Rohamléptekkel, mi több egyenesen lólépésben halad a mobilpiac csúcsa felé a Huawei, amely az elmúlt években már egyre inkább diktálja a trendet, mint követi. Nem lennénk meglepve, ha a Samsung székházban egymást érnék a válságtanácskozások, a legfrissebb Huawei P széria ugyanis egészen kiváló lett, méltó utódja a tavaly bemutatott P20-nak, ás már most esélyes az év legjobb készüléke címre, miközben tudjuk, hogy egyáltalán nem hibátlan.
Minden Super
A kínaiak ráéreztek arra, hogy hol van az a terület, ahol a legtöbb tér van a fejlődésre, és ez nem más, mint a mobilfotózás. A Leica partnerség legújabb kézzelfogható eredménye a P30 és a P30 Próban megtalálható négytagú kamerarendszere lett, amelyek fizikailag is kiemelkednek a hátlapból. A mérnököknek legalább négy okos húzása volt. Egyrészt az elsődleges és a másodlagos kamerarendszernél nem a szokásos RGGB színszűrést használták, hanem RYYB szenzorokat építettek be, azaz a zöldeket sárgákkal helyettesítették, mivel a számításaik alapján azok jóval több fény befogadására képesek. E megoldás kapta a SuperSpectrum elnevezést. Beépítették az úgynevezett SuperZoomot, egy 8 megapixeles periszkópos CMOS szenzort a gépház alá, amelyre egy tükör 45 fokban vetíti rá a beeső fényt.
E megoldásnak köszönhetően nem kellett a gépházba egy ormótlanul nagy kidudorodó lencserendszert elhelyezniük, az megbújik a gépházon belül, és 5x optikai, 10x hibrid, 50x digitális zoomot kínál. Tesztünk alapján 5x-10x zoom esetén remekül működik a technológia, és az isérezhető, hogy a mögöttes algoritmus folyamatosan próbálja ellensúlyozni a kézből tartásból eredő pontatlanságokat. Lentebb látható, hogy észszerű keretek között, azaz 10x nagyításig mire képes a Huawei P30 Pro kamerarendszere, nappali fényiszonyok között.
Eddig hasonlóra egyetlen egy mobilkészülék sem volt képes. Egyedül az Oppo mutatott be az idei MWC-n egy 5x optikai zoomolásra képes prototípust, ám modelljük azóta még nem jutott el a gyártásig. Szintén remek húzás volt a Sony Time-of-Flight (ToF) szenzorjának beépítése, amelyet javarészt kiterjesztett valóság megoldásoknál használnak a gyártók (például az előbb már említett Oppo), ám az Huawei az elsők között van, akik e technológiát a fényméréssel kiegészítve az automatikus fókuszálásra is használja.
A negyedik jó húzás pedig mindenképpen ezen rendszer összekötése volt, ráadásul a szenzorokat mind egy gyártó adta, a Sony, így a Huawei P30 Pro sikere valamelyest a japán cég érdeme is. Lentebb érdemes megnézni, hogy milyen fotót készített a telefon nappali fényviszonyok között,
ellenfényben egy sötétebb teremben (pont egy projektorral szemben),
a 32 megapixeles előlapi kamerával,
illetve éjszaka egy teljesen sötét szobában (kihasználva a kevés beszűrődő fényt).
Az előlapi szenzor talán a legkevésbé meggyőző a teljesítményét tekintve, bár javára írható, hogy az csak egymagában dolgozik, mint ahogyan azt a régi - értsd: pár évvel ezelőtti -szenzorok tették.
Alárendelt SoC
Milyenek a Huawei P30 Próval készített fotók? Egészen kiválóak, sok esetben magunkat is győzködnünk kellett, hogy valóban mobillal készített fotókat látunk. Az már nem kérdés, hogy magáncélra egy ilyen készülékkel lehet helyettesíteni a kompakt gépeket, amennyiben valakinek nem a lehető legjobb képminőség az elsődleges szempontja. A készülék helyt áll kevés fény mellett, nagyítás során és még remek makró-, portréfotók is készíthetők a segítségével, akár még víz alatt is. Sajnos a P30 Pro által készített mozgóképek kevésbé dícsérhetők, e téren a konkurenseknek vannak jobb ajánlataik. Summa summarum Instagram influencereknek ajánlanánk, youtubereknek kevésbé.
A jó képteljesítmény az EETimes elemzése alapján részben a három rétegű nyomtatott áramkörrendszernek (PCB) köszönhető. Korábban csak a Samsung és az Apple (az iPhone X esetén) alkalmazta e megoldást, ráadásul a Huaweinek beszállító Unimicron megoldása mindhárom réteget aktívan használja, amely így sok helyet takarít meg, és jelentős mértékben ezt tette lehetővé, hogy a méretes kamerarendszernek helyet tudtak szorítani.
A gépben egy HiSilicon Kirin 980 SoC dolgozik, amely ugyan zökkenőmentesen futtatja a legújabb EMUI 9.1 felületet, ám a Benchmark tesztjeinken megmutatkozott, hogy a tavaly ősszel bemutatott lapka egyszerűen nem tudja tartani a lépést az idei megoldásokkal, így akinek csak és kizárólag a teljesítmény a fontos, annak a 100 ezer forinttal olcsóbb Samsung Galaxy S10e ajánlható. Mi a méréseinket a 8 GB RAM-mal felszerelt modellen végeztük, míg hazánkban a boltokban a 6 GB RAM-mal és 128 GB tárhellyel ellátott készülékek is megtalálhatók, némileg olcsóbban.
Apropó tárhely! A 256, vagy éppen a 128 GB véleményünk szerint elegendő lehet, ám ha ez kevésnek bizonyulna, akkor a Huawei Nano Memory tárolóit kell keresned, sajnos a microSD meghajtókat a P30 Pro nem tudja kezelni. Ez mindenképpen rossz hír, mint ahogy LED értesítőt, és jack csatlakozót sem kapunk. A negatívumok terén mindenképpen említést érdemes az EMUI 9.1 felület, amely ugyan sokat finomodott az elmúlt évek alatt, és már nem ragaszkodik például ahhoz, hogy minden a főképernyőre kerüljön, ám még mindig túl sok felesleges alkalmazást próbál meg lenyomni a torkunkon, túl sok a logikátlan elem, a nélkülözhető bonyolítás. Persze ez szubjektív, de a szerkesztőségi álláspontunk szerint a szoftver nem hozza azt a prémium szintet, amit a hardver kínál, legalábbis egyelőre.
Kijelző, összeszerelés
Külcsín tekintetében a P30 Pro a Mate 20 Pro által már kitaposott ösvényen halad tovább, bár valamelyest nagyobb annál. Az elől és hátul üveg felépítésnek köszönhetően kellően nehéz is (192 gramm), a lekerekített oldalainak köszönhetően azonban a kézbe simul, ám igényli egy külön tok beszerzését, máskülönben a hátlapi kamerasziget miatt gyakran billeg. A termék IP68 minősítéssel rendelkezik, azaz elméletben a víz alá is bemerészkedhetünk vele, ám a Sony óta tudjuk, hogy utóbbi kijelentés csak laboratóriumi körülmények között állja meg a helyét, így maradjunk annyiban, hogy el lehet ázni úgy igazán tisztességesen a mobillal.
Az előlapon beszédhangszórókat nem találunk, mivel azokat a kijelző alá helyezték a mérnökök, a kijelző hegemóniáját egyedül az előlapi szenzorsziget töri meg, kevésbé feltűnően, mint ahogy azt az Infinity-O kijelzőknél látható, Az előlapi kamera jelenlétének köszönhetően egyébként akár arccal is feloldható a mobil, illetve a kijelző alá - a Galaxy S10 mobilokhoz hasonlóan - egy ujjlenyomat-olvasó is került, hogy a termék oldalán csak a bekapcsológombbal, a hangszóróval, a SIM nyílással, az USB 3.1-es kapuval, illetve a multimédiás hangszóróval kelljen találkoznunk.
A kijelző szerencsére nem akar túl sok pixelt mozgatni, ami kellemes hatással van az üzemidőre. Színei kellemesek, az OLED technológiának köszönhetően az Always-on és a HDR funkció is adott, ám nem ez a legszebb képű versenyző a mezőnyben, pusztán hozza az elvárható szintet. Végezetül még az üzemidőről érdemes mindenképpen beszélnünk, amely a visszafogott SoC-nak, a kisebb csíkszélességnek és a nagy 4200 mAk akkumulátornak köszönhetően kellően hosszú. Tesztünk során akár másfél, két napos használat is előfordult, ami rendkívül jónak mondható. Ráadásul a termék támogatja a gyorstöltést, így akár 30-60 perc alatt 100 százalékig tölthető.
Valójában még rengeteget lehetne írni a Huawei P30 Próról, hiszen egy kellően funkciógazdag és mindent bele készüléket tett le a Huawei az asztalra. Habár látjuk a készülék hibát, és nem is állítjuk, hogy jelenleg ez lenne a legjobb ár-érték arányú termék a piacon, az biztos, hogy jelenleg az egyik legjobb, ha nem a legjobb fotós mobilnak számít, és a benne használt megoldások, új technológiák miatt örülnünk kell annak, hogy elkészült, mert ezek azok a termékek, amelyek innovációra sarkalják a vetélytársakat szerte a Földön (mármint az Egyesült Államokon kívüli területeken).