Vendéglátóhelyet üzemeltetni nem játék, ellenben egy étterem berendezése és dekorálása, a menü összeállítása, az alapanyagok beszerzése, a leendő alkalmazottak átrostálása és felfogadása, az étkek elkészítése és szervírozása egytől egyig tökéletes hozzávalói lehetnek egy étteremvezetésről szóló játéknak. Nem is beszélve a pénzügyek kezeléséről. Az már persze műfajtól függ, hogy az imént felsoroltak közül melyik elemet domborítja ki jobban egy-egy játék: a szimulátorokban a sütés-főzés folyamata dominál, a hagyományos menedzserjátékokban szervezőkészségünk és üzleti érzékünk egyszerre tétetik próbára, míg a casual, vagyis alkalmi játékosok rétegét megcélzó időmenedzsment játékok (lásd keretes írásunkat a témában) elsősorban figyelmünket és reakcióidőnket tesztelik.
Kattints az ételedért!
Noha nem feltétlenül műfaji követelmény, a Diner Mania azért kapott egy minimalista narratív keretet, mely szerint az utcát, amelyről az olasz konyhaművészet előtt tisztelgő éttermünk bejárata is nyílik, motoros bandák terrorizálják, elűzve minden vállalkozót a környékről. Mi persze ennek ellenére kitartunk, a fizető vendégeket örömmel látjuk és készséggel kiszolgáljuk, a bűnöző elemektől pedig fifikás módon megszabadulunk, például úgy, hogy csilipaprikát rakunk a kávéjukba.
Egy gyorsan abszolválható tutorial ismerteti meg velünk az alapokat, hamar megtanulunk különbséget tenni a jó és a rossz vendégek között, és eszünkbe sem jut majd etetni a becsületes népeket viselkedésükkel elrettentő bandatagokat, inkább azon leszünk, hogy minél hamarabb távozásra bírjuk őket. Miközben összehangoljuk a kiszolgálást a csínytevéssel, folyton figyelnünk kell az emberek feje feletti csíkra, amely fogyó türelmüket szimbolizálja, és arra is, hogy minden művelet (a megrendelt fogás elkészítése, a kávéscsésze megtöltése stb.) meghatározott ideig tart.
A bevételt fejlesztésekre fordíthatjuk, amelyek révén nemcsak a választék bővül, hanem hamarabb leszünk képesek teljesíteni a rendeléseket, kellemesebbé varázsolhatjuk az enteriőrt, és újabb asztalokat, illetve székeket állíthatunk hadrendbe, jelentősen lerövidítve a vendéglőnk előtt kígyózó sort. Ha minden jól csinálunk, szépen lassan elmaradoznak a nemkívánatos egyének, mi pedig előbb vagy utóbb szintet lépünk, és akkor megvehetjük a szomszédos vendéglátó egységeket is, hogy felújítsuk azokat, és aztán ugyanígy felfuttassuk.
Nem mindenkinek nagy az étvágya
Ha a vidámra vett, animációs filmeket idéző látványvilágból nem lenne nyilvánvaló, az Options menübe tévedve, a beállítási lehetőségeket (a zene és egyéb zörejek hangereje, a felbontás, a V-sync erősen javallott bekapcsolása, a teljes ablakos megjelenítés, valamint a kurzor formájának megválasztása) szemlélve, hamar egyértelművé válik, hogy szükségtelen a Diner Mania miatt előrehozni régóta tervezgetett gépfejlesztésünket. Vígan elszaladgál a régebbi Windows-verziókon, egészen az XP-ig visszamenőleg, és megelégszik egy 2,4 GHz-en ketyegő Pentium 4-essel is, bár jobban érzi magát, ha egy Core 2 Duo duruzsol a gépházban legalább 2, de még inkább 4 GB RAM társaságában. A videokártyának feltétlenül DirectX 9.0c-kompatibilisnek kell lennie, egy 128 MB-os modell már megteszi, de a nagyobb felbontásokon inkább 256 MB-os kivitel ajánlott. Tárhelyigénye az iménti elvárásokkal összhangban kimondottan szerény, mindössze 100 MB-ot kell szabadon hagynunk neki.
A Diner Mania ajándékba jár a szeptember 2-án megjelenő 2022/09-es PC World magazin mellé, amit előfizetőként már két nappal korábban kézbe vehetsz, ha a posta is úgy akarja. A játék mellett más értékes szoftvereket is bezsebelhetsz új lapszámunkkal, szóval megéri lecsapni rá.
