Az androidos korszak első 1-1,5 évét könnyedén dominálta a HTC, de utána a prémium kategóriában a Samsung, a közép- és alsó kategóriában pedig az összes gyártó jobb ajánlatokkal tudott előállni. Nehéz megmondani ennek pontosan mi volt az oka, mert az előző évben a One X igen sok tekintetben jobb volt a főbb versenytársainál - elég az anyagminőségre, vagy éppen a kijelzőre gondolni. A közepes szoftver (Sense), illetve a gyenge marketing viszont megtette a negatív hatását, így még lejjebb esett a HTC. Sokan már 2012-ben is a vállalat halálhírét terjesztették, de attól még messze volt. Egyértelművé vált, hogy még egy nagy dobásuk lehet, hasonlóan a BlackBerry-hez, aminek köszönhetően vagy a mennybe, vagy a pokolba mennek. Idén év elején le is leplezték a legújabb csúcsmodelljüket, a One-t, mely már az első pillanatban egy remek készüléknek ígérkezett.
A tervek szerint március végén, április elején el is kellett volna rajtolnia a terméknek, de a HTC megint komoly bajba került. Valószínűleg gyártási problémákból kifolyólag muszáj volt eltolni a megjelenést, aminek hála cikkünk megírásának pillanatában összesen 3 kisebb országban volt jelen a polcokon. Jelenleg úgy tervezi a vállalat, hogy május elején megvásárolható lesz a készülék, ami két egyszerű okból kifolyólag is katasztrofális.
Első körben ez azt jelenti, hogy átcsúszott a termék a következő negyedévre, így a Q1-es eredmények olyan negatívak voltak, amire még nem volt példa a HTC történetében. Ez a cég értéket is nagyban befolyásolta, nem beszélve az egyre fokozódó befektetői bizalmatlanságról. A másik gond a Samsungnak köszönhető, akik bár jóval később mutatták be a Galaxy S4-et, mégis képesek lesznek kiadni április végén, május elején a terméket. Ez azt jelenti, hogy egy olyan piacra érkezik meg a One, ahol a világ legnagyobb mobilgyártójának legsikeresebb termékvonalából a legfrissebb kiadás is elérhető. A dél-koreaiak marketingje pedig egy könnyed mozdulattal el tudja söpörni a HTC-t. Ne rohanjunk viszont ennyire előre, mert bár kétségtelenül ez lehet a HTC utolsó nagy terméke, ha a One jól teljesít, még bármi lehet. Most kiderül, így van-e.
Külső
A HTC telefonok egyik legnagyobb erénye mindig az anyagminőség, és a dizájn volt. A zászlóshajók rendre minőségi összeszereléssel, kiváló anyagokkal, és remek megjelenéssel csábították magukhoz a vásárlókat. A One esetében erre rengeteg lapáttal rátettek, így túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez az eddigi legszebb androidos, ha nem úgy egyáltalán a legszebb telefon, amit valaha láthattunk.
Persze ez teljesen szubjektív, valaki inkább a műanyag borítást szereti, de a One alumíniumháza minden mellékes kommentár nélkül sugallja a prémium hatást. Még az Apple felhasználók is a fejüket kapkodták meglátván a One-t. A előlapon terpeszkedő 4,7”-os kijelző Gorilla Glass borítását alul és felül az fém ház fogja közre, amin 1-1 hangszóró kapott helyet, így megalkotva a sztereó hangzást. A HTC felirat ezúttal alulra kerül, melyet egy „vissza” és egy „home” gomb nyom össze. A menü funkciót vagy az alkalmazások felületére tervezett gombokkal, vagy pedig a vissza gomb hosszan nyomásával érhetjük el. A hátlap tökéletes mértékben van görbítve, így a készülék nem az oldalsó éleivel támaszkodik, hanem kényelmesen belesimul tenyerünkbe. A hátsó felület összhangját 1-1 műanyag csík töri meg, mely nem csak a dizájnon dob nagyot, de gyakorlati haszna is van – ezek mögött bújnak meg a szükséges antennák, így a hullámokat nem árnyékolja be a fém felület. Az oldalsó szegélyek szintén műanyagból készültek, de nagyon igényesen lettek kialakítva.
A fémből készült hangerőgombok a készülék jobboldalán kaptak helyet, de teljesen belesimulva a házba, így nincs semmilyen kitüremkedés. Az enyhén recézett felület miatt viszont zsebben is tökéletesen ki tudjuk tapogatni azt, ha éppen más hangerővel szeretnénk a zenét élvezni. A készülék alján kicsit jobba igazítva lapul a microUSB port, így a dokkolás kissé nehézkes, arról nem is beszélve, hogy a trapéz csatlakozó hosszabbik oldala került felülre. A telefon tetején, baloldalon az infra portként is üzemelő bekapcsológomb, valamint a jobboldalon a szokásos jack csatlakozó található meg. Az infra port kissé 2003 feelinget sugároz, amikor még a MIDI csengőhangokat ezen kommunikációs csatorna segítségével osztottuk meg, de ebben az esetben nem erről van szó. A készüléken előtelepített szoftver segítségével távirányítóként is használhatjuk tévénkhez a One-t. A micro SIM-et a baloldalon kinyomható fiókba tudjuk helyezni. A belső tárhelyet sajnos nem lehet bővíteni, ahogy az akkumulátort sem tudjuk cserélni.
Az egy dolog, hogy a készülék remek anyagokból készült, ha az összeszerelés felemás. Szerencsére nincs erről szó, mivel a One egy hét használat után is azt az érzést sugallta, hogy egy atombomba sem tudná szétrobbantani.
A készülék két színben lesz elérhető, ám a „fehér”, vagyis az alumínium színű példány kerül csak forgalomba első körben. A fekete társa akkor lesz megvásárolható, ha sikerül orvosolni a gyártási problémákat.
Kijelző, akkumulátor
Ahogy 2012-ben a 720p kijelző volt a sláger, úgy idén az 1080p. A HTC is követte a trendeket, így a felbontást megnövelte 1080x1920-ra, de úgy, hogy a kijelző méretén nem változtattak – maradtak a 4,7”-nál, ezzel elérve a 469-as képpontsűrűséget (ppi). Ez már csak azért is érdekes, mert az összes versenytársuk 5”-os méretre állt át. Erre tökéletes példa a Sony Xperia Z, vagy éppen a Samsung Galaxy S4. A tajvaniak úgy gondolták, hogy ez a méret a tökéletes – nem is tévedtek. A 4,7” tényleg remek méret, a S4 mellé téve viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy ennek nincs gyakorlati haszna, mivel a panel alatt még elég sok hely van, így magasságát tekintve ugyanakkora, mint a Galaxy.
Technológiát tekintve maradtak az SLCD-nél, ám már a harmadik generációt használták. A betekintési szögek zseniálisak, a fényerő viszont nem az igazi, így erős napfényben nehézkes használni. Ezen apró bakitól eltekintve ez az eddigi legszebb okostelefonos kijelző, amit valaha láttunk.
Egy ilyen panel viszont rengeteg energiát igényel, ami negatívan érintheti az egyébként is gyenge üzemidővel operáló okostelefonokat. Sajnos ez a HTC One esetében is így van, ráadásul a szokottnál kicsit erőteljesebben. Átlagos használat mellett, automatikus fényerővel, az energiatakarékod mód mellőzésével lazán kibírt egy napot, de ha egy kis játék, vagy masszívabb böngészés is beépül a napi rutinba, akkor nagyon nehézkes egy töltéssel kihúzni a napot. Ez nem is csoda, mivel a négymagos Qualcomm Snapdragon lapka, és a FullHD kijelző kiszolgálására a 2300mAh-es forrásnál kicsit jobb kéne.
Hardver
A telefon egyik legérdekesebb része a Qualcomm lapka. Az elmúlt két évben a HTC az Nvidia Tegra családot alkalmazta, mely messze nem aratott akkora sikert, ahogy azt bármelyik vállalat eredetileg elképzelte. Érdekesség, hogy Tegra 4-es eszközt eddig nem is nagyon jelentettek be, így a zöldek nehéz helyzetben vannak. Többek között ugyanis a HTC is átállt a Qualcomm megoldására, név szerint a Snapdragon 600-ra (APQ8064T). Jelenleg ez a típus a legerősebb System-on-Chip a családból, így egyáltalán nem kell attól tartanunk, hogy teljesítménybeli problémákba ütközünk. A négy Krait 300-as mag 1,7GHz-es órajelen ketyeg, mely mellett 2GB LPDDR2 memória terpeszkedik. A grafikai feladatokért a lapkára integrált Adreno 320-as GPU felel. Az eszköz LTE modemmel is fel lett vértezve, vagyis a T-Mobile hálózatán kényelmesen tudunk vele szörfölni. WiFi-ből a 802.11 a/ac/b/g/n szabványok támogatottak, de a WiFi Direct és a DLNA megoldásokkal is jóban van a One.
Kamera
Valamiért a kamerára fókuszált idén az összes gyártó, köztük a HTC is. A legtöbb bejelentett új funkció ezzel kapcsolatos, ahogy a technológiák közül is erre a legbüszkébbek. A tajvaniak kiszálltak a megapixel versenyből, hisz jogosan úgy gondolják, hogy a nagyobb szám nem feltétlenül jelent jobb minőséget is. A 8-megapixelről visszaálltak 4-re, viszont cserébe az „Ultrapixel” művésznév mögé bújó megoldást bevezették. Ez azt jelenti, hogy bár a felbontás alacsonyabb, az érzékelőn a pixelek mérete nagyobb, így több fényt tud befogadni. A sötétebb helyeken így elméletileg sokkal szebb képeket tudunk készíteni, ami komoly fegyvertény lehet a többi okostelefonnal szemben. Az ígéret teljesül is, mivel érzékelhetően szebbek a sötétebb jelenetek, viszont cserébe máshol kell árat fizetnünk.
Az alacsonyabb felbontás még nem is gond, főleg, hogy a vállalat szerint a telefonnal 90 százalékban Instragram-ra és Facebookra készítünk képeket (és ez így is van), de a képminőség nagyon közepes. A színekkel és a fényekkel nincs gond, de nagyon életlenek a fotók, ami a képjavító algoritmusoknak köszönhető. Sajnos ezzel nem lehet mit kezdeni, de az tény, a közösségi oldalak képméreteihez ez tökéletes, mivel 1000px széles méretben tényleg szebbek az alkotások, mint a legtöbb telefon esetében.
Az elkészült fotókat a beépített eszközöknek hála rengeteg módon tudjuk finomítani. Kereteket, filtereket, feliratokat készíthetünk, az egyéb kiegészítő effektekről nem is beszélve. Egy másik érdekesség a HTC Zoe, mely a fotó ellövése előtti 1, és utáni 3 másodpercet videóként rögzíti, tökéletes minőségben, így ki tudjuk választani a legjobb képet. A Zoe ezek mellett az egyes albumok tetején egy zenei aláfestéssel felspékelt montázst is készít, összegezvén a mappában található fotókat.
A HTC Share egy közepesen hasznos funkció, mely segítségével egyedi zenével láthatjuk el képeinket, videóinkat, amit aztán egy anyagként megoszthatunk.
Az 1080p-s videók meglepően szépek – itt jön ki igazán az Ultrapixel technológia. Világos és éles a kép, csíkozódás nem nagyon van, és az autófókusz is remekül operál felvétel közben.
Kamera természetesen az előlapon is, mely 1080p-s videók rögzítésére, és 2,1megapixeles képek lövésére alkalmas.
Multimédia
A HTC még évekkel ezelőtt kezdett el együttműködni a Beats-szel, aminek hála egy szoftveres hangszínszabályzó került a telefonjaikba. Ez a szolgáltatás a One-nál is jelen van, de ennél sokkal érdekesebb a Boomsound. Az álnév mögött csupán az előlapon terpeszkedő sztereó hangszórópár bújik meg, ami a telefonok esetében igen ritka jelenség. A kijelző alatt és felett bújó hangforrások nagyon erőteljesen szólnak, így 60-70 cm-ről is élvezhető minőségben, és komoly hangerővel szólnak. Az is tény, hogy nem mindennapos a fejhallgató nélküli tartalomfogyasztás, az utcán történő zenehallgatásról már nem is beszélve, de ha erre van szükség, egy kisebb szobában bőven megfelelő.
Aki szeret rádiót hallgatni, annak örömteli lehet az FM rádió jelenléte, melynek beüzemeléséhez egy csatlakoztatott fülhallgató szükséges.
Szoftver
Amikor az androidos őrület elindult néhány évvel ezelőtt, a HTC Desire nem véletlenül volt minden geek vágya. Az egyébként igen csúnya 1.6-2.1-es felületet sikerült hihetetlenül felturbózni hála a Sense néven futó egyedi megoldásnak. Olyan extra funkciókat tett hozzá a Google rendszeréhez, amiket más telefonokon egyáltalán nem találhattunk meg. Valamiért a fejlődés leállt, de az is lehet, hogy a konkurens gyártók tértek magukhoz, de szinte pillanatok alatt, az istenített Sense-ből egy utált felület lett. Aki tehette megszabadult tőle egy egyedi ROM által, de sokan inkább meg sem vették a HTC mobilokat. Az azóta sokat fejlődött felület már az ötödik generációjánál jár, így nagyon sok előrelépés történt, de a Sense még mindig nagyon le van maradva a többiektől.
Szerencsére ez a mellékíz már nincs jelen, de továbbra is rengeteg probléma van a tajvaniak szoftverével. Olyan funkciók hiányoznak belőle, amik a Samsung TouchWiz-ben, vagy a Motorola Blurben már 3 éve ott vannak. Ha ezektől eltekintünk, akkor sem lesz jobb a helyzet, mivel az Androidban alapból meglévő funkciókat is sikerült totálisan túlbonyolítani. A telefonkönyben például 4-féle módon tudunk szűrni, logikát teljesen mellőzve – és ez csak egy a sok közül. A felület további elemei sem dobnak sokat. Az ikonok továbbra is gyermetegek, de a színvilág sem sugallja azt, amit egyébként a készülékház.
Vannak persze pozitívumok is – ilyen a Blinkfeed, mely uralja a főképernyőt. Ez egy enyhe pinterestes beütéssel rendelkező végtelenített hírfolyam, mely a közösségi oldalakról, és a kiválasztott, előre definiált weboldalakról rántja be a tartalmat. Egyelőre csak külföldi oldalakat lehet kiválasztani, de a HTC ígérete szerint lesznek magyar tartalmak is.
Egy másik furcsaság, hogy a HTC nem a legfrissebb, vagyis a 4.2-es Androidot alkalmazza, hanem csak a 4.1.2-est. Sajnos így nagyon sok hasznos apróságtól elesünk – legalábbis egy időre, hisz lesz frissítés, valamikor.
Összegzés
A HTC One az eddigi egyik legjobb androidos telefon, ezt nyugodt szívvel kijelenthetjük. Az egyetlen ellenfele jelenleg a Galaxy S4 – legalábbis ha pusztán a technológiai felkészültséget tekintjük. A készülékházat és az összeszerelést még az Apple is megirigyelheti, a kijelzőt csak dicsérő szavakkal jellemezhetjük, a hardverről már nem is beszélve. A szoftver, a kamera, és az akkumulátoros idő viszont egy kicsit elrontja az összképet, de egyik sem olyan mértékben, hogy az rossz hatással lenne a készülék általános megítélésére. A probléma viszont ott van, amit a cikk elején is említettünk. A tajvaniak nagyon elkéstek, mivel még most sem lehet kapni a világ legtöbb részén, és mire eljutunk oda, hogy az Egyesült Államokban, vagy akár itthon kapható legyen, a Galaxy S4 a vásárlók nagyját lenyúlja. A HTC One bőven lehetett volna az a készülék, ami megmenti a vállalatot, de a csúszásnak hála nem kizárt, hogy hónapokon belül bedobják a törülközőt.
Jelen információink szerint a hivatalos magyarországi forgalmazás május első felében indul, 190 000 forintos kártyafüggetlen áron.
