Előre szólunk: tudjuk, hogy sem a technológia, sem az internet nem egyértelmű, azonnal tanulható dolog, szóval nem is a cikksorozatban bemutatott helyzetek szenvedő alanyait akarjuk kinevetni, de tény, hogy hiába képes használni valaki valamilyen szinten alapvető internetes szolgáltatásokat, ráadásul szép nagy betűkkel, egyértelműen le is írják neki, mit hogyan kell kezelni, még így is sokszor sikerül valami bődületes marhaságot elkövetni. Mint például a most következő példában.
Jelen esetünket egy internetes társkereső szolgáltatás egyik üzemeltetője küldte el nekünk. A szolgáltatás (amelyet nevezzünk polkorrekten randomtarskeresooldal.hu-nak) pont úgy működik, mint egy csomó más weboldal: a regisztrált felhasználóknak levelet küld, ha valamilyen aktivitás történik a profiljával kapcsolatban, ekkor a levélben küldött hivatkozásra kattintva beléphet az oldalra és reagálhat erre. Kifejezetten írják az ilyen e-mailekben, hogy ne a levélre válaszoljon, hiszen azt csak egy automata rendszer küldi értesítésként, ráadásul - mint ebben az esetben is - a külső robot címe a noreply@randomtarskeresooldal.hu ezzel is jelezve, hogy ne ide válaszoljon a címzett.
Ehhez képest íme az üzemeltető olvasónk története (a megfelelő helyeken kissé kulturáltabbra véve):
1. A felhasználó kap egy automatikus értesítőt a Randomtárskeresőről (küldő: noreply@randomtarskeresooldal.hu), hogy valakinek tetszik, lépjen be az oldalra.
2. Emberünk válaszol a noreply@randomtarskeresooldal.hu címre, hogy "Te is tetszel, írj!"
3. Nem sokkal később válaszol a saját elküldött (majd visszapattant) emailjére, hogy: "Tényleg tetszem? Te is nekem, hívj!"
4. Aztán újra és újra válaszol, és így a hatodik levél után már fájó szívvel írom meg neki, hogy ember, te bizony magaddal beszélgetsz.
Mondhatnám, hogy ez ritka, de nagyon nem az, hetente legalább egy ilyen van...
Szóval már csak ezért is érdemes okosan végigolvasni minden olyan levelet, amit valamilyen általunk használt szolgáltatás küld. Vagy úgy egyáltalán, egy picikét gondolkodni az automatikus gombnyomkodás helyett. A találatot pedig köszönjük Dávidnak!
