Miért ne lehetne az élővilág segítségével fejleszteni az általunk teremtett eszközöket? A robotikában nagyon sokszor találkozunk ehhez hasonló kreatív megoldásokkal, például 2017-ben is, amikor sikerült szitakötőket drónként alkalmazni, vagy csótányokba ültetett nanorobotokkal vették át a bogarak feletti irányítást. Most izraeli tudósok egy csoportja mutatott egy új, őrült találmányt, ami segítség lehet a biotechnika fejlesztésében.
Az emberi hallás, illetve az emberi fül működése az egyik legbonyolultabb élettani folyamat. A hang a fülbe a levegőn keresztül jut el, ahol a fülkagyló összegyűjti a hangokat. A hangok egy része a hallójárat faláról visszaverődik, egy egészséges dobhártya esetén azok nagyobb része a középfül felé halad. A dobhártya rezgését a hallócsontocskák továbbítják a csigáig. A csigában találhatóak a rendkívül érzékeny szőrsejtek és innen az idegi ingerületek a hallóidegeken keresztül érik el az agyat, vagyis itt már jel lesz a rezgésből.
Innentől válik érdekessé a szituáció, ugyanis ezek a tudósok egy már élettelen állat, egy sáska fülét applikálták rá egy robotra, ami által képesek voltak a mechanikai folyamat elektronikussá tételére. Nagyon egyszerű a működése az eszköznek, gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint egy mikrofon. Annyi a különbség, hogy a csoport nem egy emberek által kreált elektronikai eszközt használ, hanem egy, az anyatermészettől származót.
Az eredmény hihetetlen: amikor a kutatók egyet tapsolnak, a robot előre mozdul, amikor kettőt, akkor pedig hátra. Professzor Yovel laborjában, ahol a munkálatok folynak, sikerült egy olyan speciális eszközt létrehozni (Ear-on-a-Chip), aminek segítségével képesek életben tartani a fület, a kísérlet idejére oxigén- és táplálékpótlással, miközben elvezetik az elektronikus jeleket a sáskából és átkonvertálják a robotba.
