Életének 99. évében elhunyt Vera Molnar, akit joggal neveznek ma a generatív művészet keresztanyjának. Bár művészetét különösen a pályája elején sokan fogadták értetlenséggel, a Piet Mondrian és Paul Klee geometrikus műveiből ihletet merítő, számítógépes festményeit és grafikáit végül olyan nagy múzeumokban állították ki, mint a New York-i Museum of Modern Art és a Los Angeles County Museum of Art.
A fiatal kora óta Franciaországban élő és alkotó képzőművész halálhírét a közösségi médiában jelentette be a párizsi Pompidou Központ, amely a tervek szerint februárban nagyszabású kiállítást rendez munkáiból. December 7-én bekövetkezett haláláig folyamatosan alkotott, és az egészen korán választott művészeti irányzatot próbálta tökélyre fejleszteni az elmúlt évtizedekben.
A művésznő 1924-ben született Budapesten. Az őt ért korai művészi hatásokat amatőr festőként alkotó nagybátyjának köszönhette. A tőle kapott fadoboznyi pasztellkréta, amivel esti naplementéket rajzolt a család Balaton melletti vidéki házában, indította el benne a szándékot, hogy művészi szintre fejlessze alkotói tevékenységét. Később művészettörténetet és esztétikát tanult a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol megismerkedett későbbi férjével, Molnár Ferenc festőművésszel. Mestere Szőnyi István Kossuth-díjas festőművész, grafikus volt.
A diploma megszerzése után Rómába utazott ösztöndíjjal, és nem sokkal később férjével együtt Párizsban telepedtek le. Később, az 1960-as években megalkotta az általa machine imaginaire-nek, vagyis képzeletgépnek nevezett módszert, amellyel matematikai szabályszerűségeket modellezve alkotta meg elsőként 1968-ban azokat a digitális rajzokat, geometriai témákon alapuló, algoritmikus festményeket, melyek már ténylegesen számítógép és plotter segítségével készültek el.
Elismert alkotóként már a pályája korai szakaszában olyan nagyságokkal együtt alakították meg a Groupe de Recherche d'Art Visuel nevű befolyásos kollektívát, mint François Morellet, Julio Le Parc és Francisco Sobrinó. Ez a társulat a tudomány és az ipari anyagok művészeti alkotásokba való bevonására törekedett.
Az 1970-es évektől kezdve, ahogy a technológia fejlődése felgyorsult, kezdve azzal, hogy megtanulta az első programnyelveket, a Basic-et és a Fortrant, egészen haláláig tartotta a tempót a kapcsolódó újdonságokkal. Ennek ékes tanújelét adta, mikor idén év elején megjelentette Témák és variációk című, több mint 500 elemű, NFT-sorozatát, amelyet Martin Grasser művésszel és dizájnerrel együttműködve készített, és a Sotheby'son keresztül értékesített. A sorozat 1,2 millió dolláros eladási árat ért el.
Egy 2017-es videóinterjújában azt nyilatkozta:
"Nem bántam meg semmit. Az életem négyzetekből, háromszögekből és vonalakból áll."
