Az űrben játszódó mozik szinte elengedhetetlen kelléke az a jelenet, hogy valaki a sisakja megsérülése miatt veszti életét, hiszen a nézőknek is mozgatja a fantáziáját a kérdés, hogy vajon milyen vég várna arra, aki megfelelő védelem nélkül teszi ki magát a világmindenségnek.
A filmekben ezt drámai okokból gyakran a test vagy a fej szétdurranásával szemléltetik, az adott mű korhatári besorolásától függő mennyiségű piros löttyöt fröccsentve a vászonra. Ha azonban tudni szeretnéd, miként is nézne ki igazából egy ilyen haláltusa, akkor most örülhetsz, mert egy kompetens szakértő leszállította a választ a kérdésedre.
Dr. Alfredo Carpineti asztrofizikus az IFL Science felületén fejtette ki, hogy mi történne azokkal, akiket a világűr szenderít jobb létre. A tudós először arra mutatott rá, hogy külső nyomás nélkül sokkal alacsonyabb hőmérsékleten kezdenek párologni a folyadékok, azért a testünk külső részei - a bőr, a szemek, a száj - is hamar felbuborékosodnának, továbbá a vérünkben is buborékok képződnének.
Nagyrészt az utóbbiból ered, hogy Hollywood előszeretettel robbantja szét a védtelen asztronauták testét, ám a valóságban az emberi bőr kifejezetten rugalmas, ezért akár az eredeti méretünk kétszeresére is feldagadhatunk, mielőtt szétszakadnánk. A lélegzetet visszatartva viszont a tüdőben bekövetkezhet a robbanás, mivel a hirtelen dekompressziótól megnő az odabent felfogott levegő térfogata. Ha tehát a nagy feketeségben barangolnál, ne kapaszkodj minden áron az utolsó slukk oxigénbe.
Ennek hiányában nagyjából 15 másodpercen belül bekövetkezik az eszméletvesztés, további egy percig azonban még megmenthető az alany. A kérdés csak az, hogy érdemes-e megmenteni, a nap veszélyes ultraibolya fénye ugyanis komoly égési sérüléseket okozhat, a röntgensugárzás pedig károsítja a DNS-t, megemelve a rák kialakulásának kockázatát. Mindent összegezve tehát a valódi űrbéli halál nem feltétlenül olyan látványos, mint a moziban, de azért így sem tűnik kellemesnek.
