Ha rendszeresen használjuk az internetet, mint lassan szinte minden korosztály világszerte, időről időre belefuthatunk olyan hivatkozásokba, linkekbe, melyek nem vezetnek sehova. A webcím beírása és az enter után felugró lap arról tanúskodik, hogy a keresett honlap, tartalom már nem található. Ez a jól ismert jelenség olyan gyakori, hogy már nevet is kapott: digital decay vagyis digitális hanyatlás.
Ez az egyre gyakrabban megfigyelhető mechanizmus némileg ellentmond annak a közkeletű mondásnak, hogy, ami egyszer felkerül az internetre, az ott is marad. Egy a közelmúltban lefolytatott kutatás, amit a Pew Research Center végzett, arra a megállapításra jutott, hogy a 2013-ban létezett weboldalak mintegy 38 százaléka szűnt meg mára.
A digitális hanyatlásnak elnevezett jelenség alatt azt értjük, hogy az oldalra mutató hivatkozások már nem működnek. Ez a jelenség nem csak a honlapok, hanem az egykori twitter- és más közösségi média bejegyzések esetében is megfigyelhető.
Egyébkén nem is kell egy teljes évtizedet visszamenni az időben, hiszen a tavaly még létező oldalak 8 százaléka mára elérhetetlenné vált. A jelenség hazánk szűkebb keresztmetszetében is megfigyelhető, hiszen olyan népszerű oldalak szűntek meg a nem túl távoli múltban, mint a Matula Magazin, a Cink illetve a Heti Válasz egykori webes felülete, a valasz.hu is.
Ezek a portálok hosszabb-rövidebb működést követően megszűntek, és annak ellenére tűntek el nyomtalanul, hogy sok internetes újságíró napi szintű munkáját archiválták fennállásukig. Hasonló működés figyelhető meg a régi közösségi média bejegyzések esetében is. Ezek egyötöde tűnik el a publikálás után néhány hónappal.
Ezzel a jelenséggel akkor találkozhatunk leggyakrabban, amikor egy régebbi cikkbe beágyazott linket próbálunk megnyitni, de már csak az ismerős hibaüzenetet kapjuk válaszul. Ennek az egyik legkellemetlenebb megjelenési formája az, amikor egy tudományos igénnyel megírt publikációban találunk egy semmibe mutató hivatkozást.
