Ezen a ponton talán már mindenki tisztában van vele, hogy a YouTube finoman szólva sem tévedhetetlen, ha a szerzői jogok érvényesítéséről van szó, hiszen egy sor eset bizonyítja, hogy a Google szárnyai alá tartozó videómegosztó mindenféle ellenőrzés nélkül képes letiltani az anyagokat, vagy akár elvenni azok tulajdonjogát, ha bejelentés érkezik hozzá.
Az ilyen sztorik többségében a YouTube gyakran mellényúló automatizált rendszere a főszereplő, egy nem mindennapi bűncselekmény azonban rávilágít, hogy ennél sokkal mélyebben gyökereznek a problémák.
A Billboard nemrég egy oknyomozó cikkben számolt be két phoenixi csalóról, akik 23 millió dollárnyi jogdíjat söpörtek be a videómegosztón keresztül, s ezzel valószínűleg a YouTube történetének legnagyobb értékű "jogdíjrablását" követték el. José Medina Teran és Webster Batista különböző latin slágerek szerzőit károsították meg, olyan előadók műveiért gyűjtve be a kifizetéseket, mint Julio Iglesias, vagy Daddy Yankee. A merész csalássorozat ráadásul éveken át folyhatott zavartalanul.
A páros még 2017-ben hozott létre egy MediaMuv nevű médiacéget, amellyel az adott dalok jogainak kezelőjeként léptek fel. Ehhez hamisított dokumentumokkal átvertek egy hirdetési vállalatot, az AdRevet, amely így maga adott hozzáférést nekik a YouTube - elvileg - szigorúan felügyelt tartalommenedzselő szoftveres eszközeihez. Az eszközök birtokában pedig a kamucég már saját maga is elindíthatta a jogdíjköveteléseket, anélkül, hogy bárki is ellenőrizte volna azok megalapozottságát.
A számítások szerint a MediaMuv 4 év alatt több mint 50 ezer dalról állította, hogy hozzá tartozik, amíg a csalók tavaly le nem buktak egy adóhatósági eljárás során. A párost most egyebek melett 30 rendbeli összeesküvéssel, pénzmosással és személyazonosság-lopással vádolják. José Medina Teran teljes egészében tagadja a vádakat, tárgyalására novemberben kerül majd sor, a társa, Webster Barista viszont vádalkut kötött, melynek keretében feltárta a hatóságoknak az elkövetés módját.
A phoenixi jogdíjbanditák mutatványa alapjaiban vonja kétségbe azt a koncepciót, amit a YouTube a jogdíjkövetelések érvényesítése során alkalmaz. A jelenlegi rendszerben a független előadóknak nincs közvetlen hozzáférésük a jogdíjakkal kapcsolatos eszközökhöz, így egy megalapozatlan követelés esetén egy olyan külsős hirdetési partneren keresztül védekezhetnek, mint a MediaMuv által is megvezetett AdRev, amely rendelkezik a jogdíjügyek intézéséhez szükséges tartalomkezelési hozzáféréssel.
A 23 millió dolláros csalás azonban rávilágított, hogy ezek a cégek korántsem nyújtanak biztosítékot a korrekt eljárásra. Az eset továbbá felveti, hogy ha egy ennyire nyílt csalás éveken át maradhatott észrevétlen, akkor milyen sok lehet azokból az óvatosabb akciókból, amikor egy-egy számnak csak egy bizonyos részéért követelnek jogdíjakat a csalók, hiszen a több szerzővel bíró daloknál ilyenkor még nehezebb ellenőrizni az igények megalapozottságát.
