Ámbár a tavalyi verziófrissítéssel alapvetően nem sokat változott az Android, nem könnyű lépést tartani a Google mobil operációs rendszerével. Egyre több gyártó bukkan fel a piacon, akik saját elképzeléseikkel, innovatív megoldásaikkal folyamatosan feszegetik a szoftver határait, ehhez pedig állandóan igazodnia kell a rendszernek. A kihívások mellé biztonsági réseket is magukkal hoznak az új hardverek, amelyeket folyamatosan be kell tömni.
A lassan a készülékek teljes hátlapját elfoglaló kameraszigetek, többszintű biometrikus azonosítási módszerek és asztali gépeket megszégyenítő teljesítményt nyújtó specifikációk tengerében könnyű elsiklani azon ökoszisztémák felett, amelyeket a Google az elmúlt időszakban kialakított és egyre tökéletesebbre csiszolt, legyen szó a táblaképekre optimalizálásról, a privát szféránk védelméről vagy épp a viselhető kütyüket kiszolgáló Wear OS-ről. Ebben a cikkben ezeket járjuk körül, reflektorfénybe helyezve néhány hasznos, de nem túl sokat emlegetett funkciót is.
Produktivitás nagy képernyőn
Az okostelefonok átlagos kijelzőmérete évek óta folyamatosan nő, a legtöbb telefont azonban még bőven kiszolgálta a hagyományos Android. A táblagépekkel ezzel szemben látszólag sem a Google, sem a Microsoft nem tudott mit kezdeni: a Windows akkor vált esetlenné, amikor a billentyűzet teljes elhagyásával kézi vezérlésre kellett váltani, az Android pedig a rengeteg extra helyet nem tudta kihasználni, mert egyszerűen nem voltak meg azok a multitasking funkciók, amelyeket egy laptop esetén alapnak veszünk (és amiket az iPad OS egész ügyesen implementált). Az elmúlt időszakban azonban egyre többen próbáltak betörni erre a piacra: a Samsung után több gyártó is villantott ki- és összehajtható mobilt, amelyek megfelelő szoftveres támogatás híján félkarú óriások lettek volna.
Itt jött be a képbe az Android 12L, avagy Large, amely kifejezetten a nagy kijelzővel rendelkező készülékeket ruházta fel extra funkciókkal, ezekre optimalizálta a szoftvereket.
A nagy kijelzők egyik legnagyobb előnye, hogy egyszerre akár két ablakban is dolgozhatunk, játszhatunk, fogyaszthatunk tartalmat, vagy végezhetjük ezek bármilyen kombinációját. A Google Workspace tagjai (mint a Gmail, a Drive, a Naptár, a Dokumentumok, és még sorolhatnánk) ezt jó ideig nem tudták kihasználni, de az elmúlt hónapok során rengeteget fejlődtek. Két megnyitott ablak között simán drag&drop módszerrel mozgathatunk szöveget vagy képet, így beillesztve azt egy másik dokumentumba. Ugyanilyen egyszerű lett a fájlok feltöltése a Drive-ba, ami hatalmas megkönnyebbülés azoknak, akik hozzánk hasonlóan gyűlölték végigkattintgatni a menüt, hogy megosszanak valakivel egy dokumentumot vagy néhány képet. És pontosan ugyanilyen egyszerűvé vált a képek vagy dokumentumok e-mailbe illesztése is.
Ha már a Drive-nál tartunk, a mappák közti navigálás és a fájlműveletek is egyszerűbbé váltak annak köszönhetően, hogy bármelyik fájl esetében rábökhetünk annak almenüjére (három pont), és a "megnyitás új ablakban" opciót választva belemászhatunk mappába, vagy beleolvashatunk dokumentumokba, táblázatokba anélkül, hogy elveszítenénk, hol jártunk korábban. Ha pedig valaki még jobban fel akarja gyorsítani a munkafolyamatokat, és ehhez van kéznél egy Bluetooth-billentyűzete, az nemcsak a gépelést egyszerűsítheti le és pörgetheti fel, hanem a jól ismert billentyűkombinációk használatával a fájlműveleteket és a navigációt is.
Kiemelt figyelmet kapott a Chrome is, ami továbbra is a legnépszerűbb böngésző androidos körökben.
Akik hozzám hasonlóan egyszerre több tucat fület tartanak nyitva, azok bizonyára bosszankodtak már azon, hogy a kisebb képernyőkön egyszerűen nem lehet megragadni a megfelelő tabot. A legújabb frissítésnek köszönhetően egyszerűen lapozhatunk a fülek közt, az azokat bezáró kis "x"-eket pedig el is rejti a böngésző, ha nem ez az aktív fül, így kisebb eséllyel zárunk be egy ablakot véletlenül. Ha ez mégis megtörténne, egyetlen koppintással újra nyithatjuk. Bekerült az úgynevezett "Visual tab" is a böngészőbe: rácsos elrendezésben látjuk az összes megnyitott fület egy kis előnézeti képpel. Itt sokkal könnyebb kiválasztani a megfelelőt, mint a keskeny horizontális sávon, ahová alapvetően rendezve vannak.
A fülek csoportosítása funkció is átköltözik táblagépekre a Chrome asztali változatából. Ezzel rendezgethetjük, párosíthatjuk az összetartozó megnyitott oldalakat, amivel áttekinthetőbbé válik a böngészőnk, így könnyebb az adott feladatra koncentrálni.
Legyen biztonságban a gyerek
Az okoseszközök olyan szinten megkerülhetetlenné váltak, hogy egy átlagos négyéves simán elnavigál a táblagépen, és nemcsak megnyitja a kedvenc videóját a YouTube-on, de még a reklámot is átugorja. Egyre fiatalabb korban kapnak a gyerekek saját telefont, és bár elsősorban nem egy újabb platformot keresnek a szülők a Fortnite-ozáshoz, egy bármiféle korlátozás nélküli eszköz birtokában hamar elszalad az a bizonyos ló a fiatal felhasználókkal. Ennek köszönhetően felértékelődtek a szülői felügyeleti eszközök, az Android pedig ebben is kifejezetten sokat fejlődött.
A Family Link applikáció a különböző alkalmazások tiltását és engedélyezését, valamint a képernyőidő szabályozását helyezi előtérbe. A szülők akár eszközönként külön is megszabhatják, hogy melyik napszakban mennyit kütyüzhetnek a gyerekek, ami fontos szerepet játszik a megfelelő digitális szokások kialakításában. Persze előfordul, hogy pont három perc van hátra a kedvenc sorozatból, amikor lejár az idő, vagy a meghosszabbított téli szünet miatt nő meg az igény, ilyenkor időszakosan, kizárólag az adott napra vonatkozóan is módosíthatjuk a korlátokat anélkül, hogy megpiszkálnánk a jól működő struktúrát. Az alkalmazások letöltéséről (vagy az arra tett kísérletről) szintén értesítésben figyelmeztet bennünket a Google applikációja, mi pedig távolról engedélyezhetjük a letöltést, szabályozhatjuk a program engedélyeit és hozzáféréseit, vagy állíthatunk be időkorlátot.
A legtöbb szülő azért vesz okostelefont csemetéjének, hogy tudja, merre jár a gyerkőc. Az Android helymeghatározásával egy térképen egyszerre akár több eszközt is figyelemmel követhetünk, látjuk az eszközök töltöttségét, sőt értesítést kérhetünk arról is, hogy megérkezett valahová, vagy épp elindult az iskolából. Az eszközöket pedig távolról meg is csörgethetjük (akkor is, ha azok le vannak némítva), ami akkor is jól jön, ha épp a lakásban "veszett el" valahol a telefon.
Minden részletre nem könnyű odafigyelni, de az applikáció remekül gyűjti össze a legfontosabb eseményeket, summázza az elmúlt napok történéseit, készít statisztikákat.
Egy helyen látjuk a közelmúltban telepített alkalmazásokat, a képernyőidőt, a felkeresett weboldalakat. A Google ráadásul szorosan együttműködik több közhasznú szervezettel is, hogy hasznos tanácsokkal lássák el a szülőket azzal kapcsolatban, mire érdemes odafigyelni, és hogyan terelhetik megfelelő irányba a gyerekeket, ha problémássá válna az eszközhasználat.
Minek külön céges telefon?
Sok vállalatnál biztosítanak céges mobilt az alkalmazottaknak, de a vállalkozók közt is bőven akadnak olyanok, akik vesznek maguknak egy második telefont, hogy elkülönítsék a szakmai dolgokat a magánélettől. És bár bőven vannak pozitívumai annak, hogy ezeket az applikációkat és fiókokat egymástól független eszközökön kezeljük, a módszer számos kényelmetlenséget is hordoz. Az Android 13-mal azonban nem feltétlenül van szükségünk külön mobilokra.
A dedikált munkaprofil persze egyáltalán nem újdonság, már az Android 5 óta használják arra, hogy biztonságban tudják a vállalati dokumentumokat, miközben megőrzik a kollégák adatbiztonságát és privát szféráját. A saját célra és munkára használt alkalmazások elkülönítésével az IT-s kollégák teljes körű felügyeletet kapnak az appok és adatok fölött, miközben nem látnak be a saját csevegéseinkbe és fotóalbumainkba. Az Android 11 fontos ugrást jelentett ezen a téren, az Android 13-nak köszönhetően pedig még letisztultabbá vált a kezelőfelület, simábbá az élmény, és tovább nőtt a produktivitás.
Meghatározhatjuk például, hogy adott alkalmazásokat a személyes vagy a munkahelyi profilunkkal akarunk-e megnyitni.
Ez hasznos lehet például akkor, ha nem akarjuk, hogy a munkánkhoz kapcsolódó oktatóanyagok teljesen átalakítsák személyes fiókunk ajánlásait a YouTube-on. Egymástól elszeparálva kezeli a rendszer a képgalériákat is, így például hiába adunk az Instagramnak jogosultságot, nem fog hozzáférni a befotózott munkahelyi szerződésekhez és dokumentumokhoz, ahogy az IT-s kolléga sem a családi albumhoz.
Egyre többen használják a diktálást a gépelés alternatívájaként, ami elsőre ugyan egy kicsit esetlennek tűnhet, de ha sikerült a virtuális asszisztenssel egymásra hangolódnunk, kifejezetten gördülékennyé válik a digitális tollbamondás. A profilok elkülönítésével a munkánkhoz kapcsolódó szakzsargon nem csordogál át a baráti beszélgetésekbe egy-egy félreértett szó után.
Oszd meg és uralkodj!
Habár az Apple és a Google is szereti az operációs rendszerbe bekerülő funkciók mindegyikét hatalmas innovációként, sosem látott újításként kommunikálni, a valóságban mindkét vállalat folyamatosan lesi el egymás trükkjeit, és építenek be olyan megoldásokat, amelyek a konkurenciánál már hosszú évek óta működnek. Ilyen például az AirDrop, amit az almás telefonok és táblagépek tulajdonosai több mint tíz éve használnak, a Google azonban csak a közelmúltban jutott el odáig, hogy ezt implementálja.
Androidon a sokkal snasszabb Nearby Share, avagy közeli megosztás néven találjuk meg a funkciót, ami 2020 nyarán debütált, akkor még limitált módon.
A Nearby Share lehetővé teszi, hogy néhány koppintással megosszunk androidos eszközök közt képeket, videókat, üzeneteket, linkeket, dokumentumokat vagy akár Wi-Fi-jelszavakat is.
A rendszer immár nemcsak Androidot futtató telefonokon és táblagépeken, hanem Chrome OS-alapú eszközökön is elérhető, a Google tervei közt pedig szerepel, hogy kiterjesztik a funkciót Windows PC-kre is. A megosztás internet nélkül is működik, az eszköz ilyenkor felméri a Bluetooth-, Wi-Fi-, NFC-, UWB- és WebRTC-kapcsolatokat, ezek közül kiválasztva azt, amivel a leghatékonyabb a fájlmegosztás.
Természetesen korlátozhatjuk, hogy kik és milyen feltételekkel csatlakozhatnak a készülékünkhöz. A Google módszere még mindig egy fokkal körülményesebb, mint az AirDrop, ugyanakkor például a Wi-Fi-jelszavak megosztása kétségtelenül jóval egyszerűbb lett, mint korábban.
Gyári appok helyett
Rengeteg oka lehet annak, hogy valaki le akarja cserélni azokat az applikációkat és szolgáltatásokat, amelyeket a Google alapértelmezetten telepít a mobilokra. Vannak, akik egész egyszerűen más ökoszisztémában gondolkoznak, alternatív funkciókra van szükségük, vagy szimplán nem elégedettek azzal, ahogy a gyári alkalmazások kinéznek. És persze olyanok is akadnak, akik elvesztették a bizalmukat. Mert hát bármennyire is elismerésre méltóak azok a lépések, amiket a Google az elmúlt időszakban tett privát szféránk és adataink megőrzése érdekében, korábban azért voltak botrányai. Gondoljunk csak a 2018-as esetre, amikor kiderült, hogy a helyelőzmények kikapcsolása ellenére is követték a felhasználókat (és ezért aztán 60 millió dolláros bírságot fizettek), vagy amikor 2019-ben fény derült arra, hogy a Google és a YouTube megosztotta a reklámozókkal a felhasználók adatait, vagy hogy a kollégák belehallgathatnak a Google Home által rögzített beszélgetésekbe, hogy ezzel javítsák a hangfelismerést.
Hosszú oldalakat lehetne megtölteni egy olyan leírással, amely a különböző anti-privacy beállítások kikapcsolását részletezi, így ezúttal inkább csak az alkalmazásokra koncentrálunk.
A legtöbb alkalmazást könnyűszerrel törölhetjük, de ha valamibe mégis beletörne a bicskánk, az Universal Android Debloater néven futó szoftverrel bármilyen apptól megszabadulhatunk. Kezdjük mindjárt a Google Play Áruházzal, amit a legnehezebb megkerülni, hiszen ha nem telepítünk valamilyen harmadik féltől származó áruházat, le kell mondanunk a fizetős appokról. Ebben az esetben az a legjobb, ha előbb telepítjük a számunkra fontos prémium alkalmazásokat, aztán szabadulunk meg a Play Áruháztól, amit az Aurora Store-ral helyettesítünk. Ennek segítéségével továbbra is telepíteni és frissíteni tudjuk az ingyenes alkalmazásokat, de nem kapunk reklámokat, és még csak bejelentkeznünk sem kell sehová. Persze az appokat direktben is letölthetjük az APKMirror vagy az APKPure oldalakról, ugyanakkor a frissítésekről nem kapunk értesítést, így ez kevésbé kényelmes.
A Gmailt szintén nem könnyű megkerülni, hiszen Google-fiók nélkül az Android rendszert sem igazán tudjuk használni. Magát az applikációt viszont hanyagolhatjuk, és használhatjuk helyette a nyílt forráskódú K-9 Mailt, ami a legtöbb szolgáltatással kompatibilis, és kiemelkedő adatvédelmi szolgáltatásokat nyújt. Persze teljes egészében is lecserélhetjük a szolgáltatónkat: a ProtonMail és a Tutanota is biztonságosabb, mint a Gmail, köszönhetően a végpontok közti titkosításnak, a logolás mellőzésének. Ugyanakkor nyilvánvalóan le kell mondanunk bizonyos funkciókról, és az ingyenes verziók mellé kevesebb tárhelyet is kapunk.
A rövid üzenetek kezelését a Signal és a Telegram végzi a legmegbízhatóbban. Előbbi a legbiztonságosabb, hiszen csak a telefonszámunkat tárolja, utóbbi viszont sokkal testre szabhatóbb, több funkciót kínál.
A Chrome böngészőnek rengeteg izgalmas alternatívája van, így ezt nem nehéz lecserélni.
Ha valaki nem akar nagyon elszakadni a Chrome kinézetétől, de nem hiányzik neki, hogy a Google minden lépését lekövesse, annak a nyílt forráskódú Ungoogled Chromium az ideális választás, ezt azonban csak a GitHubon keresztül tudjuk letölteni. Ha mindenestől lecserélnénk a böngészőnket, a FireFox az egyik legjobb választás, ráadásul különböző kliensekkel - mint amilyen a Fennec F-Droid - még biztonságosabbá tehetjük. A Fennec még az olyan telemetriai adatokat sem továbbítja, amiket a FireFox alapjáraton gyűjt. Ráadásul a Firefox-alapú böngészők támogatják a bővítményeket is, mint a különböző reklámblokkolók vagy a HTTPS Everywhere, miközben a Chrome-felhasználóknak ezeket továbbra is nélkülözniük kell Androidon.
Ha térképekről van szó, nem könnyű leszakadni a Google kebléről, olyan alkalmazást pedig végképp nehéz találni, ami az adatbiztonságot is szem előtt tartja. A Waze közel tíz éve a Google tulajdonában áll, a legtöbb alternatíva pedig messze elmarad tőlük funkcionalitás terén, legyen szó a legfrissebb közlekedési adatokról, várható érkezési időről vagy a környéken található üzletekről. Adatvédelmi szempontból legjobb alternatíva az OsmAnd, de a használata sajnos sokkal kényelmetlenebb, mint a piacvezetőké.
A Google Photos egyértelműen a legkényelmesebb módja a fotók és videók tárolásának, illetve a biztonsági mentések készítésének, de léteznek azért nyílt forráskódú alternatívák. A Stingle Photos a biztonsági mentéseket végpontok közti titkosítással végzi, cserébe az ingyenes változat mindössze 1 GB-nyi tárhelyet biztosít, ami gyakorlatilag semmire sem elég. A képek és a videók lokális tárolásához az Aves Gallery a legjobb választás, ami a Google Photosnál is több metaadattal látja el képeinket, akár egy térképen is megnézhetjük, hol készítettük azokat.
