Egy európai űrszonda, amely a NASA egy korábbi aszteroida-küldetésének nyomait tanulmányozza, váratlanul történelmi pillanatot rögzített útja során. A Mars közelében elhaladva páratlan felvételeket készített a bolygó kisebbik holdjáról, a Deimosról, amelyről eddig alig voltak részletes képeink.
Revealed: the first images from @ESA's #HeraMission gravity-assist flyby of Mars! https://t.co/tG8hizuw9W pic.twitter.com/2qJEKwpb1W
— ESA Technology (@ESA_Tech) March 13, 2025
A Mars két holdja, a Phobos és a Deimos, közül a tudósok különösen keveset tudnak a Deimosról. A legtöbb róla készült felvétel a Mars felszínén dolgozó roverek kameráiból származik, és mivel a hold árapály-zártságban van - vagyis mindig ugyanazt az oldalát mutatja a bolygó felé -, az emberek eddig csak ezt az egy oldalát láthatták. A Hera űrszonda most azonban 625 mérföldes (kb. 1 000 km) távolságra megközelítette a Deimost, és először készített képeket a túloldaláról.
A manőver során a földi irányítóközpont egy időre elvesztette a kapcsolatot a szondával, mivel a Mars jelet blokkolta. Bár ez várható volt, Ian Carnelli, az Európai Űrügynökség (ESA) Hera-küldetésének vezetője elárulta, hogy érzelmileg mégis mélyen megérintette.
"Majdnem elsírtam magam. Tudom, hogy ez teljesen normális a műholdas műveletek során, de amikor elveszítjük a kapcsolatot egy űreszközzel, mindig nagyon ideges vagyok," mesélte egy élő közvetítés során. "Aztán rohantam a tudósokhoz, akik a képeket figyelték, és amikor beléptem, sikoltoztak az izgatottságtól."
Az egyik jelenlévő tudós pedig nem más volt, mint Brian May, a legendás Queen együttes gitárosa, aki egyben asztrofizikus is. May a Hera tudományos csapatának tagjaként a sztereoszkopikus képalkotás szakértője, ami azt jelenti, hogy a nyers adatokat háromdimenziós képekké alakítja.
What would Deimos look like to an astronaut in space around Mars? None of Hera's instruments are equivalent to the naked human eye, but here is the science team's first attempt. The 'saddle' between two peaks of Deimos shows up as a shadow pic.twitter.com/nnpPmrNBI5
— ESA's Hera mission (@ESA_Hera) March 13, 2025
Egy élő közvetítés során May elmagyarázta, hogy a hold felszínének néhány részlete máris kirajzolódott az adatokból. Egy mélyedést, egyfajta "nyerget" figyelt meg a városméretű hold bal oldalán, valamint néhány kisebb krátert az alsó régióban.
"Olyan érzés, mintha ott lennél, és az egész jelenet előtted tárulna fel," mondta. "A tudományos eredmények, amelyeket ebből kapunk, óriásiak, és mindannyian úgy érezzük magunkat, mint a gyerekek."
A Hera 2024 októberében indult, és 2026-ban találkozik majd a Dimorphos aszteroidával, amelyet a NASA korábban szándékosan eltalált egy űrszondával. Ez a DART-küldetés része volt, amelynek célja annak tesztelése volt, hogy egy űreszköz képes-e megváltoztatni egy aszteroida pályáját, ha egy veszélyes égitest fenyegetné a Földet. Az ESA most ezt az ütközést fogja tovább vizsgálni, és a Mars és a Deimos melletti átrepülés nem kitérő volt, hanem egy szükséges gravitációs hintamanőver, amely segített a szondának a helyes pályára állni.
A tudósok szeretnék jobban megérteni, hogy honnan származik a Deimos és testvére, a Phobos - vajon valaha befogott aszteroidák voltak, vagy a Marsból kiszakadt törmelékek egy hatalmas ütközés következtében? A friss adatok segíthetnek ennek tisztázásában.
A Hera szonda három különböző műszert használt a megfigyelésekhez:
- Egy fekete-fehér navigációs kamerát, amely látható fényben készít felvételeket.
- Egy hiperspektrális képalkotó eszközt, amely segít meghatározni a hold ásványi összetételét.
- Egy infravörös hőkamerát, amelyet a Japán Űrügynökség (JAXA) biztosított, és amely a hold felszínének textúráját és sűrűségét vizsgálja.
A küldetés során több ezer képet rögzítettek, és a Hera csapata még mindig dolgozik azok elemzésén.
Az egyik legizgalmasabb felvételen a Deimos vöröses színű felszíne tűnik fel a háttérben a Mars halványkék sziluettjével. A különös kékes árnyalatot az adja, hogy a Nap fénye így veri vissza a bolygót, ám a végleges színkorrekció után a felvételek jobban fognak hasonlítani arra, amit az emberi szem természetes fényben látna.
A kép felső részén a Mars Terra Sabaea régiója figyelhető meg, amely közel van az egyenlítőhöz. A jobb alsó sarokban látható a Hellas-medence, amely a Naprendszer egyik legnagyobb ismert krátere.
Kevesebb mint két év múlva a Hera végre megérkezik a NASA DART-küldetésének célasztroidájához, és megkezdi a történelem egyik legérdekesebb ütközésvizsgálatát.
