Ray Bradbury híres könyve, a Marsbéli Krónikák majd 80 évvel ezelőtt íródott, néhány évvel a második világháború után. Ez volt az első időszak az újkorban, amikor a viszonylagos béke és nyugalom lehetővé tette, hogy a tudomány képviselői más távlatokban gondolkodjanak, mint amit az épp csak elkerült világégés korábban lehetővé tett. Az ikonikus kötet azóta egyre több ponton hívta ki a valóságot, és lehetséges, hogy a jövőben mind több és több eleme fog a víziónak megvalósulni.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a könyv történetei nem is annyira a technológiai újításokat helyezik a középpontba, hanem az emberi tényezőt, és annak is legtöbbször az árnyoldalát.
Nagyon hasonló alapokon végezett kutatásokat a marsi kolonizációval kapcsolatban egy tudóscsoport, akik eredményeiket a Cornell Egyetem honlapján publikálták. A kutatás azt hivatott megállapítani, hogy hány ember szükséges egy Marsi kolonizáció sikeréhez. Négy különböző attitűddel bíró embertípust határoztak meg a vizsgálathoz: a kellemesek, akik nem túl versengők vagy agresszívak, a társasok, akik extrovertáltak és jól érzik magukat társas környezetben, a reaktívak, akik nehezen kezelik a rutin változását, és a neurotikusak, akik erősen versengők és agresszívek.
A vizsgálat ABM-mel (agent-based model) végzett szimulációja alapján 22 telepesre van szükség a kolonizációhoz, feltéve, hogy a többségük kellemes vagy társas típus. Ha nincs meggyőző többségben ezen személyek aránya, akkor nagyobb csoportra van szükség.
Bár a modell tudományos igényességgel készült, torzítja az eredményt, hogy az alapfelvetés kész marsi infrastruktúrát feltételez, és csak a kolónia első 28 évét vizsgálja azzal a kitétellel, hogy addig legalább 10 tagja életben marad.
Egy francia kutató, Jean-Marc Salotti, aki ebben a szimulált kutatásban nem vett rész, azon a véleményen van, hogy éppen életképes lehet egy ilyen projekt, de sikeres nem valószínű. Az ő kalkulációja szerint ahhoz legalább 110 emberre van szükség, már csak a belterjesség elkerülésének érdekében is.
