Kellően kiéheztették a tajvaniak a piacot, a rajongókat, illetve mindenkit, aki egy teljes QWERTY-billentyűzetes, androidos telefont várt a gyártótól. (Persze ez csak akkor igaz, ha nem számítjuk ide a legelső androidos készüléket, ami T-Mobile G1/HTC Dream néven futott ugyan, de tudvalevő, hogy a HTC gyártósorairól került le.) Szinte az összes rivális cég gondoskodott azok kényelméről, akik nem tudnak meglenni a fizikai gombok nélkül: a Sony Ericsson az X10 mini pro képében, a Motorola annak idején a Milestone-nal mutatta meg, hogy nem felejtettek el hardvert gyártani, azóta pedig már kanyarban van a Milestone 2 is. A Samsung hazánkban ugyan nem forgalmazza (csak az USA-ban), de kirukkolt a szintén teljes billentyűzetes Moment sorozattal, az LG pedig nemes egyszerűséggel egy ilyen, sokgombos telefonnal, a GW620-szal nyitotta meg androidos készülékeinek sorát.
Hivatalos fotón a Desire Z (a képekre kattintva galéria nyílik)
A Desire Z inkább csak nevében mutat hasonlóságot az eredeti modellhez, még akkor is, ha első pillantásra vannak hasonlóságok. A család harmadik tagja a Desire HD, ami nagyjából a HD-széria folytatásának, továbbgondolásának számít, csak már Androiddal. De ne kalandozzunk el, nézzük, hogyan tudott megbirkózni a tajvaniak cég azzal a kihívással, amit egy szétcsúsztatható, teljes billentyűzet megalkotása jelent.
Majdnem batár
A Touch Pro 2 óta elszoktunk egy kissé a nagyobb darab, súlyos telefonoktól, hiszen a teljes érintőképernyő divatja háttérbe szorította a tesztünk alanyához hasonló modelleket. Ezért nehezebben szoktunk hozzá a Desire Z dimenzióihoz, vagyis meglepően nagy és nehéz. Ezért cserébe rendkívül határozott fogást biztosít használójának, és egy-egy telefonálás után is sokat fogja fogdosni a leendő tulajdonos. A fém alkalmazása az előlapon és a hátlapon egyaránt jól érződik, hátul olyannyira, hogy az akkut borító fedél teljes egészében alumíniumból készült.
A megújult kezelőszervek miatt elegánsabb a Desire Z
A Desire Z megjelenése sokkal elegánsabb, stílusosabb lett az elődhöz képest, aminek egyik oka az előbb említett anyaghasználat, illetve az érintőgombok alkalmazása. Legalul így nem maradt más kezelőszerv, mint az optikai pad, ami már nem kör alakú, és az érintést érzékelő felület is sokkal nagyobb, ami a használhatóságot is növeli. A többi androidos telefonnál látható egyedi megjelölések helyett a Z esetében az összes érintőgomb egyértelmű, HTC-s jelölést kapott, amiket már nem is magyaráznánk, hiszen annyiszor volt szó róla.
Csatlakozók tekintetében szokásos a kínálat: alul a nyitómechanika miatt a mikrofon apró lyukán kívül semmit sem találunk, balra a hangerőállító, alatta pedig a microUSB fedetlen kapuja helyezkedik el. Felül a ki/bekapcsoló, a 3,5 mm-es jack, jobbra két dolog fogad bennünket: az egyik a kamera gombja, de mellette, a készülékház másik oldalára került egy csúszka is. Ennek meghúzásával felpattan és levehetővé válik a hátlap - ez többeket megtréfált, mert azt hitték, hogy valamiféle feloldó gombról van szó.
Fémes, izgalmas hátlap az elegancia jegyében
A hátlap elsöprően elegáns, ami nem véletlen, hiszen az előlappal ellentétben itt végre van terük a tervezőknek legalább egy kicsit maradandót alkotni. Nincs különös dologról szó, csak egy szép formájú, szálcsiszolt fémből készült, világosszürke hátlap, egy erre elhelyezett hangsúlyos, de nem tolakodó HTC logó és a vakuval ellátott kamera, illetve a külső hangszóró rácsa.
Cikkünk nem ért véget, a folytatáshoz kattintson ide>>>
Z, a zsanér
A készülék nevét a HTC által kifejlesztett, egyedi nyitómechanika ihlette, ugyanis ezt a tajvani kreatívok Z Hinge-nek, azaz Z-zsanérnak nevezték el. Ez egyértelműen a nyitási folyamatra utal, arra, hogy a készülékház részei milyen utat járnak be a nyitás és csukás során. Maga az ötlet egyébként nem lenne rossz, de a megvalósítás nem lett a legjobb, de fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem megnyugtató. Már a nyitás is nehézkes: elfordítás után, mindkét hüvelykujjunkra szükség van ahhoz, hogy megmozdítsuk a felső panelt, aminek következtében az megindul és elég hosszú után elfoglalja helyét.
Jól megfigyelhetők a paneleket mozgató elemek
Tulajdonképpen nem is csúszásról van szó, hanem inkább felemelkedik a felső rész, majd annak addigi helyére kerül be. A mozgatást három, szemre veszélyesen vékonynak tűnő műanyag alkatrész végzi, amit nyitás közben jól meg is lehet vizsgálni. A mechanika tehát nem egy síneken mozgó, atom biztos valami, hanem egy kissé LEGO-szerű megoldás. Nincs is semmi, ami határozottan ott tartaná a kijelzőt, mert egy hirtelen mozdulattal, csuklómozdulattal vissza tudjuk ugrasztani.
Terebélyes, kényelmes, könnyen megszokható billentyűzet
Nagy előnye viszont ennek a technológiának az, hogy, mivel a felső panel egy erre kialakított mélyedésben landol, így a billentyűzet felső részével, felső sorával majdhogynem egy szintbe kerül. Ezzel a HTC mérnökei kiküszöböltek egy gyakori problémát, viszont létrehoztak egy újat és generáltak egy félelmet: a könnyen becsukódó telefon nem ad jó benyomást, és nagy kérdés, hogy a bizonytalannak, törékenynek tűnő mechanika meddig bírja majd.
Videónkon mozgás közben is megfigyelheti a Desire Z billentyűzetét
Maga a billentyűzet viszont maga a tökéletesség: a négy sorba rendezett gombok megfelelően nagyok, kellően kiemelkednek a felszínből, nyomáspontjuk jó és nagyon hatékonyan, gyorsan lehet gépelni rajta. Külön gombra került a @ jel, ami nagy segítség, ezen kívül van még egy relatíve széles szóköz billentyű, egy-egy FN és Shift gomb mindkét oldalon a másodlagos karakterek beviteléhez. Sajnos nyílgombokat nem kapunk (bár a menükben, vagy weboldalakon való böngészéshez használható az optikai trackpad), hiszen azon a felületen két, szabadon programozható billentyű található. Ékezetes gombokat nem kapunk, ami nem annyira meglepő, hiszen a Nokián kívül más gyártó sem igazán készít lokalizált kiosztású billentyűzetet. A hosszú magánhangzók bevitele ugyanúgy történik, mintha a virtuális gombsort használnánk: a hosszan megnyomott betűhöz felugranak a választható ékezetes verziók, amit már ujjunkkal, a kijelzőt érintve kell kiválasztanunk.
Super az LCD, újít a Sense
A Desire Z egyéb tulajdonságaiban nagyjából a Desire-re hasonlít. Egyik markáns különbség köztük a kijelző, hiszen a HTC nem győzte kivárni, hogy a Samsungnál leadott AMOLED megrendelések teljesüljenek, így a Sony segítségét hívta, aki ki is segítette a tajvaniakat az ún. Super LCD-vel. Elnevezése ellenére ez is egy hagyományos LCD, de tény, hogy jobb minőséget nyújt, mint a többiek. A színek, a kontraszt, a betekintési szög egyaránt kiváló, de ha mellé teszünk egy Supoer/AMOLED kijelzős készüléket, vagy az retina Display-t (iPhone 4), akkor látható, hogy nem éri el azok minőségét. A 3,7 colos panel 480 x 800 pixeles felbontást ad, természetesen kapacitív és multi touch képes.
A 3,7 hüvelykes S-LCD akcióban
A Desire Z már az Android 2.2-es változatával (Froyo) érkezik, ami önmagában is szolgál újdonságokkal, így a megújult, több funkcióval kiegészült Sense-szel együtt ütőképes elegyet alkot. Elsőként ejtsünk szót a 2.2 újdonságairól, bár épp ez a kevésbé látványos változás a korábbiakhoz képest. Aki korábban is használt Androidot, annak nem lesznek újdonságok a felszínen (azt maximum az új Sense hozza el), hiszen az optimalizálás és a fejlesztés inkább a mélyben történt meg. Ez a technikai részletek taglalása nélkül nagyjából azt jelenti, hogy egy új futtatói környezet dolgozik a háttérben, aminek lényege, hogy a forráskódot rögtön natív gépi kódra fordítja, így a futtatáskor nincs szükség a közbülső értelmezési fázisra.
Cikkünk még nem ért véget, az utolsó oldalhoz kattintson ide>>>
Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy minden folyamat sokkal gyorsabban zajlik le, mint korábban. Ezen kívül a 2.2 végre lehetővé teszi a Flash 10.1 használatát, vagyis egy ilyen gépen netezve a beágyazott videók minden bűvészkedés, extra böngésző telepítése nélkül alapból megjelennek, sokkal komplettebb, gazdagabb netezési élményt biztosítva. Telepíthetjük az alkalmazásokat végre közvetlenül az SD-kártyára, hatékonyabb a memóriakezelés, a készüléket Wi-Fi hotspottá alakíthatjuk át, vannak külön autós felhasználásra szabott menüelrendezések, illetve összességében javítottak a 3G és Wi-Fi érzékenységen, hatékonyságon.
A HTCSense.com magyar nyelvű felületét egyelőre a Desire Z, Desire HD tulajdonosok használhatják
Mindez tehát alapból jön a Desire Z-re, megfejelve a Sense újításaival. Az első új elem az, hogy immáron a nyitóképernyő és a főmenü is elfordul, amennyiben a billentyűzetet kinyitjuk, ami még nem a Sense-hez kapcsolódik, viszont ez az első olyan dolog, ami szembeötlik. A kezelőfelület újításai aprónak tűnnek, de növelik a kényelmet és a praktikusságot. A jobb alsó sarokban ecsettel és palettával jelzett testreszabás gomb a képernyőkhöz hozzáadható tételeket immáron rendszerezve, áttekinthetőbben tartalmazza: háttérképek, widgetek, hangok megváltoztatása, stb. A Scenes, vagyis a különböző használati módokhoz igazított ikon és widget összeállítások most is elérhetők, viszont sokkal látványosabb, előnézettel ellátott formában választhatjuk ki őket, mint eddig.
A képernyő felső részéről legördíthető értesítő (notifikációs felület) csík is változott, hiszen itt már nem csak a különböző rendszerüzeneteket olvashatjuk, hanem azoknak az alkalmazásoknak a lapozható listáját is, amelyeket mostanában használtunk. Ezt egyébként a Home gomb hosszú megnyomásával eddig is megoldhattuk, így némileg felesleges újításnak tűnik. Eddig testreszabási lehetőségünk nem igazán volt több a háttérképek cserélgetésén kívül, de az új Sense már lehetőséget biztosít új skinek, vagyis felületek kipróbálására.
A Sense aprólékos újításai csak a menü mélyebb rétegeiben észrevehetők
Ezzel még mindig nem zárult le az újdonságok sora, ott van ugyanis a HTCSense.com weboldal elindítása, ami alapvetően a telefonunk távolról, neten keresztüli menedzselésére ad lehetőséget. Erről is fontos tudni, hogy a menühöz, illetve magához a Sense-hez hasonlóan magyarul beszél, és ugyan akad benne pár magyartalanság, alapvetően nem zavaró. A HTCSense.com tehát egy online felület, ahol a Desire Z tulajdonosnak elsőként egy fiókot kell létrehoznia. (Ezen kívül még a Desire HD támogatja a felületet és a szolgáltatást.) A regisztráció után elérhetővé válik a HTC Hubs és HTC Likes funkciók, ahonnan a készülék egyedivé varázslásához szükséges widgeteket, skineket, illetve különböző alkalmazásokat tölthetünk le. A webes felületre belépve olyan finomságok várják a felhasználókat, mint a telefon helyzetének lekérdezése, amit a rendszer térképen mutat meg nekünk. Biztonsági eszközként jól használható a HTCSense.com: ha nem találjuk a készülékünket, akkor megcsörgethetjük, ha elhagytuk, akkor lezárathatjuk PIN kóddal, legrosszabb esetben akár törölhetjük is a tartalmát.
Nem rossz debütálás
Az előbbiekben taglalt plusz szolgáltatásokkal együtt a Desire Z igazán kellemes benyomást tett ránk, főleg, ha a hardveres előrelépéseket, fejlesztéseket is figyelembe vesszük. A Desire-hez képest egyedül a processzor órajel csökkent 800 MHz-re, ez csak a papíron van így, a gyakorlatban ennek nem sok jelét tapasztaltuk. A menük mozgatása, pörgetése, az alkalmazások kezelése legalább annyira gyors, minta Desire esetén volt, illetve legalább annyira lassult, adott esetben döcögősödött, mint a másik készüléken (vagyis ritkán, alig észrevehetően). A kijelző érzékenysége remek, bár mi azt észleltük, hogy az érintésre mindig egy aprócska késéssel reagál, vagyis nem lassú, csak nem abban a pillanatban épül ki a kapcsolat az ujjunk és a panel között, ahogy megérintjük. Lehet, hogy ez az S-LCD számlájára írható, de ettől még nem okozott semmiféle fennakadást.
Itt jól látszik a Desire Z különleges, "réteges" kialakítása
HSDPA (14,4) és HSUPA (5,76) terén is előrelépés történt, a Wi-Fi modul pedig már kezeli az n-es szabványt, ami az előző Desire-nél szintén nem volt így. A netezés gyönyörűen működik, az oldalak automatikus tördelése folyamatos. Ha fektetve, a QWETY-billentyűzetet használva akarunk egy címet megadni, akkor a virtuális eltűnik, ha összecsukjuk, akkor meg persze megjelenik. A pinch (két ujjas) zoom gyors, pontos, de a megszokott dupla koppintással is közelíthetjük, amire kíváncsiak vagyunk. A zsúfolt oldalakon történő pontos link kiválasztásnál nagyon jól jött az optikai pad, mivel ezzel egy teljes zoomolás nélkül is azt a hivatkozást tudtuk kiválasztani, amit eredetileg is akartunk.
A GPS vevő végre valahára nem marad kihasználatlanul - nem kell külön szoftvert vásárolni navigációhoz, mivel a Locations nevű alkalmazás előre telepítve várja, hogy igénybe vegyük. A rendszer offboard alapokon működik, vagyis nem a telefon memóriájában tároljuk a térképeket, hanem a HTC szerveiről kell azokat letölteni. A szintén magyar nyelvű programért alapban nem kell fizetni, csak akkor, ha hangos utasításokat is szeretnénk, akkor viszont elő kell venni a bankkártyákat. Nem kell komoly összegekre gondolni, hiszen pl. a full Európára szóló szolgáltatás teljes, vagyis tulajdonképpen örökké tartó megváltásáért 50 eurót kell kifizetni. A Locations alapos taglalására itt sajnos már nincs helyünk és terjedelmünk, így arra később vissza fogunk térni.
Akkuidő tekintetében most sem jött el a megváltás: nagyjából egy napig bírja töltés nélkül
Most jönne jól egy tévedhetetlen jós, vagy egy kristálygömb, amibe belekukkantva megmondhatnánk, hogy egy év múlva milyen állapotban lesz a telefon, vagyis miként bírja a strapát a Desire Z nyitómechanikája. Részünkről ez a legnagyobb kérdőjel, hiszen minden más területen maradandót alkotott a HTC, főleg úgy, hogy sok szoftveres újdonsággal is szolgáltak a Sense kapcsán, legyen szó akár a készülékről, vagy akár a webes szolgáltatásról. Az androidos szövegmániások örülhetnek, végre megkapták, ami jár nekik, azt már csak mi tesszük hozzá, hogy jó lenne tudni, vajon mennyien lehetnek ők, mennyien vállalják be a magas árat és a meglehetősen nagy és súlyos Desire Z-t. Egy biztos: ha megteszik, nevével ellentétben egy A-kategóriás mobil lesz az övék.
HTC Desire Z
Forgalmazó: Motoker
Ár: 160 ezer Ft
web: http://hopp.pcworld.hu/7528
Teljesítmény: 4,5/5
Felszereltség: 4/5
Ár/érték arány: 4/5
Előny: végre van QWERTY-billentyűzetes HTC!; fémház, általános minőség; új Sense felület; Flash támogatás; navigáció integrálása
Hátrány: a billentyűzet mechanikájának kialakítása; apróbb akadások;
Termékjellemzők:
119 x 60,4 x 14,2 mm, 180 g
S-LCD kapacitív érintőképernyő, 480 x 800 pixel, 3,7"
Android OS 2.2 (Froyo)
Qualcomm MSM 7230 800 MHz processzor
Teljes QWERTY billentyűzet
Gyorsulás/távolságérzékelő
Optikai trackpad
HTC Sense, Multi-touch
3,5 mm audio jack
Memória: 1.5 GB; 512 MB RAM
microSD-vel bővíthető (32GB-ig, 8 gigás kártya a csomagban)
HSDPA (14.4 Mbps), HSUPA (5.76 Mbps)
Wi-Fi 802.11 b/g/n, DLNA
Bluetooth 2.1 (A2DP)
microUSB 2.0
5 megapixeles kamera, autofókusz, LED vaku
Geo-tagging, arcfelismerés, 720p videófelvétel
Sztereó FM rádió (RDS)
GPS (A-GPS)
Google Search, Maps, Gmail, YouTube, Google Talk, Picasa
MP3/WAV/AAC+, MP4/H.264 lejátszó
Li-Ion 1300mAh akkumulátor
