Ha egy távoli csillag előtt elhalad valamely a naprendszeréhez tartozó égitest, csökkenést észlelhetünk az általa kibocsátott fény mértékében. Ebből a jelenségből lehet következtetni az exobolygók, vagyis a saját naprendszerünkön kívül található bolygók létezésére. Egy nemrégen megjelent tanulmány szerint 85 ilyet azonosítottak, amikről azt feltételezik, hogy meglehetősen hideg a légkörük.
A fenti módszerrel észlelt objektumok létezését az amerikai űrügynökség TESS műholdjáról érkező adatok alapján valószínűsítik, de más forrásból még nem nyertek megerősítést. Ahhoz legalább három ilyen "tranzitot" kellene rögzíteni. Méretben és tömegben valószínűleg a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz állnak legközelebb.
Az új tanulmányban szereplő észlelt égitestek esetében még csak kettő megjelenést rögzítettek, aminek az is lehet az oka, hogy ezek a bolygók valószínűleg hosszabb idő alatt keringik körbe a saját csillagukat. Ebből származtatható az a feltételezés is, hogy hidegebb a felszínük.
A kutatásban szereplő objektumok keringési ideje valószínűleg 20 és 700 nap között van, ami azért szokatlan, mert a TESS-szel eddig észlelt exobolyók 3-10 nap alatt tesznek meg egy kört a csillaguk körül. A kutatásban résztvevő szakemberek úgy vélik, hogy a most észlelt exobolygók közül több is olyan tartományába esik saját naprendszerének, ami alkalmas lehet arra, hogy szerves élet alakuljon ki a felszínén.
A teljesebb kép érdekében a tanulmány leszögezi, hogy a 85 észlelt égitest közül 25 már korábban is bekerült a kozmológusok látóterébe, és a további 60 az, aminek a valószínűsíthető létezéséről csak most értesültünk. Faith Hawtorne, a Warwicki Egyetem munkatársa azt nyilatkozta, hogy első körben egy 1,4 milliós mintán futtatták le az általuk használt algoritmust, végül a vizsgált csillagok körét két számjegyűre leszorítva sikerült az objektumokra bukkanni.
Az egyetem kutatócsoportja azért hozta nyilvánosságra a még félkésznek sem mondható felfedezést, hogy csillagászok világszerte elemezhessék az eredményeit.
