Hirdetés

Értékes, mégis kidobjuk



|

Évről évre egyre több elektronikai hulladékot termelünk, és bár Magyarország meglepően jól áll, az üzleteknek van még mit tanulniuk.

Hirdetés

Amikor Kína két éve beszüntette huszonnégy hulladéktípus átvételét, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, az Egyesült Királyság és Japán hirtelen ráébredt: nem tud mit kezdeni szemetével. Észak-Amerikából és Európából ezek után Thaiföldre és Vietnámba kezdett áramlani az e-hulladék, amelynek mennyisége az ENSZ jelentése szerint 2016-ban közel 49,3 millió tonnát tett ki világszerte (ez megegyezik négyezer-ötszáz Eiffel-torony tömegével).

Hirdetés

Az Egyesült Államok és Kína a két legnagyobb e-szeméttermelő - csak az USA lakossága mintegy 30 millió számítógéptől és százmillió mobiltelefontól szabadult meg. Kína sem fogyaszt kevesebbet, ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet fordít a hulladékgazdálkodásra. A délkelet-kínai Guiju (Kujcsü) számít a világ újrahasznosítási központjának, az itt élő családok mindegyike azzal foglalkozik, hogy kinyerje a megunt laptopokból, mobilokból, tabletekből és egyéb eszközökből, illetve az akkumulátorokból az ólmot, a rezet, az aranyat és más értékes fémeket.

A szemétimport leállítása előtt évi 3000 tonna, feldolgozásra váró hulladék érkezett a városba. Tarján Béla, az E-Metál vezetője szerint Kínában az utolsó csavarig újrahasznosítanak mindent, de Európában más a helyzet. Magyarországon inkább az újrahasználat jellemző.

Ki mit gyűjt?

A korábbi, ijesztő eredmények szerint a világ 50 millió tonna e-szemetének mindössze 20 százalékát sikerül újrahasznosítani, a maradék 80 elvileg földalatti tárolókba kerül, ott sem feltétlenül biztonságosan. Ruediger Kuehr, az ENSZ Global E-Waste Monitor egyik összeállítója ráadásul negatív trendről számol be: az idei jelentés ugyanis kiemeli, hogy hiába tűzött ki számos ország ambiciózus célokat, a szemétgyűjtés világszerte stagnál vagy csökken.

Európa viszonylag jól áll, bár sokszor az uniós adatok is kozmetikázottak - állítja Tarján. Hivatalos források a hulladék 35 százalékának újrahasznosításáról írnak, ami jóval kedvezőbb az amerikai mutatónál. Európából az összes elektronikai hulladék több mint negyede származik, és 35 százalékos a visszagyűjtési arány. A legtöbb hulladék keletkezéséért Németország és Norvégia felel, ám utóbbi a szemét háromnegyedét újrahasznosítja.

Magyarországon az egy főre jutó szemétmennyiség valamivel az átlag alatt van, és a visszagyűjtés aránya közelít az 50 százalékhoz. Ez kiemelkedő eredménynek számít, a szakértők egyet is értenek abban, hogy nem kell szégyenkeznünk. Tarján szerint a szemétnek aztán körülbelül a 60 százalékát használjuk újra, és a maradék megy a szemétlerakókba.

A folyamat első lépése, hogy a lakosság az önkormányzatok hulladékgyűjtő udvaraiban, elektronikai eszközöket árusító boltokban vagy erre specializálódott magáncégnél adhatja le az e-szemetet. Ha boltban teszik, még jelképes összegű utalványt is kaphatnak cserébe.

A vállalkozóknak már hulladékkezelő céget kell hívniuk, amely elszállítja a termékeket. A cég telephelyén előválogatják a darabokat, kiveszik az akkumulátorokat a kütyükből, különválasztják a fémeket a műanyagoktól, és mindegyik anyagot a megfelelő technológiával kezelik. Hazánkban jellemzően ledarálják a hulladékot. Pedig a szemét pénz. Csak az Egyesült Államokban évi 60 millió dollárnyi aranyat és ezüstöt hajítanak ki az emberek telefonjukkal együtt.

Minden egymillió mobilból 16 tonna réz, 350 kiló ezüst, 34 kiló arany és 15 kiló palládium nyerhető vissza. Ezek a számok azonban csak akkor felelnek meg a valóságnak, ha a hulladékot megfelelően kezelik. Tarján példának hozza, hogy ha valaki nem szedi ki az akkumulátort a telefonból, onnantól kezdve minden alkatrész ugyanúgy veszélyes hulladéknak számít, mint a lítiumion-akkumulátorok önmagukban.

Mi a megoldás?

Az elsődleges az oktatás lenne, hogy az emberek ráébredjenek, a fogyasztói kultúra jelen állapotában nem fenntartható, ezzel pedig kikényszerítsék a tervezett elavulás visszaszorítását. Előremutató, hogy néhány cég próbálkozik moduláris, könnyen javítható, tartós készülékeket tervezni és gyártani, így nincs szükség a teljes készülék cseréjére egy-egy alkatrész meghibásodásakor. Fontos lenne azonban az ún. sharing economy átfogóbb alkalmazása is, akár megosztott eszközhasználattal.

A havonta megjelenő PC World magazinban további teszteket, cikkeket és elemzéseket találsz teljes verziós programok, biztonsági szoftverek és ajándék PC-játék társaságában.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.pcwplus.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.