Megállt ugyan az okostelefon-piac növekedése, de a szegmens még mindig gigantikus: 2019-ben összesen 1,36 milliárd készülék fogyott, és ebből 369 millió Kínában talált gazdára. Noha a piacot akárcsak nemzetközi viszonylatban, úgy Kínában is az Apple, a Samsung, a Huawei és a Xiaomi uralja, a legnépesebb ország mobilgyártói között akad még pár, amely éves szinten több tízmilliós forgalmat bonyolít. Persze ezek a cégek elsősorban a belső piac szükségleteit elégítik ki, de elérkeztünk oda, hogy többségük már Kína határain túl is szeretné megmérettetni magát.
Ismeretlen brandek
A két legismertebb kínai telefongyártó vitathatatlanul a Huawei és a Xiaomi - globális piaci részesedésük 8-9 százalék körüli, róluk (valamint a tavaly novemberig a Huaweihez tartozó Honorról) ebben a cikkben sok szó nem esik majd. Helyettük azokat a kisebb vállalatokat szeretnénk bemutatni, amelyek készülékei nem találhatók meg az operátorok kínálatában, de itt-ott már találkozhatunk velük akár itthon is. Egyenként nem is feltétlenül nagyok, de ha azt vesszük, hogy a kínai gyártók összességben a piac 40 százalékát uralják, akkor teljesen egyértelmű, hogy meghatározó, fontos szereplők; akik ráadásul kinőtték eddigi játszóterüket, a hazai piacot. És ez a megállapítás még akkor is igaz, ha a lendület a Huaweit és a ZTE-t ért szankciók, valamit a pandémia miatt kicsit megtört. De lássuk, pontosan mely gyártókról is beszélünk.
BBK
Kezdjük a sort a BBK-val, amely rögtön kakukktojás is: a vállalat saját néven ugyanis nem forgalmaz telefont, viszont több brand is tartozik hozzá: a OnePlus mellett az Oppo, a Vivo és a RealMe is. A különféle márkákat a vállalat eltérő célcsoportoknak szánja; érdekes koncepció, de működik. Habár az egyes márkák piaci részesedése nem hatalmas, ha az összes, a BKK-hoz tartozó brand értékesítését együtt nézzük, akkor pillanatnyilag ez a harmadik legnagyobb készülékgyártó a világon. Sőt, a tavalyi évben már második is volt.
OnePlus
Ha nem számítjuk a Huaweit, akkor a OnePlus képviseli a kínai gyártók között a prémium vonalat, és ez bizony a telefonok árcéduláján is meglátszik. A csúcsmodell, a OnePlus 8 Pro idehaza például 285 ezer forintért vásárolható meg, ami mindennek mondható, csak olcsónak nem. Cserébe olyan szintű hardvert kapunk vele, mint amely a Huawei, a Samsung vagy a Xiaomi csúcsmodelljeiben is megtalálható. Persze olcsóbb készülékek is vannak a termékpalettán, a OnePlus piaci részesedése viszont jelenleg így is csak néhány százalékban mérhető.
Oppo és Vivo
Szintén a BBK-hoz tartozik az Oppo. Ezzel a márkával azonban elsősorban a fiatalabb közönséget szeretné megszólítani a vállalat. A már dolgozó, de azért a nem túl sok pénzzel rendelkező felhasználóknak költséghatékony megoldást nyújtanak a felső kategóriába tartozó modellek. A Vivo is a fiatalokat célozza meg, azzal a csavarral, hogy a brandet elsősorban azoknak ajánlja a BBK, akik rendszeresen játszanak is a telefonnal. Mindkét márka megtalálható idehaza is, ám tudni kell, hogy a két brand elsősorban Ázsiában (főleg Kínában és Indiában) népszerű. A cikkben szereplő márkák közül ez a kettő a legnagyobb, ami 4-5 százalékos piaci részesedést jelent.
RealMe
A BBK második legfiatalabb márkája, amelyet 2018-ban alapítottak. A vállalat ennek ellenére 2019-ben már 25 millió telefont szállított le, és a tervek szerint 2020 végére ennek kétszerese is meglehetett. (Azt persze még nem tudni, hogy a járványügyi intézkedések nem húzzák-e keresztül a menedzsment számításait.) A RealMe egyébként az Oppóból vált ki, de továbbra is a BBK tagjaként működik. Rövid története során a vállalat összesen húsz típust hozott forgalomba; a kínai gyártóknál egyébként nem ritka, hogy szinte havonta dobnak piacra újabb és újabb modelleket. Érdekesség, hogy nem a RealMe a legfiatalabb BBK márka: ez jelenleg az IQOO, amely a OnePlushoz hasonlóan prémium minőséget és teljesítményt ígér játékosok számra. A brandet kifejezetten az indiai piacra szánják, így a világ többi részén szinte biztosan nem fog sok vizet zavarni - egyelőre.
ZTE
A márka az ismertebbek közé tartozik, elvégre 35 éves - mostanában mégsem lehet sokat hallani a ZTE telefonjairól. Ennek oka elsősorban az, hogy az USA 2018-ban egy rövid időre teljesen megbénította a vállalatot azzal, hogy az összes amerikai cégnek megtiltotta a vele való kereskedést, nemzetközi kereskedelmi embargós szabályok megsértése miatt. A vállalat addig a pontig a negyedik legnagyobb mobilgyártó volt, a tiltást követően azonban hiába jutott egyezségre az USA és Kína, a cég eltűnt a piacról. Az első új telefon bejelentésére például 2019-ig kellett várni. A ZTE helyzetét nehezíti, hogy akár a belső, kínai, akár a nemzetközi piacra nagyon nehéz betörnie úgy, hogy mindent közel a nulláról kell újrakezdenie.
TCL
Ismerős, ha azt mondjuk, hogy TCL? A válasz valószínűleg az, hogy nem. És ha azt mondjuk, Alcatel vagy BlackBerry? És a nevek között van kapcsolat. Mégpedig az, hogy a mindenféle szórakoztatóelektronikai készüléket gyártó TCL licenceli a másik két brandet, azaz ő gyártja az Alcatel és a BlackBerry néven piacra dobott mobilokat. Az Alcatel mobilok a szuperolcsó telefonok táborát gyarapítják.
Meizu
Az eredetileg MP3-lejátszókat forgalmazó cég neve Európában annak ellenére majdnem teljesen ismeretlen, hogy már 2009-ben is gyártott telefonokat. Persze mindennek megvan az oka. A brand 2015-ben volt a csúcson, abban az évben 20 millió telefont sikerült eladniuk; azóta viszont a menedzsment jobbra-balra kormányoz, de haladni leginkább semerre sem halad. A márka, ha nem is tűnt el teljesen, apróra zsugorodott: a legnagyobbat mostanában vele kapcsolatban talán a teljesen vezetékmentes telefon kifejlesztésének híre szólt. Hogy aztán a koncepció az életképtelensége miatt rögtön menjen is a kukába.
Ha olcsó, akkor gagyi?
Nem feltétlenül. A kínai gyártókra évekkel ezelőtt még nyugodtan rá lehetett húzni, hogy csak másolják a piacot, manapság viszont számos, az iparágat érintő újdonság fűződik a távol-keleti ország brandjeihez. És ez nem a véletlen műve, hanem tudatos stratégia része: Kína repülőrajtot vett, és céljának tűzte ki, hogy 2025-ig az IT-szektor számos területén, így többek között az elektronikai készülékek fejlesztésében és gyártásában is világelső lesz.
A mobilpiac persze kemény dió: a szektorban a profit túlnyomó része két cégnél, az Apple-nél és a Samsungnál csapódik le. Mégpedig azért, mert e két gyártó megteheti, hogy termékeit (vagy a Samsung esetében a termékek egy részét) nagy haszonkulccsal értékesíti.
A fiatal és kis szereplőknek így roppant nehéz dolguk van, mert a piaci részesedés megszerzéséhez elengedhetetlen nyomott árak és a profittermeléshez szükséges árszint között kell lavírozniuk.
Nagy általánosságban a kínai mobilok hardverével egyébként nincs gond, feltéve persze, hogy a gyártók többé-kevésbé ugyanazokat az alkatrészeket használják, mint amire a Samsung, a Sony vagy az LG is építkezik. Elsősorban itt a rendszerchipre gondolunk, mint kritikus részegység. A költségcsökkentésnek persze vannak áldozatai, de a gyártók rendszerint jól lavíroznak, és abból vágnak, ahonnan tényleg lehet. Aki fogta már kézbe a fenti márkák termékeit, az tudja, hogy abszolút nem a gagyi kategóriáról beszélünk, hanem dizájnos, jól megépített, adott esetben a márka egyedi arculatára jellemző telefonokról.
Csak a múlt ne lenne!
Az, hogy a kínai gyártók mégsem tarolták még le a nemzetközi piacot, alapvetően három dolognak köszönhető. (Azt leszámítva, hogy eddig nem akarták, mert csak a belső piacra koncentráltak.)
Az egyik a terméktámogatás kérdése - ha valahol, akkor a szoftverfejlesztés terén vannak hiányosságok; a verziókövetés és a biztonsági frissítések kiadása is sokszor akadozik. Ráadásul a kínai gyártók többsége még csak szárnyait bontogatja a nemzetközi piacon, ezért kihívás számukra megtalálni azt, hogy az európai vagy éppen amerikai felhasználóknak milyen szoftverekre van szükségük a kínai csodák helyett. Probléma tehát a lokalizáció teljes hiánya; az idehaza forgalomba kerülő mobilokon a magyar nyelv például kiválasztható, de a Google applikációi mellett sokszor kínai alkalmazásboltokat és chatprogramokat kell kerülgetni.
Ennél is fontosabb azonban a múlt kérdése. A közvélekedés szerint - ahogyan fent utaltunk rá - a kínai termékek olcsó másolatok csupán, "semmire sem jók". Ez persze már rég nem így van, de a megszokás nagy úr. A szemlélet biztosan változni fog, de ehhez nem kevés idő, a gyártók részéről pedig még több befektetés szükséges.
A harmadik tényező már nem magukhoz a brandekhez kapcsolódik, hanem Kínához és a biztonsághoz, azon belül is elsősorban az adatbiztonsághoz. A Huawei és a ZTE példája megmutatta, hogy egy kínai gyártó lába alól nem is olyan nehéz kirántani a talajt - adott esetben ráadásul politikai okokból, nem a versenyt vagy a piacot érintő, konkrét tényezők miatt. Garanciát arra vonatkozóan, hogy ez vele nem fog megtörténni, egyetlen vállalat sem adhat - elvégre a Huawei esetében a kémkedési vádakat alátámasztó, konkrét bizonyítékok sohasem kerültek nyilvánosságra, a vállalat mégis az összes fontos amerikai partnerét elveszítette.
A Google szolgáltatásai nélkül pedig drasztikusan visszaestek a Kínán kívüli eladások. A fogyasztók már csak ezért is eleve távolságtartóbbak lettek a kínai gyártókkal szemben, és nem lehet tudni, hogy az ilyen jellegű bizalom mikor fog helyreállni. A gyártók pechje, hogy ez elsősorban nem rajtuk múlik.
Kardinális kérdés még a garancia is: habár a törvények az EU-ban egy telefonra például jellemzően 12-24 hónap jótállást írnak elő, nem tudni, hogy probléma esetén mennyire gördülékeny ügyintézésre számíthatunk. Ez persze megint bizalmi kérdés. Főleg akkor érthető, hogy a felhasználók távolságtartóbbak, ha egy adott országban nincs hazai képviselet.
Ha szeretnétek remek teljes verziós programokat, biztonsági szoftvereket és értékes PC-játékokat kapni ajándékba, akkor fizessetek elő a havonta megjelenő PC World magazinra, a Prémium és a Gold csomagok mellé számtalan értékes ajándék jár.
