Az Európai Űrügynökség Solar Orbiter nevű űrszondája eddig soha nem látott módon figyelhette meg a Nap alsó légköreinek működését. Az égitest koronája egy állandóan változó tájképet mutat, ami a meglehetősen közeli felvételeknek köszönhetően most számunkra is megfigyelhetővé vált. Az aktív tűzgolyó működését még tavaly szeptemberben vehette filmre az ESA eszköze.
A videón egy kisebb napkitörés is megfigyelhető, ami ugyan nincs akkora, mint más, korábban lefilmezett kitörések, ám kiterjedtségben még így is meghaladja a bolygónk méretét. Az esemény hatalmas mennyiségű részecskét szabadított fel a korona részeinek leválásával a Naprendszerben, amit nagy részletességgel ábrázol a felvétel.
A naphorizonton különböző plazmamintázatok láthatók, melyek a kromoszférából tejednek felfelé a napkorona felsőbb részeibe. Ezek akár 10 000 kilométerre is képesek kiterjedni a Nap légkörének felsőbb szintjeibe. A jól látszó csipkeszerű mintázat mellett magasra elérő, ívszerű struktúrák is kivehetők.
A forróságuk miatt a hurkok rendkívül fényesek is, hiszen körülbelül 1 millió Celsius-fokosak. Később, ha a plazma egy része lehűlt, a gravitációnak köszönhetően nagy sűrűségű sötét csomókba rendeződve ereszkedik le. Ez ugyan még mindig forró, de már közel sem annyira, mint korábban.
A felvétel tavaly szeptember 27-én készült, ami után egy héttel később volt a legkisebb a távolság a Nap és a Solar Orbiter között. A videó elkészültének napján mégsem az ESA űrszondája volt a legközelebb csillagunkhoz: a NASA Parker Solar Probe ugyanekkor csupán 7,26 millió kilométerre közelítette meg azt.
A két ügynökség egy együttműködés kapcsán végzett összehangolt megfigyeléseket a Nap koronájában lévő részecskékről, a mágneses mezőről és a napszélről, valamint a régióról, ahonnan a napszél kiáramlott. Mindkét eszköz nagyban hozzájárul a napunkkal és annak működésével kapcsolatos kutatásokhoz.
