Mindenkinek vannak tapasztalatai a csajozás - és persze a pasizás - árnyoldalaival kapcsolatban, de valószínűleg még senki sem sült fel annyiszor, mint az a pixelesített szoknyavadász, aki először 1987-ben, a Leisure Suit Larry in the Land of the Lounge Lizards címszereplőjeként mutatkozott be.
A felbukkanása óta eltelt több mint harminc év során valódi játéktörténeti ikon vált Larry Lafferből, ami elsősorban sajátos humora, megkapó pajzánsága és szerethető stílusa miatt alakult így. Nem meglepő, hogy az elmúlt évtizedekben számos alkalommal igyekeztek bővíteni a franchise-t (még maga Al Lowe is próbálkozott a 2013-as Leisure Suit Larry: Reloaded képében), a hullámzó minőség miatt azonban nyilvánvalóvá vált, hogy modernebb megközelítésre van szükség.
A beszédes nevű CrazyBunch stúdió úgy gondolta, hogy jó ötlet a koncepciót napjainkba helyezni, azaz a közösségi oldalakkal, valamint randiappokkal való ismerkedés világába belehajítani a komolytalan kujont.
Reménytelen Rómeó
Már a játék legelején kiderül, hogy nem egy Laffer-leszármazottal van dolgunk, hanem magát a nagy Larryt irányítjuk, aki a 80-as évekből hátramaradva egy laboratóriumban tér magához és csodálkozik rá, hogy immáron virtuálisan zajlik a párkeresés, ráadásul az emberek sokkal elfogadóbbá váltak. A kerek idomok után vágyakozó komának nem is kell több, azonnal hadba indul a női nem ellen a női igen kicsikarásáért, csakhogy egy régi ismerős bárjának mosdójában beletenyerel egy életre szóló kalandba
Rábukkan ugyanis egy telefonprototípusra, és megismerkedik álmai asszonyával is, ám az Apple-t kifigurázó vállalatnál dolgozó Faith nem adja könnyen magát: Larrynek csakis akkor lehet nála egy szőrszálnyi esélye, ha hősünk előtte bizonyít a Timber nevű randialkalmazással. A múlt század nőcsábásza azonnal beleveti magát a mókába, és a szent misszió érdekében a mi segítségünkkel próbál minél több csinos és lehetőség szerint csintalan célpontot "levadászni".
A fejlesztőcsapat érezhetően úgy alkotta meg a játékmenetet, hogy a széria vagány veteránjait és a Larry Laffer nevet még hírből sem ismerő újoncokat is lekösse a végeredmény. Ennek köszönhetően a már jól ismert point & click irányítást vegyítették a tárgykombinációs és környezetfelfedezős metódusokkal, valamint az egészet megfűszerezték egy szórakoztató dialógusrendszerrel is. Némi logikával és a leírások elolvasásával az összes rejtvényt képes megoldani még az is, akinek az újdonság erejével hat a műfaj, az pedig még fantáziadúsabbá teszi az élményt, hogy számos részletgazdag helyszínen vizsgálódhatunk saját személyiséggel megáldott, bár néha egydimenziós karakterekkel találkozva.
A magába szippantó atmoszféráról nem csupán ezek, de a kalandjátékokra jellemző rajzolt grafika, a képregényes karakteranimációk és a színészek lelkes szinkronjátéka is gondoskodik, nem is beszélve a mindent átható pajkos humorról és a szemérmetlen utalásokról. Az események előregördítésével olyan szürreális momentumokban lehet részünk, mint egy titkos kísérlet, egy rendhagyó házasság vagy egy unikornisos rémálom, de egyáltalán nem kell attól tartani, hogy a Wet Dreams Don't Dry a felnőtt oldalak babérjaira szeretne törni - a sikamlós részleteket sosem tárják elénk teljes mellszélességgel, elég elemózsia marad a képzeletünknek.
Látens latin lover
Az is sokat hozzátesz az elektronikus etyepetyéhez, hogy miközben a Remény rabja a Timberre cuppanva halad előre, ténykedéseit Johannes Semm és Kai Rosenkranz huncut, hangulatteremtésből csillagos ötösre vizsgázó dallamai kísérik (tipp: a stáblista alatt felcsendülő "Larry Has A Happy Life!" című dalt mindenképpen hallgassátok végig).
Noha a bókok ellenére az új Leisure Suit Larry játék minősége nem olyan hibátlan, mint a társkeresők profilképei, minden részletén érződik, hogy a fejlesztők szívvel-lélekkel dolgoztak rajta, és az is bizonyos, hogy sokszor gurulhatott el az a bizonyos gyógyszer a munkálatok közben.
A Tinder videojátékos megfelelője csak egy látszatelem? Ugyan már, a gagek és a rá regisztráló csodabogarak, illetve cicababák nélkül szegényebb lenne a játék. Larry sokszor ismétli a szövegeket a tárgyak párosításakor? Kárpótol érte, hogy a karaktert már sokadszorra szinkronizálja zseniálisan Jan Rabson. Lezáratlannak tűnik a befejezés? Valóban, hiszen már megjelent a folytatás is Leisure Suit Larry: Wet Dreams Dry Twice címmel, amelyben Laffer úr folytatja azt, amiben a legtehetségesebb (saját elmondása szerint): a hajadonok hajkurászását.
Al Lowe stílusát eredményesen idézi meg a Leisure Suit Larry: Wet Dreams Don't Dry és a karakter modernizálására tett kísérletével sem vall kudarcot, miközben megsimogatja a méltánytalanul mellőzött point & click zsáner buksiját is. Kétségtelen, hogy Larry Laffer legújabb románcához szükség van nyitottságra, de annak, aki képes félretenni prekoncepcióit, és kötetlenül szeretne szórakozni a vénuszdombok kakasával, mindenképpen érdemes fejest ugrania a képzeletbeli hölgykoszorúba.
A Leisure Suit Larry: Wet Dreams Don't Dry a PC World előfizetés Gold csomagjának része számos további ajándékkal egyetemben.
