A Huawei Ascend Y 200 kedvező ára ellenére meglepően jól összerakott, jó teljesítményű készülék. Szerencsére úgy tűnik lassan, teljesen vége azoknak az időknek, hogy a gyártók az alsó szegmensbe olyan telefonokkal készüljenek, melyeken már az első pillanattól kezdve érezni lehet a spórolást. Az alacsonyabb ár eléréséhez elkerülhetetlen, hogy kompromisszumot kössön a gyártó és a vásárláskor hasonló módon tesz a felhasználó is, de jelen esetben ez nem olyan szembetűnő.
A dobozra most nem is érdemes túl sok időt szentelni, hiszen egy egyszerű fehér darabról van szó, melyen egy méretes sárga kör és az Ascend Y 200 képe szolgál illusztráció gyanánt. A fedelét felpattintva rögtön a készülékre esik a pillantásunk. Ezt az egyébként teljesen elfogadható méretű mobilt félrerakva találjuk meg a töltőfejet, az adatkábelt és vélhetőleg egy fülhallgatót meg némi dokumentációt is, de mire a csomag hozzánk került ez utóbbiak valahol elkallódtak.
A cikk a következő oldalon tovább folytatódik.
Külső
A szűkös kiegészítők után térjünk is rá a lényegre, a Huawei U8655-1-re, vagyis az Ascend Y 200-ra. A készülék fogása már az első pillanattól igen kellemes volt, így azonnal megnéztük mi is uralja a hátsó részét. A hátlapi panel szemre is kellemes apró dudorokkal van tele, melyek nem kis szerepet játszanak a foghatóság növelésében. Az anyaghasználaton és az összeszerelés minőségén egyáltalán nem látni, milyen árkategóriában kapható az ezt a hátlapot magán hordó telefon. Sőt, olyannyira rászabták a mobilra a burkolatot, hogy szinte csak a jack-től kezdve tudjuk megfosztani attól. Ha a körmünket nem sajnáljuk persze máshol is próbálkozhatunk.
Ez alatt leledzik a 1250mAh akkumulátor, a SIM- és a microSD foglalat. Valamint itt a kamerától jobbra található a vékony védőréteget magán viselő külső hangszóró is, mely hangerőben egyáltalán nem szégyenkezhet, de a hangminőség fülessel érezhetően jobbá válik. Ha már az akkumulátort idejekorán megemlítettük érdemes elmondani, hogy körülbelül három órányi töltés után a készülék vígan elvan két napig is. Pláne akkor, ha nem nagyon erőltetjük a netet, illetve ha moderált használattal terheljük.
A külső formavilágát tekintve a hátlap igen csak egyszerű és ezt a mobil többi része sem igyekszik túlszárnyalni. A hátlap recéinek monotonitását csak a Huawei logó, a hangszóró nyílása és az egyszem villanó nélküli kamera töri meg. Az utóbbi üzemeltetéséhez külön kamera gombot nem kaptunk, így a készülék lekerekített oldalán csak a hangerőszabályzókat keressük (bal felül). Alul kapott helyet a microUSB aljzat, valamint itt szippantja be a hanghullámokat a mikrofon is. A felső peremet pedig csak a be/kikapcsolásra, illetve a képernyő feloldására használatos gomb és a 3,5-ös jack tarkítja.
Megfelelő fényviszonyok között a Huawei Ascend Y 200 3,5 hüvelykes, 320 x 480 pixel felbontású, 160 dpi-s kijelzőjének nem kell a fülét-farkát behúznia, mivel egyáltalán nem rossz. Erős napsütésben sok telefon kijelzőjéhez hasonlóan persze szinte semmit sem láthatunk a kijelzőn történő eseményekből. A pixeleket a szokásos távolságból nem lehet kivenni, de azért enyhén érezhető, hogy hol igyekezett meghúzni a büdzsét a gyártó. Efelett és a Huawei felirat felett terpeszkedik a hangszóró és tőle kissé jobbra bújik meg egy aprócska értesítő LED is. A kijelző alatt három érintőgomb sorakozik, melyek megvilágítása nem fog lyukat égetni a retinánkba, de árnyékosabb helyen azért jól látható.
A cikk a következő oldalon tovább folytatódik.
A vas és amit nyújt
Egy belépő szintű okostelefon révén hardveresen nem kaphatott túl sok mindent az Ascend Y 200. Ezt tökéletesen alá is támasztják a száraz adatok, hiszen odabent az MSM7225A SoC-on egy 800 MHz-en pörgő ARMv7 architektúrájú processzor dolgozik. 45 nanométeres csíkszélességen készült Snapdragon S1 révén a processzor munkáját egy Adreno 200-as GPU támogatja. Melléjük szörnyen kevés memória társul, mivel mindössze csak 256 MB RAM-ot dobott a deszkára a Huawei. Ebből mi már csak 174 MB-tal gazdálkodhatunk, ezért egy microSD kártyát a vásárlás után érdemes beszerezni.
Ha már most úgy gondoljuk, hogy egy röcögős lassú masináról van szó akkor lehet várnunk kellene a kijelentéssel, mivel az Ascend Y 200 meglepetésszerűen fürge. Amennyiben átverekedtük magunkat a szokásos Androidos lépéseken a készülék bekapcsolás után 3-4 másodperc alatt üzemkész lesz. A kijelzőt widgetekkel telepakolva sem éreztük döcögősnek a kezelőképernyők közötti váltást. A Huawei mérnökei nagyon jó munkát végeztek, hiszen ebből a gyengének mondható hardverből kifacsarták a maximumot. A saját kezelőfelület jobban gazdálkodik a szűkös erőforrásokkal és szép effekteket is kapunk.
A gyári 2.3.6-os Androiddal ellentétben a feloldásnál még három opció közül választhatunk. A megfelelő irányba húzva a feloldó-korongot egyből a kamera alkalmazásban, a hívásnaplóban vagy az üzenetek alkalmazásban találhatjuk magunkat. Az apró változások sorát gazdagítja, hogy a fentről lehúzható tálca vezérőikonjai között az automatikus elforgatás ki/be kapcsolása is lehetséges. A főmenű lapjai pedig a gyári verzióval ellentétben oldalra görgethetők.
A beépített böngésző szintén jól muzsikál, bár az összetettebb oldalakon olykor elidőzik egy darabig. Az oldalakat intelligensen tördeli és ezt szinte azonnal teszi. Flash támogatást azonban nem kapunk. Teljesítményben tehát a készülék hozza azt a szintet, amit egy okostelefontól el lehet várni. Sőt a belépőkategóriás készülékek között meg is emeli a mércét. Remélhetőleg innentől kezdve gyengébb teljesítményű mobilokkal nem kell majd bajlódnia a felhasználóknak. Annyi biztos, hogy a Huawei legkisebb mobilja sokakat meg fog lepni.
A cikk a következő oldalon tovább folytatódik.
Multimédia és végszó
Ha a spórolás apró jelei eddig nem is voltak felfedezhetők, a multimédiás oldalon hamar kiütközik a költségcsökkentés hatása. A készülék 3.2 megapixeles autófókuszos kameráját a gyári androidos alkalmazás üzemelteti, így nem úszkálhatunk a beállítások tömegében. A képek elkészítésére kicsit várni kell. Amennyiben sietünk valahova, akkor az alábbi képeffektet bármikor összehozhatjuk.
Villanó nem révén a kamera a félhomályban meglehetősen küszködik a részletek megörökítésével.
A képek és a maximum VGA felbontású videók az Ascend Y 200 kijelzőjén megfelelően mutatnak, de nagyobb monitoron a képeken látszik, hogy azok rettentően zajosak, a világos részek gyakorlatilag eltűnnek róluk. A dinamikatartomány így hát elég szűkös. Ebből a szempontból a Huawei apró masinája nem vívott ki magának elismerést.
Summázva
A Huawei legkisebb Ascend-je meglepően jól szerepelt a tesztidőszak alatt. Használata során egy percig sem (na jó a kamera esetében de) járt a fejünkben, hogy jó lenne minél hamarabb egy erősebb telefonra váltani. Az általános funkciókat nagyon pörgősen kezelte az Y 200 és tette azt úgy, hogy a gyári specifikációkból ki se néznénk. Jó lenne, ha többi gyártó is hasonló figyelmet fordítana a későbbiekben az OS hardverre való optimalizására.
Grafika tekintetében azért már kilóg a lóláb. Míg a 2D-vel megfelelően bánik a készülék, addig a 3D-s feladatokkal olykor meggyűlik a baja. Ezen az áron nem is kell többet várni tőle. 22400 Ft-ért azonban egy olyan készüléket kapunk, melynek a kezelőfelülete gyors és az átvezető animációi is kedvelhetők. Az ott látható ikonok könnyen értelmezhetőek és megfelelően nagyok is.
Aki esetleg most ismerkedik az androidos világgal és az érintőkijelzős mobilokkal, annak a Huawei Ascend Y 200 tökéletesen megfelel majd. A váltásnál pedig nem megy el örökre a kedvük sem ezektől a fizikai gomb nélkül szerelt készülékektől.
Amennyiben a gyártó nem fukarkodik több memóriával megtoldani a telefont, akkor még jobb készülék is születhetett volna belőle, de így is megérdemli, hogy megkapja a PCW Ajánlata plecsnit. Próbáljátok ki bátran!
