Folytatjuk a tegnap elkezdett mini-összehasonlító tesztünket, immáron a high-end mobilokat vehetjük sorra. A felső kategóriában már nem nagyon tudunk melléfogni, itt már inkább az apró nüanszok a döntők, illetve a vásárló cégekhez való érzelmi hozzáállása. A kamerák még mindig csak hobbifotózásra jók (bár már akad olyan mobil, amivel nagyon pofás képeket és akár HD-felbontású videókat is lehet készíteni), lassulás nem jellemző, a mobilok külseje viszont nem túl változatos: jellemző a fekete szín használata, a nagyobb méretből adódóan a hátlapokat gyakran ellátják valamilyen csúszásgátló megoldással, illetve megjelenik egy mobilnál kijelzővédő bevonat is. Jelen összehasonlításban is elsősorban a szolgáltatóknál megjelenő high-end mobilokat vettük célba, ezenkívül csak a HTC Legendet szerepeltettük szolgáltatófüggetlen telefonként, az érdeklődők pedig megtalálják a mobilok mellett a részletes tesztjüket is.
HTC Desire
A Google-nek a HTC szállította anno a Nexus One-t (a Nexus S-nél bővebben szólunk róla), miután pedig elkészültek vele, mondhatni "megcsinálták még egyszer", HTC Desire néven – persze azért többről van a Desire esetében szó, mint egy szimpla újrázásról. A külsejét már ismerhetjük az előző cikkből a HTC Wildfire révén: szimpla, bár néhányaknak unalmas, ámde a gumibetéteknek köszönhetően kevéssé csúszik, kiskezűeknek is jó választás. A kijelzője ugyanaz, mint a Nexus One-é: 3,7 hüvelykes AMOLED-panel, jó színvisszaadással. Nagyon nagy pozitívum (miként majd’ az összes HTC esetében) a Sense kezelőfelület megléte, amit rengetegen próbálnak utánozni más mobilokon vagy alkalmazásokban – nem véletlenül. Könnyen kezelhető, átlátható, kézre áll – mi szeretjük. A Desire esetében pozitívum, hogy ugyanaz az egy gigahertzes processzor dolgozik ugyan benne, mint a Nexus One-ban, viszont a RAM-ja egy hangyányit nagyobb, 512 megabájt helyett 576 megabájtos, így lassulásra csak nagyon-nagyon extrém esetekben kell számítani, egyébiránt akár filmet is nézhetünk rajta a megfelelő szoftverrel. A kamerája vakuval rendelkezik, egész szép képeket lehet vele készíteni, illetve a Nexus One-től eltérően még rádió is van benne, ami nincs szoftveresen letiltva. (Részletes tesztünk a link alatt olvasható.)
Specifikáció: 3,7 hüvelykes, 480x800 pixel felbontású, AMOLED-kijelző; 576 megabájt RAM, 512 megabájt ROM, 1 gigahertzes processzor; 5 megapixeles, autofókuszos, LED-vakus kamera; Android 2.1 (ezzel érkezett, de frissíthető).
HTC Desire HD
Megújult a Sense és megújult a Desire is. A mobil nagyon nagy kijelzőt kapott: 4,3 hüvelykes, elég masszív darab, kiskezűeknek nem ajánlott túlzottan. A kijelző felbontása ugyanaz, mint az elődjénél, de akárcsak ott, itt sincs panasz a színvisszaadásra; tűéles képernyőről van szó, amin akár filmeket is nézhetünk – LCD-ről lévén szó, napfényben is remek képet ad a mobil. A hardveres felépítése is jobb lett az egyik elődjéhez (itt: a Desire-hez; fontos tudni, hogy a nonstopMOBIL-on a részletes tesztben a HTC HD2-t nevezik meg közvetlen elődjéül) képest: habár egy gigahertzes processzor található ebben a mobilban is, viszont a RAM-nak megnövelték a méretét, így 768 megabájt segíti a hatalmas kijelző rezzenéstelen működését. A telefon kamerája is remek: immáron 8 megapixeles optika segít minket autofókusszal és dual-LED-vakuval a jó képek készítésében, ráadásul HD-minőségű videót is felvehetünk vele (innen a mobil neve). Azok, akiknek fontos a jó minőségű fotózás, mindenképp a Desire HD-t válasszák – a szolgáltató 8 gigabájtos microSD-kártyát mellékel a csomagban a mobilhoz, amire bizony már ráfér ez-az. (Részletes tesztünk bemutató videóval a link alatt látható.)
Specifikáció: 4,3 hüvelykes, 480x800 pixel felbontású, LCD-kijelző; 768 megabájt RAM, 1 gigahertzes processzor; 8 megapixeles, autofókuszos, dual-LED-vakus kamera; HD-videofelvétel lehetősége; Android 2.2.
HTC Legend
Végre-valahára kiléphetünk egy kicsit az egyenfekete, egyenkinézetű mobilok közül: a Legend ívelt felületével, szürke alumíniumbetéteivel felüdülést jelent. Sajnos szolgáltatónál nem kapható, csak kártyafüggetlenül, mindenesetre ez jelenti a legolcsóbb választást a HTC okostelefonjai közül, akár már százezer forint alatt is meg lehet vásárolni. A legújabb frissítéseket ez a mobil is megkapja. Az AMOLED-kijelzője a többiekéhez képest kicsinek mondható: 3,2 hüvelykes, alatta pedig négy fizikai érintésre „szakosodott” gomb található, illetve a HTC-knél megszokott érintős billentyű. A processzora is kisebb, mint a többieké, viszont mivel kisebb kijelzőt kell meghajtania, ezért még készenléti időt is tudunk spórolni – a Legend tovább bírja szusszal, mint a többiek (persze azért erős használat mellett, állandó netezésnél a nap végén már töltésre kényszerül). Néha viszont lassulhat, ami persze felhasználó- és installált alkalmazásfüggő. (Részletes tesztünk a link alatt található.)
Specifikáció: 3,2 hüvelykes, 320x480 pixel felbontású AMOLED-kijelző; 384 megabájt RAM, 512 megabájt ROM; 5 megapixeles, autofókuszos, LED-vakus kamera; Android 2.1 (2.2-re frissíthető).
Nexus S
Amikor még az Android neve kanyarban sem volt, már sugdolóztak a jól értesültek egy Google-mobilról. Habár nem lett igazuk, azaz a keresőszolgáltatásáról megismert óriás nem dobott piacra „csupán” egy telefont a logójával, miután az Android beindult és kezdett sikeressé válni a Motorola Droid megjelenése után, megjelentettek egy valóban Google-mobilnak nevezhető telefont, a Nexus One-t. Sajnos Magyarországra nem jutott el az egyik első high-end felszereltségű telefon, csak kártyafüggetlenül lehetett megvenni, viszont az utódát, a sok mindenben felturbózott, immáron Samsung által gyártott Nexus S-t már szolgáltatónál is megtalálhatjuk.
Természetesen sok mindenben különbözik az elődjétől a mobil, így például bár továbbra is 1 gigahertzes a processzora, azonban már Hummingbird névre hallgat. A kijelzője 3,7 hüvelykről négyre nőtt, AMOLED-ről Super AMOLED lett, ráadásul speciális zsírtaszító réteg védi, így nem kell aggódnunk a csúnya ujjlenyomatgyűjtés miatt. Mindeközben pedig maga a telefon vékonyabb és kisebb lett, de nem számottevően. Kiadáskori Android-verziója 2.1 helyett (a Nexus One-ben még Éclair dolgozott, persze később frissíthettük) a Gingerbreadet kapja, azaz a 2.3-at. A kijelzőjének felbontása nem változott, a kamerája is ugyanaz maradt (egész szép képeket lehet vele készíteni, csakúgy mint a Desire-rel, persze azért ezek a mobilok is csak hobbifényképezésre ajánlhatók), viszont itt már kijelzőoldali kamerát is kapunk a videotelefonáláshoz.
Nagy negatívum, hogy nincs kártyaolvasója, azaz nem cserélgethetünk benne microSD-kártyát. Az egy dolog, hogy a belső memóriája alapból 16 gigabájtos, viszont ebből sokat lefoglalhatnak az alkalmazások, ráadásul az elődje befogadóképességét megfelelő SD-kártyával akár 32 gigabájtig is feltornászhattuk. Az akkumulátora nagyobb lett ugyan (1400 milliamperről 1500-ra nőtt), viszont még mindig nem bírja sokáig – bár az is igaz, hogy a rövid akkumulátoridő a high-end mobiltelefonoknál általános jelenség. (Részletes tesztünk a link alatt található.)
Specifikáció: 4 hüvelykes, 480x800 pixel felbontású, Super AMOLED-kijelző; 512 megabájt RAM, 1 gigahertzes Hummingbird processzor; 5 megapixeles, autofókuszos, LED-vakus kamera; Android 2.3.
Samsung Galaxy Ace
Úgy is mondhatnánk, hogy Galaxy S kicsiben. Egyébként is nehéz megállni, hogy ne hasonlítsuk össze a két készüléket, hiszen a külsejük csaknem ugyanolyan, viszont az Ace mindenből egy kicsit kevesebbet ad, mint a Galaxy S – persze ezzel arányban az ára is alacsonyabb. A 3,5 hüvelykes, sajnos csak TFT-kijelző alatt ugyanolyan fő-kezelőgomb található, mint a Galaxy S-nél. A hardveres felépítése alapján a felső kategória befutójának tarthatjuk, hiszen míg a többiekben (a Legendet kivéve) egy gigahertzes processzor dolgozik, addig itt "mindössze" 800 megahertzes; azért ne keseredjünk el, 512 megabájt RAM-mal és ROM-mal karöltve remekül meghajtja az Android 2.2-es verziójú rendszert, lassulás nem nagyon következett be, jól szuperált a mobil. A Samsung szokás szerint itt is a TouchWiz kezelőfelületet szerepelteti, amely nem lopta be magát annyira a szívünkbe, mint a Sense UI, viszont ez is jól használható, illetve dizájnos widgeteket kapunk vele. Sajnos nincs dedikált gomb a kamerához (ugyanúgy, mint az előző cikkben ismertetett Galaxy 3-nál), úgyhogy kissé macerás a fényképezés, ráadásul nem is dicsekedhet túl jó képminőséggel - hobbifotózásra, egy esemény gyorsan való lekapására azért ez még bőven elég.
Specifikáció: 3,5 hüvelykes, 320x480 pixel felbontású, TFT-LCD-kijelző; 512 megabájt RAM, 512 megabájt ROM, 800 megahertz processzor; 5 megapixeles, autofókuszos, LED-vakus kamera; Android 2.2.
Samsung Galaxy S
A Galaxy S a Galaxy sorozat éllovasa, felveszi a versenyt a Desire sorozattal, ráadásul négyhüvelykes, Super AMOLED-kijelzőt kapott, csakúgy mint a Nexus S. Mivel ezúttal a Samsung gyártotta az említett Nexus S-t, így most ők "gyártották újra" a Google készülékét, mint ahogy pedig a Desire-nél, úgy itt is kapunk újdonságokat és érdekes különbségeket. A Galaxy S memóriája például bővíthető, tehát cserélgethetünk benne microSD-kártyát, amelynek segítségével alaposan feltornászhatjuk a gyári memóriát. Mivel pedig két verzióban is megvásárolhatjuk a mobilt: 8 és 16 gigabájtos háttértárral, ezáltal egy 32 gigabájtos microSD-kártyával már annyi helyünk lesz, amennyit nehéz is lenne betölteni.
A Galaxy S külseje viszont a Nexus S mellett nem az igazi: műanyagháza van, ami nem is lenne olyan nagy baj, viszont egy kicsit olcsónak tűnik, a Nexus S elegánsabb hatást kelt, ráadásul a Galaxy S-ben nincs kijelzővédő bevonat, így meg fognak látszani a megjelenítőjén az ujjlenyomataink. A kamerája ugyanaz, mint a Nexus S-ben, ezért itt csak azt említenénk meg, hogy nem kapunk hozzá vakut. A processzora teljesen ugyanaz az egy gigahertzes Hummingbird, ami a Nexus S-ben dolgozik, illetve a RAM is ugyanannyi megabájtot számlál – lassulás tehát nem jellemző.
Specifikáció: 4 hüvelykes, 480x800 pixel felbontású, Super AMOLED-kijelző; 512 megabájt RAM, 1 gigahertzes Cortex A8 Hummingbird processzor; 5 megapixeles, vaku nélküli kamera; rendelkezik kijelzőoldali, VGa-felbontású optikával is; Android 2.2.
Sony Ericsson Xperia X10
Amikor az X10 megjelent, kissé rossz volt a szájízünk, hiszen mindössze 1.6-os Android-verziót találtunk rajta. Azóta szerencsére javult a helyzet, frissíthettük az operációs rendszert, sőt a gyártó megígérte, hogy nyár végén újabb frissítést fog kapni a mobil, úgyhogy nincs minden veszve. A Sony Ericsson legújabb okostelefonjainak nagy pozitívuma a Timescape, amely egy nagyon dizájnos alkalmazásfelület, amin követhetjük a legújabb Facebook- és Twitterbejegyzéseket, SMS-eket, telefonálásokat, így mindennel képben lehetünk, ami csak történik a barátainkkal. A Timescape itt is megtalálható, a nagy, négyhüvelykes, 480x854 pixel feolbontású kijelzőnek köszönhetően impozáns hatást kelt. A kijelzője karcálló, a hátlapja pedig gumiszerű műanyag, így nem gyűjti az ujjlenyomatokat. A hardveres felépítésére nem lehet panaszunk, egy gigahertzes processzor teljesít itt is, viszont 1 gigabájt (!) ROM és 384 gigabájt RAM mellett. Akadás, lassulás tehát ennek köszönhetően elhanyagolható arányban jelentkezik, ráadásul a kamerája is jó minőségű: 8 megapixeles optikát és LED-vakut találunk a mobil hátoldalán (sajnos védelem nélkül). (Részletes tesztünk a link alatt található.)
Specifikáció: 4 hüvelykes, 480x854 pixel felbontású kijelző; 384 megabájt RAM, 1 gigabájt ROM, 1 gigabájtos processzor; 8 megapixeles, autofókuszos, LED-vakus kamera; Android 2.1.
