A Sony Ericsson nem ma kezdte az okostelefonok gyártását, de az iOS és az Android tarolása óta nem igazán alkottak maradandód ebben az ágazatban. A külcsínre nem lehetett panasz, de mindig volt néhány olyan elem, ami visszahúzta az egész készüléket, és ez által nem tudta felvenni a versenyt a riválisokkal. Elég, ha csak az Xperia X10 sorozatra gondolunk, mely nagyon ígéretesnek tűnt, egészen addig, amíg ki nem derülnek olyan apróságok, hogy csak 1.6-os Android verziót fognak használni (mely már akkoriban is több mint elavultnak számított), vagy hogy például nincs multitouch támogatás. Hiába az erős hardver, jó megjelenés, szép kezelőfelület - ilyeneken simán el lehet csúszni. Habár bukásról messze nem beszélhetünk, a szakértők, és a tudatos vásárlók körében a Sony Ericsson nagy csalódást okozott, melyen most próbálnak segíteni, a négy tagból álló, felfrissített Xperia sorozattal.
A képekre kattintva képgaléria nyílik...
Tesztünk alanya a neo, a Vivaz utódjaként fogható fel, habár tudásában inkább az X10-hez hasonlítható. Ezt azért is fontos megemlíteni, mert utóbbi telefon leváltására az arc-ot szánja a gyártó, holott a neo-hoz képest csak a külsőben, és a kijelző méretében vélhetünk különbséget felfedezni.
Az azonos specifikációk ellenére a neo olcsóbb lesz, mint az arc, mivel 90-100 ezer forint körüli összeget kell letenni az asztalra érte. A qwerty billentyűzetes pro és a zászlóshajónak szánt arc bőven 6 jegyű árral fog rendelkezni, hogy a play-ről már ne is beszéljünk.
Csomagolás
Az apró dobozban nem találtunk semmi szokatlant, csupán egy USB kábelt, fülhallgatót, töltőt, illetve a szokásos dokumentumokat. A fülhallgató a gyártótól megszokott „agybadugós", melynek a hangzása kétségtelenül kellemes, de használata sokak számára már kevésbé az. Mivel a telefonon szabványos, 3,5mm-es jack csatlakozó található, így bárki használhatja saját fülhallgatóját. A hálózati töltőt az USB kábel, és az ehhez járó átalakító fej kombinációjával tudjuk elővarázsolni, mivel külön nem tartalmaz 230 voltos hálózatról való töltéshez alkalmas eszközt a doboz - de ezt már megszokhattuk más gyártónál is.
Külső, kijelző és kamera
Ami a neo-t megkülönbözteti az arc-tól, az egyértelműen a kinézet. Míg utóbbi a minél vékonyabb megjelenésre hajt, a neo sokkal egyszerűbb dizájnnal próbál hódítani. Nincs is ezzel gond, így is formás a készülék, jól illik a kézbe, bár a felületéből adódóan néha el tud csúszkálni.
És akkor beszéljünk kicsit a borításról. Sokak számára kizáró tényező, mások kifejezetten az ilyen modelleket keresik; ugyanis a neo felülete fényes, csillogó műanyag, ami nem elég, hogy elsőre kissé olcsó hatást kelt, még az ujjlenyomatokat is rendíthetetlenül összeszedi. Persze hosszabb használat után elmondhatjuk, hogy közelebbről megnézve teljesen elfogadható a készülék háza, melyet a két oldalán lévő krómozott csík még fel is dob.
A kijelzőt is fontos itt megemlíteni, mely egy 3,7 colos TFT panelből áll, ami önmagában nem lenne érdekes, ha nem lenne itt a Mobile BRAVIA Engine névre keresztelt technológia, mely képeink, videóink megtekintésekor feljavítja a színeket és a kontrasztot, így valamivel jobb látványt keltve, a konkurens kijelzőknél. BRAVIA ide vagy oda, a kijelző tényleg nagyon szép, pedig felbontásában nem tér el a felsőkategóriás Androidos telefonoktól.
Kamerából kettőt is kapunk, ahogy az illik 2011-ben, így aki arcát is szeretné adni hívásához, azt a telefon biztosan nem fogja ebben megakadályozni. A hátlapi kamera természetesen jóval izgalmasabb, ugyanis egy 8 megapixeles, HD videó (720p) rögzítésére is alkalmas eszközt tudhatnak magukénak a tulajdonosok. A mellékelt képekből és videóból látszik a végeredmény, mely bár nem az eddigi legjobb, amit láttunk, de azért egészen vállalható. A fényképzési beállítások között sem találtunk eddig nem látott opciókat, így a felbontással, a vakuval (mert hogy az is van, egy villanó LED formájában), az érzékenységgel, és az is időzítővel babrálhatunk. A funkciók között természetesen szerepel a fehéregyensúly, képstabilizátor, és a dinamikus fókusz, de ezek is elvárhatók már ebben a kategóriában. A kameráról összességében azt mondhatjuk el, hogy aki csak a telefonon, vagy monitoron (esetleg a mini HDMI csatlakozó segítségével) szeretné viszontlátni az alkotásait, annak kielégítő lehet a nyújtott minőség.
Hardver és szoftver
Az egyetlen fájó pont a készülék esetében a hardver lehet, mely bár a 2010-es csúcsmodellekben megtalálható 1 gigahertzes Qualcomm Snapdragon processzorból, és Adreno 205 grafikus gyorsítóból áll, kissé kevésnek tűnhet a Tegra 2, és az Apple A5 megoldásai mellett. A Sony Ericsson-on kívül a HTC használja még ezeket a chipeket, de utóbbi gyártóról már időközben kiderült, hogy jönnek az új, 2 magos Snapdragonnal szerelt szörnyetegei is. A japán-svéd gyártó egyelőre nem tervez erősebb hardverrel megáldott készüléket, tehát egy darabig még maradnak az egy magos kialakításnál. Ettől függetlenül az Android hihetetlenül simán üzemel, rendkívül gyorsan reagál mindenre, nem kell várnunk semmire, nincs framerate zuhanás a menüben, és a főképernyőkön (persze ezt is elő lehet idézni, néhány komolyabb live-wallpaper+widget kombinációval). Nem szabad tehát leírni a hardver alapján a telefont - sima működése sokszor az iPhone minőségére emlékeztetett.
Ahogy azt már az előbb pedzegettük, a készüléken természetesen a Google operációs rendszere fut, méghozzá a legújabb, 2.3.2-es verzió. Dicséretes, hogy pont a Sony Ericsson alkalmazza a legfrissebb változatot, ugyanis híresen lassan szoktak frissíteni, sőt, ahogy a bevezetőben már említettük, a régebbi verziókat is előszeretettel használják új készülékein. Szerencsére itt nem történt ez meg, sőt, a Google Nexus S után elsőként alkalmazzák a Gingerbreat-et. Ehhez hozzáadódik a Sony Ericsson felület új verziója, ami a már X10 családjából megismert interfész ráncfelvarrt változata. Rendkívül stílusosra sikerült a kinézete, tényleg érdemben adtak hozzá a Androidhoz a fejlesztők, nem csak apróbb átszabásokat végeztek, ahogy azt sok más gyártó teszi.
A látvány mellett a használhatóságra is odafigyeltek a programozók, melynek egyik fő bizonyítéka a főképernyő, amit ha összerántunk két ujjunkkal, nem az oldalakat rendezi egymás mellé, hanem az azokon elhelyezett widgeteket pakolja egy csoportba. Egy widgetre való kattintáskor az adott főképernyőre kerülünk, egy rövid animáció után. A menüben vízszintesen tudunk lapozni az alkalmazások között, amiket tetszés szerint átrendezhetünk, vagy akár meg is adhatjuk azok sorrendjeinek kritériumát. Szintén fontos megemlíteni, hogy az animációk kifejezetten látványosak, ám mégsem érezzük azt, hogy szükségtelenül hosszúak, vagy zavaróak.
Az Androidban gyárilag megtalálható szoftverek itt sem hiányoznak, ám a Sony Ericsson előre telepített néhány érdekesebb alkalmazást is. Ilyen többek között a Timescape, mely egy saját fejlesztésű applikáció (X10-ben is láthattunk már), ami Facebook és Twitter bejegyzéseket, SMS-eket, és e-maileket, tehát gyakorlatilag az összes beérkező információt egy felületre húzza be, amit egy látványos 3D-s widget formájában látunk viszont. Emellett még megtalálható a szokásosnak mondható TrackID is, ami egy zenefelismerő program, de megemlíthetjük még a News & Weathert is, ami helyzetünknek megfelelően mutatja az időjárást, illetve a fontosabb híreket. Dokumentumok nézegetésére az OfficeSuite áll rendelkezésre, melynek a fizetős, pro változatával, akár szerkeszthetünk is.
Ettől függetlenül a funkciók nem térnek el a gyári Androidban látottakhoz képest, így a galéria, a zenelejátszó, és a telefonkönyv nem lesz ismeretlen, a Google operációs rendszerét korábban használók számára.
Az okostelefonokban ma már teljesen alapvetőnek tekinthető funkciókat természetesen ez a készülék is tartalmazza, így Bluetooth, WiFi, 3G, és GPS is segíti mindennapjainkat. A böngészés is a megszokott módon történik, habár a sok flash tartalommal rendelkező oldalakat eléggé döcögősen hozza be a telefon, teljesen érthető okokból. 1500 mAh-es akkumulátora körülbelül 1 napig bírja szuflával, átlagos használat mellett.
Pozitívan csalódtunk a Sony Ericsson-ban, ugyanis a régen láttunk már olyan készüléket tőlük, mely a konkurenciával felveszi a versenyt. Itt most nem csak szimplán azonos szintről van szó, hanem némi előnyről is - legalábbis ami az Android verzióját illeti. Ettől függetlenül semmi forradalmit nem kaptunk, valamiért mégis több mint jónak sikerült készüléknek kell, hogy tituláljuk a neo-t. Aki 100 ezer forint környékén tervezi okostelefon vásárlását, de nem szeretne lemondani a csúcskategóriás készülékek által nyújtott funkciókról és sebességről, azoknak remek opció lehet a Sony Ericsson Xperia neo.
Méret: 116 x 57 x 13 milliméter
Tömeg: 126 gramm
Kijelző: 3,7 hüvelyk, 480 x 854 pixel, kapacitív TFT-érintőkijelző
Memória: 512 MB RAM / 512 MB ROM
Memória bővíthetősége: microSDHC (alapcsomag: 8 GB)
UMTS/HSDPA/HSUPA: van
Wi-Fi: 802.11b/g/n
USB: microUSB 2.0
GPS-vevő: van
mini HDMI: van
Platform: Android 2.3.2
Kamera: 8 megapixeles, autofókuszos, ledes villanó
Videofelvétel: 1280x720 pixel @ 30 fps
Alap akkumulátor: 1500 mAh lítiumion
Készenléti idő: 430 óra 2G, 400 óra 3G
Beszélgetési idő: 7 óra 2G, 7 óra 3G
