Sokunk zsebében már olyan mobiltelefon van, amelynek többmagos a processzora, mint az asztali számítógépének, sőt, a zsebben óriási kijelző is nagyobb felbontású, mint a 24 colos, asztali monitoré. Ehhez jön még az applikációk méretét és felépítését tekintve tengernyi RAM, a routerünknél sokkal fejlettebb Wi-Fi vezérlő és egy olyan kamera, amely már tényleg jó képeket készít, amit nem is mutat semmi jobban, minthogy a kis, kompakt fényképezőnket már régen eladtuk/elajándékoztuk és nem is hiányoljuk.
De meddig van még igény arra, hogy tovább folytassák a gyártók ezt a vonalat és mi jön ezután?
Fizikai határok
A mobiloknál évek óta hatalmas küzdelem folyik a méretekkel - általánosságban akkor mondják egy mobilra, hogy fejlett és jobb, mint elődei, ha minden eddiginél vékonyabb, a kijelzője pedig valahol 5,7-6 col között van. Pedig ez óriási, nagyon sok felhasználó az 5-5,5 colnál feladta és nem szeretne phabletet csak azért, hogy fejlett és gyors telefonja legyen. A vastagság is egy olyan tényező, amely jól mutat reklámban és papíron, de egy bizonyos szinten már nem számít. Sőt, a vékonyítással sokszor törékenyebbé és sérülékenyebbé is válik a mobiltelefon, így a felhasználó, aki méregdrágán megvásárolta a pengevékony mobilt, rögtön vásárol is hozzá fóliát és egy vastag tokot, amely megvédi a mobilt a fizikai behatásoktól.
Belső határok
A mobil processzoroknál már 10-magos is van, pedig nincs is rá igazán szükség, sőt, még asztali, x86-os programok is csak ritkán használnának ki ennyit. A mobilgyártók azonban túlzásba estek és csak növelték a magokat. Ennél okosabb döntés volt a big.LITTLE-felépítésre váltani, ahol még valóban van értelme a 8 magnak, no de itt is van egy határ ami fölé nem érdemes már menni.
A kijelzők méretében már be is következett a megtorpanás. A Phablet-imádók már megkapták 6 col körüli készülékeiket, az új csúcsmodelleknél azonban a gyártók úgy tűnik, visszalépnek kicsit és ismét az 5-5,5 col közötti méretet fogják előtérbe helyezni. Erre jó példa a várva várt Samsung Galaxy S7, amely az előzetes információk szerint 5,1 colos lesz. Persze lesz nagyobb modell is, de a zászlóshajó nem a zsebek teljes kitöltésére utazik majd - és ez határozottan jó jel. A felbontásban a Sony már meglépte a 4K-t, de ez egyelőre szimplán túlzás, a WQHD (de sokaknak még a FHD is) bőségesen elegendő és talán a GPU-kat sem terheli le annyira.
A kamera is elérte azt a határt, amikor nem érdemes a MegaPixelekről beszélni, sokkal fontosabb, hogy milyen optikai, milyen érzékeny érzékelő tartozik hozzá, a szoftver pedig mennyire segíti a tökéletes képek elkészítését.
Evolúciós újítások helyett
Az már bebizonyosodott, hogy szinte ugyanazt a terméket kicsit fejlettebb belsővel ismét eladni nem nagyon lehet már a mobilpiacon. Milyen extrákkal készülnek hát a gyártók, amikről azt gondolják, rávehetik a vásárlókat a váltásra?
Az egyik felkapott tulajdonság a nyomásérzékeny kijelző, amely attól függően változtatja a parancsunkat, hogy milyen erősen tapintjuk a kijelzőt. Már több eszköz is készült ilyen kijelzővel, de egyelőre még nem tűnik kiforrottnak a szoftveres oldal.
Az azonosításban is szeretnének új megoldásokat bevezetni. Egyrészt az ujjlenyomat-olvasó ma már obligát a felsőkategóriában, de a hírek szerint a Microsoftnál látott irisz-scannert is többen fel fogják használni. A kameráknál a HDR és a lassított felvétel számítanak fontosnak, illetve az intelligensebb és erősebb villanók, na meg a lankadni nem akaró selfie mód tovább csiszolása.
Aztán egyre több a hír olyan újdonságokról, mint például az USB-C csatlakozó egyeduralkodóvá válása, amelynek akkor látjuk értelmét, ha a sebességet is felgyorsítják és nem az USB 2.0-szabványú vezérlő marad mögötte. A RAM is lassan minden csúcstelefonban 4 GB lesz, ahogy a WQHD is felváltja a FHD-t.
Ti mit vártok az idén február végén megrendezésre kerülő Mobile World Congresstől? Melyik gyártó okoz majd csalódást és melyik lesz a befutó?
