Nem is kell ecsetelnünk, milyen minőségbeli ugrást hozott anno a CD, ami már digitális volt, gyors, könnyű és egészen sok adat fért rá. A 650/700 MB azonban hamar szűkössé vált és megérkezett a DVD, vagyis Digital Video Disc, amit nem sokkal később Digital Versatile Discre neveztek át, mivel nem csupán filmek, de adatok számára is ideális volt 4,7 GB-os kapacitásának köszönhetően. Ez 20 éve volt.
Honnan hová?
20 éve, márciusban kifejezetten a VHS kazetták leváltására indult a DVD, aminek nagy ígérete az volt, hogy a sorozatos lejátszások során sem romlik a felvétel minősége. A DVD jelentősen megelőzte korát az otthoni videózásban: mindenkinek CRT tévéje volt, nem használt Dolby hangrendszert otthon és a képarány is inkább 4:3 volt, mintsem 16:9. A DVD ehhez képest nagy felbontású, 16:9-es képet és 5.1-es Dolby hangzást kínált. Sajnos túl sok tartalom kezdetben nem volt, ráadásul a kiadók tartottak attól, hogy megindul a filmek minőségromlás nélküli másolása, lopása is, ezért néhány - szerencsére hamar elvetélt védelemmel is megpróbálkoztak (Circuit City, Divx, betelefonálós azonosítás). Aztán a CSS titkosítást a PC-s Xing lejátszó szoftver hibája miatt sikeresen megtörte egy norvég srác, Jon Johansen, és kiadta az ingyenes DeCSS programját, ami sok fejtörést okozott a kiadóknak.
Ennek ellenére a DVD nem halt ki, sőt, óriási karriert futott be és mind a mai napig sokan vásárolják olcsósága, egyszerűsége miatt, még úgy is, hogy már évekkel ezelőtt túlhaladott rajta a technológia - a 720×480-as felbontás már édeskevés, a hang túlságosan tömörített, a lemezre kevés extra fér, a lemez kényes és nagy, a kényelmes mobil lejátszás nem megoldott és még folytathatnánk.
Adathordozóként is használatos mind a mai napig a DVD, pedig kezdetben óriási csata volt két szabvány, a DVD-R és a DVD+R között. a két technológia csak minimálisan tért el egymástól, azonban más-más érdekcsoport támogatta őket, sőt, az újraírható változatokat is. Aztán az idő mindent megoldott, ma már mindegyik DVD-író kezeli az összes formátumot, általában beleértve a DVD-RAM-ot is.
A DVD még nem halt ki
A mai notebookokban már nincsen hely optikai meghajtóknak és az asztali gépekbe sem kerül 5,25"-os egység, vagyis nemcsak a DVD, de a CD és a Blu-ray is kihalófélben van. Ugyanakkor teljesen még egyik sem tűnt el a föld színéről. Leginkább olcsóságuk, egyszerűségük és a visszafelé kompatibilitás miatt használják még ma is sokan.
Ugyan nagyon vékony réteg és kevéssé ismert technológia, de az M-Disc még ígéretes optikai adattárolás. Ez a szabvány széleskörű kompatibilitást biztosít, a speciális, DVD vagy Blu-ray M-Disc lemezre írt adat pedig állítólag 1000 év múlva is sértetlenül visszanyerhető.
Ti használtok még DVD-t filmnézésre vagy adathordozásra?
