Száz éve tudunk a létezéséről, de eddig még sosem sikerült élve lencsevégre kapni a titokzatos gigászkalmárt (tudományos nevén Mesonychoteuthis hamiltoni). A Schmidt Ocean Institute nevű kutatócsoport egy mélytengeri robot, a SuBastian segítségével örökítette meg a fiatal példányt, amint közel 600 méter mélyen úszkál a Déli-Sandwich-szigetek közelében, az Antarktisz térségében. Ez az első hitelesített felvétel, amely ezt a ritka fajta tintahalat természetes közegében mutatja meg.
A gigászkalmár nem véletlenül kapta ezt a nevet: a kifejlett egyedek akár hét méter hosszúra is megnőhetnek, több mint fél tonnát nyomnak, és az állatvilág legnagyobb szemével rendelkeznek, melyek elérhetik a 27 centiméteres átmérőt is, ami megközelítőleg egy focilabda mérete. A most megfigyelt példány még csak bő egy láb hosszú (30+ cm) volt, vagyis messze állt attól, hogy megmutassa igazi méreteit.
Kat Bolstad, az Aucklandi Műszaki Egyetem puhatestűekre specializálódott kutatója szerint lenyűgöző és egyben kijózanító pillanat volt ez: "Hihetetlen élmény először látni egy fiatal gigászkalmárt a természetes élőhelyén, és belegondolni, hogy ezek az állatok valószínűleg nem is tudnak az ember létezéséről." Hozzátette, hogy az elmúlt száz év során jobbára csak bálnák és tengeri madarak gyomrából előkerült maradványok vagy a halászat során megfigyelt ragadozási nyomok alapján ismerhették őket.
A SuBastian egy komoly tudományos műszerekkel felszerelt robot, amely képes akár 4500 méteres mélységbe is lemerülni. Ez már a harmadik alkalom, hogy eddig soha nem dokumentált tintahal-fajokról készít elsőként élőfelvételt. Korábban a Spirula spirula, más néven koszcsigás tintahal, valamint a ritka Promachoteuthis is a szerkezet kamerájának felvételén bukkant fel.
A mélytengeri kutatások folyamatosan szolgálnak meglepetésekkel, újra és újra bizonyítva, hogy az óceán feneke tele van felfedezésre váró élőlényekkel és ökoszisztémákkal. A tudósok hangsúlyozzák, hogy ezek az élőhelyek nemcsak biológiai sokféleségük miatt fontosak, hanem azért is, mert olyan új gyógyszerek forrásai lehetnek, melyek szárazföldi szervezetekben nem találhatók meg. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) adatai szerint a tengeri gerinctelenek több antibakteriális, rákellenes és gyulladáscsökkentő anyagot termelnek, mint bármely földi élőlénycsoport.
