Habár a 20. században sokan akadtak, akik napjainkra már a robotok totális térhódítására fogadtak volna, egyelőre még rengeteg olyan feladat van, amit nem sikerült, vagy jóval körülményesebb gépekkel megoldani, hiszen - mint kiderült - az emberi test működésének reprodukálása még a modern eszközökkel is óriási kihívás.
A Bristoli Egyetem kutatói viszont fontos lépést tettek a jövő irányába, sikerült ugyanis előállítaniuk egy mesterséges ujjbegyet, amely élethűen utánozza az emberi ujjak érzékelésének működését.
A tudósok 2009 óta dolgoznak a TacTipnek nevezett eszközön, az áttörést viszont az hozta el, hogy 2018-ban átálltak a 3D-nyomtatott technológiára. A kezdetekben még üdítős doboz méretű találmányukat ezzel sikerült egy nagylábujj méretére zsugorítani, egy rendkívül összetett rendszert bújtatva az apró eszközbe.
A mesterséges ujjbegyet egy gumihoz hasonlatos réteg borítja, alatta pedig tűszerű érzékelők sorakoznak. Ezek a tűk olyanok, mint a hajkefék sörtéi: merevek, de hajlíthatók. Az érzékelők mozgását egy belső kamera figyeli, az elhajlás mértékéből és sebességéből kalkulálva ki az emberi érintés leutánzásához szükséges jeleket. Ezeket aztán neurális háló segítségével alakítják mozdulatokká, így a TacTip végül a megérintett tárgyhoz igazítja a szorítás intenzitását és a fogás szögét.
A megoldás lényegében azt a mechanizmust utánozza, amivel az emberi agy is különbséget tesz a megérintett tárgyak között: nagyon leegyszerűsítve az ujjainkban található idegvégződések által közvetített jelek teszik lehetővé, hogy máshogy fogjunk meg egy tojást, mint egy követ. A kutatást vezető Nathan Lepora és kollégái nemrég publikált kísérletükben ugyanolyan tesztnek vetették alá a TacTipet, mint az emberi tapintást szokás. Korbársony-szerű anyagokat érintettek meg vele, amelyek különböző magasságú és szélességű, bordázott felülettel bírtak.
A mesterséges ujjbegy nem csak érzékelni tudta a felületi eltéréseket, de a rendszer által generált jelek nagy mértékben meg is egyeztek az emberi ujjbegyek neuronális jelzési mintáival - adta hírül a csapat a Journal of the Royal Society Interface című tudományos folyóiratban. Egy későbbi kísérletben több érzékelőt és egy mikrofont is adtak a szerkezethez, amely azokat az idegvégződéseket "pótolta", amik a rezonanciát detektálják egy felület megsimításakor, információt adva annak durvaságáról. Az eszközt 13 anyagon tesztelték, és ugyancsak hasonló értékeket produkált, mint az emberi ujjak.
A TacTipben látott megoldás hosszabb távon nem csak a kevesebb beállítást igénylő gyártórobotok kifejlesztését lendítheti előre, de jelentős fejlődést hozhat a művégtagok területén is. Az utóbbihoz persze elengedhetetlen a technológia további zsugorítása, ám a kutatás vezetője szerint van még mozgástér erre.
