, hanem inkább felkapaszkodtak az egész jelenség hátára és ez vitte őket előre. Lényeg a lényeg: az influencereket lehet imádni és gyűlölni, de az elmúlt éveket keményen meghatározta a jelenlétük, és kamera előtt vicceseket mondó, vagy különleges helyeken fotózkodó fiatalokból sokan pénzhegyeket érő reklámemberekké, önálló márkákká nőttek.
A koronavírus világjárvánnyá növekedése és a mindenhol tapasztalható kijárási, utazási megszorítások miatt most az influencerek egy része elég kellemetlen helyzetbe került. A Wired külön cikket szentelt a kérdéskörnek, amely valószínűleg egyre több vloggernél és netcelebnél alanyi jogon is láthatóvá válik: a bezártság bezárja az ő lehetőségeiket is arra, hogy olyan különlegességeket nyújtsanak a követőiknek, amiért azok továbbra is követők maradnak.
Ha nincs glamúr, nincs pénz
Különösen nehéz helyzetbe kerültek például azok, akik az utazásaik során feltöltött képekkel, videókkal tartották felt saját márkájukat, de a gasztrovloggerek, mozis megmondóemberek, extrémsportos tartalmak készítői ugyanígy beleestek a lehetőségek hiánya miatt hirtelen megnyílt fekete lyukba. A követőket egy ideig még el lehet ámítani a különféle visszaidéző fotókkal és a "jaj, de szép voltam tavaly a tengerparton, drukkoljatok nekem, hogy hamarosan újra mehessek" jellegű bejegyzésekkel, de lássuk be, a pálmafák alatt barnuló, tökéletes testtel és sminkkel villogó celebek helyett egy lakásban, mackógatyában semmittevő átlagember már nem annyira vonzó követési téma.
És persze a követők és lájkok számának apadása azt is magával hozza, hogy eltűnnek a fizetett posztok, a támogatók. Az utazóvlogger már nem tudja "véletlenül" becsempészni a videójába, melyik szállodában vannak a legjobb szobák (és ezért mindenkinek ezt ajánlja), vagy melyik repülőtársaság kínálja a legkényelmesebb ülőhelyeket (amit szintén minden követőnek javasol). Sőt, az eddigi influencereket támogató cégek maguk is a túlélésért küzdenek, elbocsátásokkal, az üzlet szüneteltetésével, vagy más profilra váltással. Szóval az idáig kizárólag ilyen bevételi forrásokra alapozó "i-berűsök" most hirtelen nem csak a közvetíteni és bemutatni való tartalmakat veszítették el, hanem konkrétan a bevételüket is.
Külön pofozza a teljes influencer közösséget minden olyan megnyilvánulás, amely negatívan sül el a koronavírus miatti érzékeny időszakban. Folyamatosan látni olyan híreket, amikor egy instaceleb csak azért is elutazik valahová és kivillant néhány tengerparti fotót, ám a kommentek az eddigi vágyakozó-irigykedő hangvételből azonnal ellenségesre váltanak, bírálva az illetőt azért, mert a korlátozások ellenére utazik, és rosszallva azt, hogy nekik semmi esélyük hasonló kényeztetésre.
Csak az előrelátóknak van kiút
A közösségi kommentek tengerében estünk át nemrég egy olyan hozzászóláson, ami pont egy ilyen "állását vesztett influencer" kapcsán elmélkedett. Az illető annyit szólt hozzá: kedves net-celebek, örüljetek annak, hogy egyáltalán ennyi ideig eléldegélhettetek ilyesmiből, de most csináljatok úgy, mint a túlfizetett sztárfocisták, és menjetek el dolgozni egy igazi munkahelyre. Ebben a mondatban persze benne van az átlagemberek életéből összegyúrt influencerek elleni népharag egésze, de annyi tény, hogy az igazán előrelátó influencer már a koronavírus fenyegetése nélkül is úgy tervezett előre, hogy az ideiglenes siker utánra is megvoltak az útirányok. Jó néhány ilyen vlogger és egyéb webes véleményvezér létezik szerencsére, egyesek a YouTube videók készítésének tapasztalatait arra használták, hogy a háttérben kiépítsenek egy videós produkciókkal foglalkozó vállalkozást, mások újságíróként, kritikusként, vagy egyéb médiaipari munkásként képezték tovább magukat.
Sport-analógiával lehet itt is élni: ahogy egy élsportolónak már 20 évesen tudnia kell, hogy a konkrét versenyzésben prózai, fizikai okok miatt maximum 20 év van, már a kezdetektől arra is kell gondolni, mit csinálnak majd 40-50-60 évesen. Ugyanez érvényes az elmúlt években hirtelen, és gyakran nagyon magasra kiemelkedő influencerek esetében is, csak az időkeretet vágta el sokaknál a koronavírus miatti átalakulások sora. Aki időben rákészült az influencer-lét nélküli életben maradásra, annak nincs mitől tartania, de az valóban esélyes, hogy akinek kizárólag a szponzorokból volt pénze és utazásról utazásra élte az életét, az most komoly bajba került.
