150 éve egy olyan fontos időszak utolsó évtizedei zajlottak, amelyből a mai napig táplálkozik kultúránk és közéletünk. A felvilágosodás hatására elindult 19. századi eszmék a mai napig példaként szolgálnak az utókor számára. A reformkornak sok dolgot köszönhet a mai modern Magyarország, többek között fővárosunk megalakulását és koncepcióját is. Bár Budapest csak 1873-ban alakult meg, tulajdonképpen csak összenőtt az, ami akkorra már rég összetartozott.
Már az 1840-es években is szerves egészet alkottak a Duna két partján található Pest és Buda. Bár pontonhidakkal és hajós közlekedéssel korábban is biztosították a mobilitást, a Széchenyi lánchíd egy új korszakot hozott a főváros életében és véglegesítette a városrészek összetartozását. A kiegyezés utáni években időszerűvé vált hivatalos egyesítést végül az 1872-es országgyűlés lépte meg.
Ennek az eseménynek állít most emléket egy figyelemreméltó kisfilm, melyet az Animatiqua filmstúdió készített. A vidéki születésű fiatal tervező grafikus, Kondacs András vezetésével működő független alkotókör egyfajta vízió formájában tárja elénk a látható világot munkáiban. A mindössze öt fővel alkotó Animatiqua már eddig is több olyan művet jegyzett, amelyhez legjobb tudásuk szerint használták a modern technológia legjelentősebb újdonságait, például nem meglepő módon több munkájukhoz is segítségül hívták a mesterséges intelligenciát.
Az emberi kreativitást a technológia újításaival jó arányban ötvöző filmes műhely most 80 ezer korabeli fényképet böngészett át, mire megtalálta a 140 legmegfelelőbbet, amelyekből elkészítette a főváros születésének emléket állító művét. A "Budapest születése" címet viselő alkotás a kiválasztott képeket úgynevezett parallax technikával keltette életre.
Ennek a lényege a többrétegű megjelenítés, ahol a különböző rétegek nem feltétlenül mozdulnak mindig együtt, ami a térhatás látszatát kelti a nézőben. A vetített képek egy teljes századot ölelnek fel a szabadságharcot követő időszaktól egészen az 1950-es évek elejéig. A film közben hallható hangsávon egy Budapestet megszemélyesítő hang szól hozzánk a neves színművésznő, Hámori Gabriella interpretációjában. A narráció szövegét Nyáry Krisztián írta.
