Szakadó esőben élveztük az Omega slágereit a "Sony Ericsson Music Tour" utolsó állomásán

A hivatalos Sony Ericsson sajtóközlemény szerint mintegy 8.000 ember vett részt a koncerten, ez a szám már csak ott sántít, hogy a tavaszi sajtótájékoztatón 6-7 ezer emberrel kalkulált a gyártó hazai képviselete, és a Mobil Negyed Koncertlátogató Becslő szoftvere még enyhe jóindulattal sem számolhat be 3-4 ezer látogatónál többről. A bejáratnál a biztonságiak nemes egyszerűséggel még a jegyet se tépték el, sőt, finomam megkértek bennünket, hogy az esernyőnket az első adandó alkalommal adjuk le a megfelelő szerveknél. A probléma ott kezdődik, hogy nem a Petőfi Csarnok nagytermében vagyunk, hanem a düledező Kisstadion betonkaréjában, amelyről sok minden elmondható, csak az nem, hogy megvéd az esőtől. A lelkes tömegben többen csempésztek be esernyőket, mint üdítőitalt, de bent már legalább nem szólt ránk senki. A dühöngő területén természetesen hatalmas tócsákban állt össze a víz, bár néhány fanatikus rock rajongó még így, egy szál pólóban is élvezte az eseményt. A bemelegítés erőltetett feladatát ezúttal a Roy és Ádám formációra bízták, amelyről sikerült lemaradnunk, bár őket nem csak a 15. búcsúkoncert alkalmával fogjuk újra testközelből élvezni.
A biztonságiak az épületen belül sem álltak a helyzet magaslatán, mivel az épület nyugati szárnya felől bejövő vendégek a keleti oldalon lévő lelátókat csak a stadion megkerülésével tudták igénybe venni, így az esemény elején a fedett helyek alatt lépni sem lehetett, viszont az ülőtér egyik fele totálisan üresen ácsingózott a fanatikusokra. A korosztályról általában elmondható, hogy a családosoktól, az egyetemistákon át az ifjabbakig számos náció képviseltette magát, de nem egy a zenekarral egy idős, vélhetően az Omegán felnőtt generáció is aktívan képviseltette magát. A koncert előtt Wágner Tibor, a Sony Ericsson Kelet-Európai igazgatója, tőle soha nem látott könnyedséggel köszönte meg a kilátogató tömegnek, hogy dacoltak a zord időjárással, és még némi nosztalgia is belefért a "Használjatok Sony Ericsson telefont! Csá!" zárómondat elé.
Az Omega az évtizedek alat megszokott profizmussal lépett színpadra, bár az első egy-két dal alatt a hangmérnök valószínűleg az esernyőjével volt elfoglalva, így a különféle audio technikai eszközök sípolása nem emelte az est fényét. Sajnos, az egyébként még mindig remek fittségnek örvendő Kóbor János ezúttal nem tudta prezentálni a védjegyévé vált fel-alá futkosást, mivel a színpad saját bevallása szerint úgy csúszott akár egy felengedőben lévő jégpálya. A koncert első felében elhangzottak az Omega kevésbé rádióbarát slágerei, így építgettük Babilont, léptünk tízezret, és tovább is szálltunk. A honi rock énekesnők koronázatlan királynéja címet büszkén viselő Keresztes Ildikó ezúttal is bemutatta csodálatos orgánumát, amely élesen ellensúlyozta Kóbor János gyakran bizonytalan kiállásait. Az esemény végére természetesen befutott Dimitrij, a Petróleumlámpa, majd egy erőtlen Gyöngyhajú lány, illetve a Csibészek zárták a sort. Egy újabb kellemes élménnyel távoztunk a Kisstadion éppen felszáradó betonteknőjéből, és hazafelé még gyakran dúdolgattuk szüleink kedvenc szerzeményeit.