A HTC Desire a tavalyi év abszolút győztese lett Android-vonalon – sok szolgáltatónál lehetett olcsón hozzájutni (most pedig már elérte a százezer forintos lélektani küszöböt is), illetve remek szolgáltatáskínálattal érkezett, amelynek köszönhetően a high-end androidos mobilok egyik legjobbját köszönthettük benne. A legutóbbi Mobile World Congressen pedig a HTC bemutatta a legújabb termékvonalát, az S családot, amelyben a Desire felturbózott kiadása is helyet kapott – talán a „felturbózott” szó itt még túlzás is lesz, ugyanis az újdonságok és eltérések sora nem mindig tűnhet fel az egyszeri felhasználónak, de vegyük is ezeket sorra.
Kicsi a bors, de...
Ami első látásra feltűnik, az a készülékház eltérő mivolta, mind kialakításban, mind anyaghasználatban. Habár ugyanakkora kijelzővel (itt viszont nem AMOLED-panellel, hanem S-LCD-vel dolgoztak a fejlesztők) rendelkezik a telefon, mint az elődje (azaz 3,7 hüvelykes), mégis nagyobbnak, szélesebbnek tűnik – ezt a jó dizájnereknek köszönhetjük, akik lehagyták a kijelző alól a fizikai gombokat, maradt helyette négy érintőgomb, amelyek a HTC más telefonjairól (például a nonstopMOBIL által tesztelt Incredible S-ről) lehetnek ismerősek. Lehet arról vitatkozni, hogy mennyire tűnik fel a fizikai gombok hiánya, mi jól megvoltunk nélkülük, elég gyorsan tudtuk használni a mobilt a négy érintős gombbal is, bár az igaz, hogy a HTC-knél megszokott, középen található navigációs billentyű néha jól jött volna – a Desire-ön megkedveltük.
Bal oldalon a Desire S, jobb oldalt pedig a "sima" Desire
Anyaghasználatában nagyon korrekt a mobil, a HTC Legend után végre itt is fémfelületet alkalmaznak, amely összességében rendkívül elegáns hatást kelt. Kíváncsiak lennénk arra, hogy lehet-e majd másféle színekben kapni a mobilt, hiszen az elődje fehér színben is megjelent, amellyel mindenképp felüdülést jelentett az egyen-sötétszürke HTC okostelefonok között.
A telefon nem kapott túl sok oldalsó gombot, mindössze egy hangerőszabályzó- és egy feloldó/kikapcsológomb található a Desire S oldalain, felül leledzik a 3.5-ös jack csatlakozó helye, ezenkívül baloldalt lelhetjük fel a microUSB-csatlakozóját, amelyen keresztül tölthetjük vagy számítógéphez köthetjük a telefont.
A Desire S méretei mindössze néhány milliméterben térnek el a Desire-étől, viszont mielőtt egymás mellé nem állítottam a két mobilt, az volt az érzésem, hogy a Desire S nagyobb, mint az elődje, a Desire, pedig ez pont fordítva van – talán az érintőgombok hiánya okozta ezt a benyomást, csakúgy mint a kijelző esetében. A konkrét milliméterekben ugyanis nincs sok eltérés – a Desire S adatai: 115*59,8*11,63 milliméter, 130 gramm mellett; a Desire pedig 119*60*11,9 milliméter mellett 135 grammot nyom.
Hardver és kamera
Egy szavunk sem lehetett a Desire teljesítményére, azonban ezt a HTC-nél valószínűleg másképp gondolták. A processzorok mindkettőnél megegyeznek, egy gigahertzen ketyegnek, viszont a Desire-ben Qualcomm QSD8250 található, a Desire S-ben pedig MSM8255. Emellett a RAM és ROM is eltérő: a Desire S-ben 1,1 gigabájtnyi (!) ROM leledzik 786 megabájt RAM mellett, míg a Desire 576 megabájt RAM mellett 512 megabájt ROM-mal operált. Őszintén szólva az átlagembernek nem sokban tűnik fel a RAM-beli különbség – a Desire is villámgyors, sokszor elmesélem, így itt is megteszem, hogy akár filmsorozatot is nézhetünk rajta. A Desire S-en is hasítani fognak a programok, ráadásul 8 gigabájtos microSD-kártyát mellékeltek hozzá, úgyhogy elég sok alkalmazást, zenét tölthetünk rá, meg sem fog neki kottyanni.
Az akkumulátora csak egy hajszálnyival lett jobb az elődjénél, ami főleg a specifikációs listán fog látszani – 1400 helyett a Desire S 1450 milliamperes akkumulátorral rendelkezik, viszont ettől függetlenül markáns használat mellett is esténként töltőre kellett dugni, hogyha pedig csak nagyon óvatosan használtuk, akkor is csak másfél-két napot bírt ki.
Az operációs rendszer a legújabb, 2.3-as, Gingerbread névre hallgató kiadást kapta meg – mivel a Desire-ön egyelőre a Froyo, azaz a 2.2-es verzió csücsül, ezért aki nem szeretné megvárni a frissítést, annak ez mindenképp pozitívumot jelent.
A videós, fényképezős specifikációk között egészen konkrétan csak egy különbséget találtunk a két telefon között: a Desire S-en frontoldali, VGA-felbontású kamera is leledzik, amelynek segítségével videohívásokat abszolválhatunk. Egyébiránt viszont itt is 5 megapixeles, LED-es vakuval rendelkező kamerát találunk a mobilban, amelyet a hátoldalon semmi sem véd. Továbbra is készíthetünk vele 720p felbontású videókat, ami nagy előny lehet azoknak, akik szeretik a mobiljukat kameraként is használni – nagy kár azonban, hogy nincs a Desire S oldalán dedikált fényképezőgomb, így el fog telni pár másodperc, amíg belemászunk a menübe és kiválasztjuk a megfelelő alkalmazást a fényképezéshez.
Összegzés
Hogy érdemes-e meglévő HTC Desire-ről váltani az új kiadásra? Ezt természetesen mindenkinek magának kell eldöntenie. A hardveres felépítés továbbra is kifogástalan, szoftveresen is erős az új készülék, megfelelően gyors és kedvelhető - páne az újfajta anyaghasználat okán. Ettől függetlenül nem vagyunk teljesen meggyőzve. A Desire S bejelentése és megjelenése miatt a Desire ára a lélektani százezer forint köré esett, így minden bizonnyal sokan még az elődöt fogják választani. Ti mit gondoltok erről?
