Közhely, de a legkeresettebb mobilok nagyrészt a középkategóriából kerülnek ki, főleg a 60–70 ezer forint környékén kapható készülékek közül. Nem véletlen, hogy jelen írásunkban is ebben az árkategóriában kutakodtunk, hogy kiválasszunk néhány olyan okostelefont, amely az említett kritériumnak megfelel, és jelenleg is kapható a boltokban vagy a szolgáltatóknál. Az volt a célunk, hogy különböző platformmal szerelt eszközöket szedjünk össze, így a méltán népszerű androidosok mellett egy Windows Phone 7-tel, illetve egy Symbiannel szerelt telefont is beválogattunk. Először nézzük meg, hogy mire számíthatunk ennyi pénzért.
Android-fronton a középkategória mindig is erős volt, mivel a rendszer flexibilitása miatt, ha a gyártók némi figyelmet fordítanak az optimalizálásra, egészen kellemes megoldásokat rakhatnak össze. Persze nem szabad azt várni, amit egy felsőkategóriás okostelefon esetében, így néha biztosan észlelhető lesz némi röcögés, illetve a weboldalakba ágyazott Flash-tartalmak sem fognak éppen zökkenőmentesen megjelenni.
A komoly 3D-s játékokat sem ezen eszközökre tervezték, így akinek ilyen igényei vannak, nem lesz felhőtlenül boldog ezen eszközök bármelyikével. Ha röviden definiálni szeretnénk azt a csoportot, akiknek a gyártók az ebbe az árkategóriába eső megoldásokat szánják, akkor azokra a felhasználókra kell gondolni, akik már a komolyabb androidos készülékek iránt érdeklődnek, nem pedig csak telefonálni és SMS-ezni kívánnak, viszont még nem mernek kiadni több mint 100 ezer forintot egy aktuális csúcskategóriás megoldásért.
Windows Phone 7 esetén kicsit más a helyzet, ugyanis a Microsoft előre meghatározta, hogy milyen hardverre lehet alapozni az operációs rendszerükkel szerelt készülékeiket. Ennek értelmében nem fogunk olyan WP7-es telefont látni, amint döcögne a szoftver, vagy nem futna valamilyen alkalmazás, hisz az összes gyártó összes telefonja – jelenleg – ugyanolyan belsővel rendelkezik. Ez egy 1 gigahertzes processzort és minimum 512 megabájtnyi memóriát jelent. Az oka, hogy mégis van olyan WP7-es készülék, amely ebbe az árkategóriába esik, nagyon egyszerű: már egy éve, hogy elrajtoltak ezek a megoldások, amely idő komoly hatással van azok árára is. A nemrég megjelent Mango frissítés erre még rátett egy lapáttal, mivel egy jó pár új készüléket is hozott, a megszokott „csúcskategóriás” árakkal. Persze ennél fogva kicsit nehéz is összehasonlítani egy azonos árú androidos telefonnal, ugyanis az egyetlen közös pont az ár. A WP7-es készülékek erősebbek és gyorsabbak, viszont a rendszer más, sokkal zártabb, kevesebb az alkalmazás (annak ellenére, hogy ezen szoftveren nő a legdinamikusabban azok száma), nem túlságosan testre szabható – egyszóval a felhasználói élmény összehasonlíthatatlan.
A Symbian megint csak egy másik történet, hisz az utóbbi években, ha szebb szavakkal is kívánunk élni, maximum vergődött a Nokia. Nyögvenyelős frissítések, valamint szoftver terén fényévekkel való lemaradás jellemezte a konkurensekhez képest, és még az alájuk pakolt hardverek is idejétmúltak. Szerencsére most egy picit magához tért a gyártó, és ha nem is nagyon, de azért egy hangyányival elfogadhatóbb ötletekkel és megoldásokkal állnak elő.
A Belle mellé a marketingstratégia is megváltozott, mivel mostantól minden telefon egy három számjegyből álló névvel fog rendelkezni – akárcsak teszünk alanya. Ez az egyszerűbb megjegyezhetőség, és valamilyen szinten egy új éra kezdetének jelölése miatt volt szükséges. A felhasználói élmény a Nokia telefonok esetében egy speciális kérdés, hisz az utóbbi években a vásárlói bázis durván leszűkült a keményvonalas „nokiásokra”, a korábban már említett lemaradásoknak köszönhetően. Nem igazán lehet pozitívan értékelni ezek tudatában az eddigi teljesítményt e területen, hisz a többiekhez viszonyítva kevés elérhető alkalmazás, és a közel sem reszponzív működés nem kevés lefelé görbülő szájmozdulatot tud eredményezni. Meglátjuk, mit sikerült az új szériákban összeraknia a finn vállalatnak.
A cikk a következő oldalon folytatódik!
Samsung Galaxy Ace
A Samsung a legnagyobb androidos gyártó, amely a kiemelkedő felsőkategóriás megoldásai mellett a megfizethető árú, középkategóriás telefonok területén is brillírozik. Utóbbiak közül is kiemelendő a Galaxy Ace, amely konkurenseihez képest relatíve erős hardverrel rendelkezik, mindig megkapja a legújabb frissítéseket, és a rendszert is egészen korrektül optimalizálták. Egy 800 megahertzes processzor szolgálja ki a rendszert, mely mellett egy Adreno 200-as GPU foglal helyet, vagyis az egyszerűbb játékok gond nélkül elfutnak. A kijelző 3,5 hüvelykes, 320x480-as felbontású, kapacitív, és multitouch-támogatással is rendelkezik.
A belső tárhely igen kicsi (158 MB), de a microSD-slot által egyszerűen bővíthetjük. Kamerából csak egy 5 megapixeles hátlapit kapunk, egy LED-es villanóval kiegészítve. Az Android 2.3.3-as rendszeren a gyártó saját kezelői felülete található meg, a TouchWiz, amely bár sok szempontból fejlődött, viszont kicsit még mindig lassúcska, így egy alternatív launcherrel komoly sebességnövekedést érhetünk el. Az olyan szokásos szolgáltatásokat sem kell nélkülöznünk, mint például GPS, 3G, Wi-Fi vagy Bluetooth. A készülék anyaga teljes mértékben műanyag, de szerencsére valamivel jobb fajta. Hátlapból kettő is jár a telefonhoz, egy recés felületű fekete, valamint egy fényes fehér. Szolgáltatóknál már nagyon kedvező áron hozzájuthatunk a Galaxy Ace-hez, de kártyafüggetlenül sem vészes az ára.
HTC Wildfire S
A Desire kistestvére, így is szokták nevezni a HTC ebbe a kategóriába szánt okostelefonját. Nem véletlen a megnevezés, ugyanis nyomokban tényleg hasonlít az előbb említett készülékre a Wildfire S, amely a korábbi Wildfire kiadás ráncfelvarrott változata. Nagyobb felbontású kijelző, kicsit jobb hardver, valamennyire átdolgozott készülékház – és kész is az „S”. Az összeszerelés és az anyaghasználat, ahogy azt a HTC-től megszokhattuk, kiemelkedő, ugyanez mondható el az Android 2.3.3-ra ráhúzott Sense kezelőfelületről is. Milliónyi extra szolgáltatás, és speciális widgetek hada jellemzi az interface-t.
Az alapspecifikációkat tekintve nem tér el nagyban a Galaxy Ace-től, vagyis ugyanúgy található benne GPS, Wi-Fi, 3G és Bluetooth, viszont a kijelző mérete valamivel kisebb, egészen pontosan 3,2 hüvelyk. A burkolat alatt megbújó hardver is más, ugyanis egy 600 MHz-es Snapdragon processzor hajtja a rendszert. Ezáltal a Wildfire S valamivel lassabb, mint Ace, viszont kárpótol minket a szuper anyagminőség és a Sense UI. A kettő közüli választásban a márkahűségen kívül csak ez a két tulajdonság lehet a döntő.
LG Optimus 7
A mezőny Windows Phone 7-es versenyzőjét az LG Optimus 7 biztosította, amely az egyik legolcsóbb WP7-es variáns. A 60 ezer forint környékén elhelyezkedő készülék hardveres tekintetben a szereplők közül messze a legerősebb, a Microsoft előírásának köszönhetően. 1 GHz-s Qualcomm Snapdragon processzor, 512 MB memória, valamint egy Adreno 200-as GPU számolja nekünk a számolnivalót. A 3,8 hüvelykes kijelző 480x800-as felbontású, így ebben a tekintetben is felsőkategóriás a készülék. Képeket a hátlapi 5 megapixeles kamerával készíthetünk, amely 720p-s videókat is képes rögzíteni. MicroSD-t nem lehet beletenni, de a beépített 16 gigabájtnyi tárterület szinte mindenre elegendő. A GPS/3G/Wi-Fi/Bluetooth négyes itt is megtalálható, ahogy az elvárható. A készülékház átlagos, láttunk már jobbat is, de nem kifejezetten rossz.
Ami viszont a sok jó mellett említendő, az a WP7-ből eredő korlátozottság, mivel csak a Zune szoftveren keresztül tudunk fájlokat felmásolni a mobilra, illetve a rendszer testreszabhatósága is kimerül az egyetlen téma színsémájának variálásában. Cserébe gördülékenyen, gyorsan működik a rendszer, egyre több az alkalmazás is, és a Mango frissítés eljövetelével a funkciók is kibővültek. Leginkább a technológiai szempontból kevésbé szőrszálhasogató rétegnek ajánlott, akik bekapcsolás után „csak” használni szeretnék a rendszert.
Nokia 500
Az egyik legolcsóbb Nokia készülék az 500-as, amely bár új számozással került piacra, a rajta futó Symbian még nem a legújabb, Belle nevezetű, hanem az elődje, vagyis Anna. Utóbbi hölgyemény még nem rendelkezik az új widgetkezeléssel, és az Androidra kísértetiesen hasonlító lehúzható értesítési felülettel, illetve a rendszer általános működése sem annyira gördülékeny, mint a konkurencia készülékéé. Ennek ellenére a hardver már itt is vállalhatóbb, hisz egy 1 GHz-es ARM V11-es processzor izzad a házban. Anyagminőségét és összeszerelését tekintve ez a leggyengébb a négy telefon közül, de még így is bőven vállalható a teljesen műanyag kialakítás. A mellékelt két színes (piros és világoskék) hátlap is azt sugallja, hogy egy fiatalosabb, olcsóbb okostelefonnak szánta a Nokia az 500-ast, de sajnos így is több sebből is vérzik.
Még mindig csak azoknak tudjuk ezt a Nokiát is ajánlani, akik csak a finn gyártó készülékeit tudják elképzelni a zsebükben, ugyanis az előző modellekhez képest érezhető az érdemi előrelépés.
