Az elmúlt évtizedben futótűzként terjedtek a különféle olyan megoldások, amelyek mesterséges intelligencia segítségével próbálnak megoldani különféle, korábban nehezen megközelíthető technikai problémákat.
A műszaki és üzleti világban már rengeteg cég igyekszik bevonni az ilyesfajta technológiát a megoldásaiba, legyen szó különféle személyi asszisztensekről vagy olyan nehezen kiszámítható rendszerek kiismeréséről, mint a tőzsde, viszont az utóbbi pár évben nem csak a kommersz világ figyelt fel a gépi tanulásra, hanem a művészek is.
Régóta foglalkoztatja az embereket az a kérdés, hogy egy mesterséges értelem képes-e a kreativitásra és míg a Midjourney nem ad 100%-os választ, elég jó megközelítést ad arra, hogy milyen módon tudjuk majd a jövőben az alkotás képességével felruházni a gépeket. A rendszer lényege, hogy hatalmas mennyiségű festmény segítségével betanítottak egy neurális hálózatot, ami aztán különféle szöveges kérések alapján ezekből próbál összekombinálni egy festményt, ami megfelel a leírásunknak.
Bergmann Péter (akit a zenerajongók We Plants Are Happy Plants néven ismerhetnek) most a jövő Budapestjét igyekezett megálmodni a Midjourney segítségével, a rendszer pedig igen különös képet fest a város elkövetkező évtizedeiről: rengeteg növény veszi körül a jól ismert köztereket és a futurisztikus formavilágot, nehéz eldönteni, hogy mi óvjuk majd ilyen jól a természetet, vagy az egyszerűen vissza fogja majd hódítani tőlünk ezeket a területek.
Persze ez a fajta alkotás sosem helyettesítheti igazán a hagyományos művészeket, de érdekes dolgokat lehet kihozni belőle és még lehet szerepük abban, hogy esetleg asszisztáljanak a művészeknek pl. különféle textúrák automatikus előállításával.
