Az alfa generáció számára már nemcsak az internet, hanem a kütyü is egyfajta alapjog. A gyerekek olyannyira a digitális világban nőnek fel, hogy egy, az ELTE-n készült felmérés alapján már a kétévesek felének életében megjelenik a táblagép.
Persze ebben az esetben még nem normál használatról beszélhetünk, hanem arról, hogy apa vagy anya odaadja a gyereknek a tabletet egy kis videóval vagy valamilyen zenével, hogy lefoglalja pár percre - amíg elkészül az ebéd, kimegy vécére, alszik 10 percet, stb.
És nem is ez az igazán ijesztő, hanem az, hogy több olyan amerikai ajánlás is van, amely szerint egy kétéves gyermek kezébe már odaadható a tablet. Noha a kutatások és vizsgálatok nem úgy fogalmaznak, hogy nyugodtan add oda gyermekednek a kütyüt, az egyértelműen kiolvasható belőlük, hogy ettől a kortól kezdve lehet előnye is annak, ha a gyermek elkezdni a digitális eszközök használatát. A baj az, hogy sokan ennél tovább nem is látnak; megnyugodnak, hogy nem tesznek rosszat a gyereknek, és kezdetben 5-10 percre oda is adják a tabletet neki. Aztán amikor rájönnek, hogy a gyerek csöndben van, és addig lehet más is csinálni (takarítani, főzni, stb.), akkor az 5-10 percből fél óra, majd 1 óra lesz, a határ pedig a csillagos ég.
Ezt a jelenséget digitális bébiszitternek nevezzük, és valószínűleg nem kell ecsetelni, mennyire káros dologról van szó. A problémás eszközhasználat melegágya ez, amely rosszabb esetben már az óvodás kor végére függőséget alakíthat ki. Ez rövid távon csak konfliktusokhoz vezethet (a gyereket nem lehet elrángatni az ebédhez sem például), hosszú távon viszont depresszió alakulhat ki, amit nagyon nehezen és a gyermek számára szinte mindig csak fájdalmasan lehet orvosolni.
Használat és használat között ég és föld a különbség
Egy kétéves gyereknek nyilván senki nem fogja zombis játékkal odaadni a telefont, de gyorsan eljön az idő, amikor az ugráló számok, a mindig változó színek vagy éppen az állathangok unalmassá válnak. Ez az a pillanat, amikor nagyon résen kell lenni, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen irányban alakul a gyermek és a kütyük további kapcsolata.
A szakértői ajánlások alapján 12 éves kor alatt napi 1-2 óra, 12 éves 16 éves korig pedig napi legfeljebb 3-4 óra kütyühasználat ajánlott - a zord valóság azonban az, hogy ennek többszörösét engedik a szülők. És azt is rosszul. Ennek nem feltétlenül a nemtörődömség az oka, hanem az, hogy a tablet a gyerekek számára nagyon érdekes, könnyen leköti a figyelmet, egy szülőnek pedig nem kell ecsetelni, mennyire értékes tud lenni akár 30-60 perc "szabad" idő. Csakhogy a 12 éveseknél például nemcsak az fontos, hogy a gyerek ne tabletezzen sokat, hanem az is, hogy azt ne egyedül, a saját szobájában, zárt ajtók mögött tegye, hanem lehetőleg a szülővel közösen, de mindenképp vele egy szobában.
Fogd fel úgy a tablettel töltött időt, mint bármilyen más játékot; társasjáték, babázás, foci, és még sorolhatnánk. A gyerek ne azért játsszon, mert akkor te közben csinálhatsz mást, hanem éppen azért, amiért megnézhet egy filmet, elolvashat egy könyvet, építhet legóból, szerelhet, színezhet, stb: vagyis azért, mert azt te is hasznosnak tartod, mert szórakoztató, értékes időtöltés lehet a gyermeked számára.
A szennyes vagy a koszos edények várhatnak, a hangsúlyt pedig próbáld úgy választani, hogy amikor a gyerek tabletezik, az akkor se a kütyühasználaton, hanem a közösen eltöltött időn legyen. Ez újabb remek kapcsolódási pontot jelent; ahogy a legóval építés során lehet beszélgetni, együtt csinálni valamit, ugyanúgy a tabletezés is lehetőséget ad minderre. A közösen eltöltött idő alatt megismerheted gyermeked online világát - bármennyire is fogadkoztál, hogy te nem leszel az a szülő, akinek fogalma sincs a modern kor játékairól, a helyzet az, hogy mégiscsak az lettél. Az intergenerációs szakadéktól viszont nem kell megijedni; a közös játék és a beszélgetések épp hogy lehetőséget adnak arra, hogy megértsd, miért lóg gyermeked folyton a Minecrafton vagy a Robloxon. Elmesélheted saját nézőpontodat is, és könnyen találhattok olyan játékokat is, amit több tablettel akár közösen is tudtok játszani. Amellett, hogy a közös időtöltés révén biztos lehetsz benne, hogy a gyermek nem játszik számára még nem való játékokkal, arra is van lehetőséged, hogy olyan játékokat ajánlj számára, amely fejleszteni is tudja az érzelmi világát és a gondolkodását.
Ha bizonytalan vagy egy-egy címet illetően, akkor a PEGI-rendszer segítségével ellenőrizheted, hogy a kiválasztott játék való-e már gyermeked számára; ez egy olyan európai értékelési rendszer, amely korhatáros besorolást alkalmaz 3, 7, 12, 16 és 18 éves korhatárokkal. A közös játékhoz egyébként szinte bármilyen logikai játék vagy társasjáték digitális verziója jó lehet, PC-n egy sor klasszikust említhetünk (pl. Age of Empires), konzolon pedig ott vannak a sportjátékok (FIFA), a Mario Kart vagy a ritmusjátékok (Just Dance) - ezek könnyen beszerezhetőek például a MediaMarkt áruházaiban vagy az online webshopjában.
Mikor van baj?
A digitális bébiszitter jelenség sajnos gyakori, amit kiválóan mutat az is, hogy egy amerikai felmérés szerint az ajánlások ellenére a 8-12 éves korosztály napi 4-6 órát tabletezik átlagosan, 12 éves kor felett pedig napi 9 órát. Ez még úgy is rengeteg, ha figyelembe vesszük azt, hogy a nyári szünet során a szülőnek adott esetben dolgoznia kell, és emiatt kissé engedékenyebb az időket illetően.
A túlzott mértékű tabletezés a problémás használat előszobája; gyorsan és nagyon könnyen kialakulhat a függőség. A probléma annyira komoly, hogy az Egészségügyi Világszervezet, azaz a WHO is foglalkozik vele; a legfrissebb ajánlás 2022. január 1-jén lépett életbe, és azt mondja, hogy a problémás eszközhasználat akkor tekinthető függőségnek, ha a gyermek tablettel töltött ideje nincs kontrollálva, minden másnál fontosabbá válik a tabletes játék, és az olyan hétköznapi rutinfeladatok is problémásak lesznek, mint az evés vagy fogmosás. Emellett komoly figyelmeztető jel, ha az élet más területein - például a tanulással, iskolai magatartással - is problémák vannak. A WHO ajánlása szerint akkor lehet függőségről beszélni, ha ezek a tünetek egy éven keresztül fennállnak.
Fontos leszögezni, hogy bár a tablet túlzott használata semmilyen életkorban nem előnyös, nem jelenti azt automatikusan, hogy a gyermek függő lenne. Gond akkor van, ha a gyermek a tablet mellett semmi másra nem figyel, a tanulásra és a barátokra sem akar időt szánni. Ha azt gyanítod, hogy gyermeked esetében probléma van, akkor első körben az óvodai vagy iskolai pszichológussal érdemes beszélned; szerencsés esetben ez elég is lehet a kielégítő megoldás megtalálásához, ha nem, akkor pedig tanácsot kaphatsz, hogy milyen irányban érdemes tovább menni (pszichológus, családterápia, függőséggel foglalkozó csoportok, stb.)
Mutass példát
Ha szeretnéd megelőzni, hogy gyermeked a telefon vagy a tablet rabjává váljon, akkor mutass példát! Alakíts ki egészséges szokásokat, és ne csak betartasd azokat, hanem magad is tartsd be. Jó alapszabály lehet például az, hogy családi étkezéshez senki nem viszi oda az asztalhoz a telefont, vagy akár az is, hogy este, lefekvés előtt 1 órával már nincs képernyőidő.
Ahogyan az élet más területeire, úgy a kütyühasználatra is érvényes, hogy a legjobban példamutatással tudsz hatni a gyermekre; aki nyilván nem fogja megérteni, neki miért nem lehet folyamatosan az Instagramon lógni, ha apa és anya minden szabad percében azt teszi.
De van itt még egy csodafegyver, a gamifikáció is, amely nem más, mint a játékélmény és játékelemek becsempészése teljesen hétköznapi tevékenységekbe; például a kedvenc játékban lévő értékelési rendszerből vett virtuális medál valódi változatával jutalmazhatod gyermeked, ha leviszi a szemetet, vagy kaphat érte jutalompontokat, amit aztán később beválthat csokira a közértben. De nem rossz ötlet az sem, ha a napi teendőket egy folyamatjelző csíkon ábrázolod, és azt mondod, hogy 30 perc tabletezéshez legalább három csíkot kell megszerezni (fogmosással, reggelizéssel és az ágy bevetésével például). Fontos, hogy itt nem arról van szó, hogy mindenből játékot csinálsz, hanem arról, hogy azokat a fogásokat alkalmazod a hétköznapi életben, amelyek a játékok esetében is legnagyobb motiváló erőt adják a gyermekek számára. A magyarul játékosításnak fordított folyamat fejlesztheti a kommunikációs készséget, a csapatmunkát, a problémamegoldást, de hatékony eszköz lehet a konfliktuskezelésben is, és szárnyakat adhat a kreativitásnak is.
További hasznos cikkeket találhatsz a MediaMarkt támogatásával futó #oszdazészt kampányunk aloldalán, segíts, hogy másoknak is segíthessünk!
