Körülbelül 2,9 milliárdra teszi azok számát a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU), akik soha életükben nem jutottak még még internet közelébe, tehát sem asztali, sem pedig mobileszközön nem élvezhették a világháló előnyeit (és nem szembesülhettek a veszélyeivel). Az ENSZ ügynöksége által közzétett becslés alapján ugyanakkor megállapítható, hogy 2019 és 2021 között jelentősen megugrott a felhasználók száma, 4,1 milliádról 4,9 milliárdra.
A növekedés eddigi ütemét jóval meghaladó bővülés oka elég egyértelmű: a koronavírus-járvány miatt széles körben elfogadottá vált az otthoni munkavégzés, de segítette az internetelérés terjedését a digitális oktatás kényszerből fakadó térnyerése is. Noha az eredményt pozitívnak értékeli az ITU, egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy mind földrajzi, mind társadalmi szempontból továbbra is jókora egyenlőtlenségek tapasztalhatóak az internet-hozzáférés szempontjából.
Az internetezésből teljesen kimaradók zöme, mintegy 96 százaléka az ún. fejlődő országok valamelyikében él, de ezen felül is számos érdekesség olvasható ki az ITU anyagából.
Globálisan férfiak 62, a nők 57 százaléka használja az internetet, de ha külön vizsgáljuk az országcsoportokat, akkor egészen eltérő arányokat kapunk: a fejlett világban (89-88) szinte nincs is digitális szakadék a két nem között, míg a fejlődő országokban (38-27) és a legkevésbé fejlett országokban (31-19) már jóval tágabbra nyílik az olló. Afrikában a férfiak 35 százaléka fér hozzá az internethez a nők 24 százalékával szemben, az arab országokban ez az arány 68-56.
Abban a tekintetben sem született meglepetés, hogy a városokban jóval elterjedtebb az internethasználat, mint a falvakban: 76 százalék áll szemben alig 39 százalékkal. Ez persze csak akkor igaz, ha globálisan nézzük, mert a fejlett országokban elenyésző a különbség (89-85).
Azt is megvizsgálta az ITU, hogy életkor szerinti bontásban mekkora az internetezők aránya. Ezek alapján a 15 és 24 év közöttiek 71 százaléka szörfözik a világhálón, míg a 24 felettieknek csak az 57 százaléka.
Végül arra a következtetésre jut a genfi székhelyű világszervezet ügynöksége, hogy a megfizethető eszközök és szolgáltatások hiánya továbbra is akadályt jelent. A jövedelmi különbségek miatt például a fejlődő országokban a belépőszintű szélessávú mobilinternet költsége az egy főre vetített bruttó nemzeti jövedelem (GNI) két százalékát teszi ki, a legszegényebb országokban viszont akár ennek a tízszerese is lehet. Szintén hátráltatja az internethasználat elterjedését a digitális képességek hiánya, de gondot okoz az is, hogy sokan az anyanyelvükön sem tudnak olvasni, nemhogy idegen nyelven.