Épp hogy alábbhagyott a Samsung Monte tesztünk alatti kommentelési kedv, és lám, ismét egy 50 ezer forintos árra belőtt, érintőképernyős mobil került hozzánk. A Monte esetében az okozta a parázs vitát, hogy van-e értelme egy kvázi okostelefont választani ennyiért, vagy inkább érdemesebb gyűjteni és a drágább, de valódi smartphone-nak mondható modellek közül választani? A vitát nem tudjuk eldönteni, sőt, a dilemmát csak nehezítjük tesztünk alanya, a HTC Smart bemutatásával.
Nézzék meg a HTC Smartról készült videónkat is!
Pszeudo okostelefon
A tajvani gyártó nem véletlenül nevezte el így ezt a készüléket, hiszen csak a kinézetet figyelve gond nélkül hihetjük azt, hogy egy valódi okostelefonnal van dolgunk. Az anyaghasználat, az összeszerelési minőség, a fém használata ki is emeli a Smartot az ebben a kategóriában megszokott minőségi szintről. Kifejezetten elegáns, masszív készülékről van szó tehát, pedig a tervezők mindössze a fekete és az ezüst kombinációjával játszottak. Az előlap felső részén egy finoman átlyuggatott felület rejti a hangszórót, illetve itt bújik meg a jobb sarokban az állapotjelző LED. Ez utóbbi töltéskor világít, illetve az érkezett üzenet(ek), nem fogadott hívások jelzésére szolgál.
Kicsit összevissza kezelőszervek alul, de remek anyagok (a képekre kattintva galéria nyílik)
A 2,8 col átmérőjű és szerény felbontású (240 x 320 pixel) kijelző alatt egy szokatlan, de innen-onnan mégis ismerős gombelrendezés fogadja a felhasználót. A híváskezelő billentyűkön kívül kapunk egy balra mutató nyíllal ellátott fémgombot is, aminek az a funkciója, amire ebből joggal következtethetünk: a menüben való visszalépésre. Egyéb parancsokat is adhatunk megnyomásával: ha a nyitóképernyőn tartózkodva röviden érintjük meg, akkor a főmenüt csalogathatjuk elő vele, de ha a kezelőfelület egyéb oldalain tevékenykedünk, akkor a főoldalra teszi vissza használóját. Egyesül tehát benne az androidos Sense felületeknél megismert Home és Visszalépés funkció.
A szálcsiszolt fémborítással rendelkező alsó részen találunk még egy balra pozícionált, szintén fém gombot, aminek a megnyomása után mindig az adott helyhez tartozó menülehetőségekhez jutunk. Ez tehát a Smart menügombja. Kissé szerencsétlen módon a képernyő lezárását nem egy felül, vagy oldalt elhelyezett gombbal kell elvégezni, hanem a hívásmegszakítóval, ami miatt gyakran lezártuk a kijelzőt, pedig csak ki akartunk lépni egy alkalmazásból. Ez azért is felemás megoldás, mert ha szinte minden egyébbel az Androidra akartak utalni, akkor ebben is következetesek lehettek volna a tervezők.
Kompakt méret, és sok fém a készülékházban
A további csatlakozókat és kezelőszerveket is vegyük végig: balra a hangerőt állíthatjuk, felül a 3,5 mm-es headsetet csatlakoztathatjuk, jobbra a dedikált kameragombbal kezdhetünk neki a fényképezésnek, alul pedig a szinkronizációt, valamint töltést intézhetjük a már elavultnak számító miniUSB csatlakozó segítségével. MicroSD-kártyát képes fogadni a Smart, aminek a helyét nem kívül, hanem a hátlap alatt, jobb oldalon kell keresni - cseréjéhez az akkut szerencsére nem kell eltávolítani. Az árhoz és kategóriához képest meglepő igényesség a hátlapon is folytatódik, hiszen a 3,15 megapixeles, kissé süllyesztett objektívet és az ahhoz tartozó LED-vakut fémkeret fogja közre, mindez alatt pedig dombornyomással díszeleg a HTC felirat.
Sense Brew módra
Nagyon kíváncsiak voltunk erre a furcsa házasságra, hiszen azt tudtuk, hogy a HTC a Smart esetében nem az Androidot, sem az egyébként időnként kultivált WinMo-t fogja használni, hanem egy saját, zárt rendszert. Ez a Brew Mobile névre hallgat, de első ránézésre akár össze is lehetne téveszteni bármelyik, korábban említett rendszerrel. Ahogy a korábbiakból kiderülhetett, a Smart is megkapta a HTC saját fejlesztésű Sense kezelőfelületét, ami egy érdekes kevercse lett az androidos és a Windows Mobile-nál használt verzióknak.
A menürendszer legtöbb eleme az Androidra hajaz
Az alacsony felbontás ellenére is jól néz ki a Sense UI, de az alapvetően widgetekre kitalált felület egy ilyen, egyszerűbb képességű mobilnál messze nem adja azt az élményt, amit várnánk. A készenléti képernyőn elhelyezett csík lehúzásával juthatunk a nyitóképernyőre. A csík felett egyébként rengeteg információt kapunk, hiszen leolvasható innen a dátum és az idő mellett az is, hogy milyen a töltöttségi szint, kitől kaptunk SMS-t, vagy az is rögtön látszik, ha hívásunk volt. A Home lépernyő tehát elsőre hasonlít a megszokott Sense felülethez: egy nagy óra mutatja az időt, megkapjuk a városunk időjárási infóit is, e panel alatt pedig három ikon található, amelyeket hosszú érintés után törölhetünk és ezután más parancsikonnal helyettesíthetünk. Tehát a felső, időjárási képet tartozó felület fix, nem változtathatunk rajta. Amennyiben a nyitó felületet alulról felfelé végigsimítjuk, úgy további gyorsikonok (hat) kerülnek elénk, tehát mindez egyfajta gyorsmenüként funkcionál.
A csík lehúzásával férünk hozzá a menühöz
A Sense képernyői lapozhatók, de nem a Windows Mobile módra, hanem úgy, hogy azt az Androidnál megszokhattuk. Jobbra is, balra is három-három képernyőt kapunk, vagyis a Home felülettel együtt 7 panelünk van. Ezekre nem widgeteket pakolhatunk ki, hanem a rendszer által felajánlott 9 lehetőség közül választhatunk: fényképek, FriendStream, üzenetek, névjegyzék, e-mail, időjárás, internet, naptár, zene. Ezek mindegyike fix, nem változtatható formában kerül ki a képernyőre, és ha eddig nem lett volna egyértelmű: egy felületre csak egy tehető ki. Az alkalmazások szépek, animáltak, de az is egyértelmű, hogy messze nem nyújtja azt a minőséget és élményt, amit a HTC felsőbb kategóriás okostelefonjainál megszokhattunk. Még egy androidos párhuzam: a képernyő felső csíkja itt is értesítési mezőként működik, vagyis ha történik valami, akkor innen értesülhetünk róla. Lenyitása után választhatunk, hogy valamelyik előre tárolt menünézetet, elrendezést válasszuk (Scenes), amelyből három van: Life style, Work, illetve a Clean slate, melyek közül az utolsó teljesen üresen hagyja a képernyőket.
A nyitóképernyő: az alsó három ikon testre szabható
Az olcsó hús és a processzor
Üdvözöltük és tiszteletben tartjuk a HTC azon döntését, mely szerint egy 50 ezer forintos készülékből vérbeli okostelefonnak látszó eszközt akar faragni. Azt viszont kicsit nehezen tudtuk elviselni, hogy a működés, a telefonnal eltöltött mindennapok nagyon nem ezt a képet mutatják. Ezeknél a mobiloknál a gyártók általában eltekintenek attól, hogy feltüntessék, pontosan milyen processzort használnak. A HTC ezt nagylelkűen megtette, így tudjuk, hogy egy 300 MHz-es egység teljesít szolgálatot, ami nemcsak leírva hajmeresztő, hanem használat közben is. Felelősségünk teljes tudatában kijelenthetjük, hogy a Smart időnként használhatatlanul lassú, nehézkes. A Sense lapozgatása még elmegy, de ha kicsit is erőforrás igényes alkalmazást indítunk el, akkor vége mindennek. A Smart böngészője nem rossz ugyan, de ki szerettük volna próbálni az Opera Minit. Az alkalmazás letöltése után azzal szembesültünk, hogy ez a hardver nem tud elbánni a szoftverrel, ami egyébként arról híres, hogy a legegyszerűbb készülékeken is jól működik.
Szerencsére ezúttal kapunk teljes QWERTY billentyűzetet is
Olyan sok lehetőségünk ugyanis a Smarttal nincs, hiszen a naptáron, az e-mail kliensen, a FriendStream alkalmazáson, az FM rádión, és a három, inkább a fiatalabbaknak szóló, egyszerű játékon kívül csak az olyan alapdolgokat kapjuk meg, mint a számológép és az ébresztő. Mindezek közül a Twitter és Facebook ismerőseink aktivitását feldolgozó FriendStream a leghasznosabb, bár az furcsa, hogy egyik közösségi oldalhoz sem kapunk különálló, saját alkalmazást.
Alkalmazások terén kicsit szegényes a kínálat
A készülék működésének sebességét nagyban befolyásolta az a tényező, hogy a Smart a mára szintén meglehetősen ódivatúnak számító rezisztív képernyőt kapta. Az X10 mini után igazi kínszenvedés volt visszaszokni ahhoz, hogy a panelt erővel kell illetni, emellett az érzékenységgel is volt némi gond, hiszen ha gyors adatbevitelt akartunk, akkor egy kicsit mindig alá kellett célozni annak, amit el akartunk találni. És ha már szövegbevitel: szerencsére a teljes QWERTY billentyűzet rendelkezésre áll, de mivel a Smart nem rendelkezik gyorsulásérzékelővel, így a billentyűzeten nekünk kell egy gombnyomással elforgatni a beviteli mezőt. Ha pedig legközelebb előhívjuk ezt a billentyűzetet, akkor az abban a pozícióban vár bennünket, ahogy legutóbb hagytuk.
Internet, multimédia, értékelés
Ha már jutott 3,6 Mbps-os HSDPA a készülékbe, akkor érdemes foglalkozni is a böngészővel, főleg ha tudjuk: meglepően jól használható. A multitouch persze felejtős, viszont nagyíthatunk a dupla kattintásos módszerrel, sőt, a HTC-nél egy új, eddig nem látott zoomolási metódust is kitaláltak. Ennek lényege, hogy ha megérintjük a képernyőt, akkor annak alsó harmadában megjelenik egy vízszintes csík egy zöld pöttyel ellátva. Ha ezt jobbra húzzuk, akkor nagyítjuk, ha pedig jobbra, akkor kicsinyítjük az éppen meglátogatott weboldalt. A szövegek, oszlopok tördelése a HTC-s hagyományokat szerencsére nem gyalázza meg, így a korábban emlegetett lassúság, döcögősség épp a böngészés során tapasztalható legkevésbé.
A numerikus billentyűzet is jól használható
A szövegbevitel variálásához hasonló módon itt is válthatunk panoráma módba netezés közben. Ennek előidézéséhez a menüben meg kell nyomni a Landscape/Portrait gombot és máris elfordul a böngésző, alkalmazkodva igényeinkhez. A rend kedvéért jegyezzük le azt is, hogy Flash támogatottság itt nincs, de a Smart kapacitásait ismerve ezzel mindenki jobban jár.
A hátlap finom gumiborítást kapott, ami jót tesz a kezelhetőségnek
Komoly multimédiás képességekről nem beszélhetünk, bár a kamera a kategória jobbjai közül való. Mivel autofókusz nincs, így leggyakrabban csak reménykedhetünk benne, hogy éles, használható képet sikerül lőni az egyébként gyorsan exponáló fényképezőgéppel. Amikor viszont a vaku működésbe lép, egész tűrhető, jó képeket kapunk, pont olyanokat, amik egy ilyen árszintre belőtt telefonnál elvárhatók. Sőt, lehetőség van a képek effektezésére (szépia, fekete-fehér és társaik), állíthatunk a fényerőn, a kontraszton, és még a fehéregyensúlyon is változtathatunk. A készülékkel készített videofelvételt itt nézhetik meg.
A képre kattintva nézzen, a HTC Smart kamerájával készült fényképeket
Így, tesztünk vége felé ismét elő kell hozakodni a Samsung Montéval, hiszen ha ott üdvözöltük a funkciók sokaságát, úgy a Smart esetében el kell marasztalnunk a gyártót azok fájó hiánya miatt. Hiába ugyanis a HSDPA, a Bluetooth, a pofás Sense, ha a WiFi és a GPS már nem fért be a keretbe. Meg lehet lenni nélkülük persze, de hiányuk sokkal többet vesz el a Smarttal kapcsolatos élményekből és elégedettségünkből, mint amennyit hozzátesznek az emlegetett pozitív tulajdonságok.
HTC Smart: az 50 ezer forintos, érintős mobil kategória új versenyzője
Külsőre tehát sokkal többet ígér a HTC Smart, mint amennyit valójában ad. Az „adjuk el ezt az alsó-középkategóriás telefont okosnak" stratégia nem rossz ötlet, viszont több helyen kilóg a lóláb. Szeretnénk, ha a rezisztív képernyőt a gyártók végre elfelejtenék, a miniUSB használata is teljesen a trendekkel szembe megy (sőt, ciki), és a processzor is nagyon kevés ahhoz a feladathoz, amire szánták. Menti viszont a Smartot a kiváló anyagminőség, a még ebben a formában is szép és hasznos Sense felület, illetve az akkumulátor, ami végre az évekkel ezelőtti érzést idézi, vagyis elegendő háromnaponta tölteni. Ha veszít árából jó pár ezrest, akkor feltétlenül jó vétel lesz a Smart, addig azonban adjuk át a helyet az igazán okosoknak.
HTC Smart
Ár: 50 ezer Ft
Forgalmazó: Motoker Kft.
Web: http://hopp.pcworld.hu/6690
Előny: kiváló anyagok, összeszerelés; Sense felület; jó akkuteljesítmény; FriendStream; teljes virtuális QWERTY
Hátrány: nincs GPS és WiFi; gyenge processzor; kevés alkalmazás; miért nem Android?; lassú menü; érzéketlen képernyő; miniUSB
Teljesítmény: 3/5
Felszereltség: 3,5/5
Ár/érték arány: 3/5
Termékjellemzők:
2G hálózat: GSM 850 / 900 / 1800 / 1900
3G hálózat: HSDPA 2100
Méretek: 104 x 55 x 12,8 mm, 108 gramm
Rezisztív érintőképernyő, 240 x 320 pixel, 2.8 col
Sense kezelőfelület
3.5 mm audio jack
Belső memória: 256 MB RAM, 256 MB ROM
microSD bővíthetőség (max. 16GB)
EDGE, 3G, HSDPA, 3.6 Mbps
Bluetooth 2.0 (A2DP)
miniUSB 2.0
Kamera: 3,15 megapixel, LED flash
Videó: QVGA@15fps
Előlapi kamera nincs
Operációs rendszer: Brew Mobile
300 MHz processzor
Üzenetkezelés: SMS (beszélgetés nézet), MMS, Email, Push Email, IM
Sztereó FM rádió (RDS)
Java: MIDP 2.1
MP3/eAAC+/WAV/WMA9 és MP4/H.263/H.264/WMV9 kompatibilitás
Li-Ion 1100 mAh akkumulátor
