Habár még mindig sokan homokba dugják a fejüket, közönyükben a vállukat vonogatják, sőt egyenesen tagadják, hogy a klímaváltozás drámai hatással lesz már az ő életükre is, nem beszélve az utánuk következő generációkról, azért egyre többen eszmélnek rá, hogy a dolgok nem mehetnek úgy tovább, ahogy eddig, és ismerik fel, hogy tenni is tudnak valamit a közös ügy érdekében. Az Endzone - A World Apartot gondozó Assemble Entertainment például vállalta, hogy a játék speciális kiadásának (Save The World-Edition) minden eladott példánya után a OneTreePlanted non-profit szervezettel összefogva elültet egy fát az erőirtástól különösen sújtott Brazíliában.
A GamesMarkt adatai szerint ez a szám már 2021-ben meghaladta az 50 ezret. Ez persze csupán csepp a tengerben, de a semminél több, és talán közelebb visz minket egy szebb és jobb jövőhöz, ellentétben azzal a sorssal, amit novemberi ajándék játékunk tartogat az emberi fajnak.
Apokalipszis tegnap
Az Endzone - A World Apart története szerint egy terroristák által előidézett nukleáris robbanássorozat ökológiai katasztrófát okoz, és szinte teljesen kiirtja az emberiséget. Az atombunkerekbe kényszerült túlélők utódai pedig csak emberöltőkkel később merészkedhetnek vissza a még mindig sugárfertőzött felszínre. A Sim City óta velejárója a városépítő játékoknak, hogy időnként különféle csapások (természetiek és tudományos fantasztikus irodalomba illőek) sújtják az általunk felhúzott településeket, de a posztapokaliptikus környezetben a tomboló homokvihar vagy az olyan durva méreganyagokkal teli csapadék, amelyik mellett a savas eső desztillált víznek tűnik, tényleg hitelesnek hat, nem úgy, mint más alkotásokban a pénzügyi negyed felhőkarcolóit romba döntő tornádók, vulkánkitörések vagy UFO-támadások.
Kezdetben nyilván kicsiben kell gondolkodnunk, és a vízellátás megszervezése, valamint az élelmezési gondok megoldása élvez prioritást, méghozzá úgy, hogy visszatérünk az alapokhoz, halászunk, vadászunk és gyűjtögetünk, de később a földművelés és az állattenyésztés is elérhetővé válik. A munkaerő utánpótlásáról lakóházak építése révén gondoskodhatunk, hogy a telepeseknek legyen módjuk családot alapítani. A gyarapodó és terjeszkedő kolónia nyersanyagigényét részben kutatócsapatok által összeszedett, újrahasznosítható hulladékból fedezzük, de a fa is sokféleképpen hasznosítható erőforrás, ráadásul megújuló, ha nem feledkezünk meg az újratelepítésről.
Az oktatás, valamint a letűnt korok tudására épülő új technikai vívmányok éppolyan fontosak egy prosperáló város fennmaradása szempontjából, mint az, hogy képesek legyünk megvédeni mindazt, amit felépítettünk. Számítanunk kell ugyanis fosztogatók látogatására, akiket némi adomány fejében távozásra lehet bírni, de ha nem kenyerünk a diplomácia, akkor gumilövedékekkel, sőt éles lőszerrel is üdvözölhetjük őket.
Fenntartható gépigény
Alig másfél éves játékról lévén szó, cseppet sem meglepő, hogy az Endzone - A World Apart a mai sztenderdeknek megfelelő követelményeket támaszt a játékosokkal szemben. A 64 bites Windows 10-nél régebbi operációs rendszereknek már nem oszt lapot, és memóriából sem éri be 8 GB RAM-nál kevesebbel. A processzort illetően egy 3,3 GHz-es, négymagos Intel Core i5-2500K jelenti a belépőszintet, videokártyából pedig DirectX 11-es kell neki, lehetőleg olyan, ami nem gyengébb egy Nvidia GeForce GTX 760-asnál. Ha mindez adott, és még gondoskodni tudunk 6 GB-nyi szabad helyről a tárolón, akkor semmi sem állhat a felhőtlen játékélmény útjába. Kivéve az 5:4-es, illetve 4:3-as képarányú kijelzőket, azokon ugyanis semmit sem láthatunk abból, miként épül újjá a civilizáció a szemünk előtt, a mi hathatós segítségünkkel.
Az Endzone - A World Apart ajándékba jár a november 4-én megjelenő 2022/11-es PC World magazin mellé, amit előfizetőként már két nappal korábban kézbe vehetsz, ha a posta is úgy akarja. A játék mellett más értékes szoftvereket is bezsebelhetsz új lapszámunkkal, szóval megéri lecsapni rá.
