A Windows Phone 7 jött, látott, és meggyőzött mindenkit - többek között bennünket is. Igazi felüdülést hozott az iOS - Android - Symbian vonalon befülledt, kicsit beállt piacon, ami még akkor is így van, ha a trióból az első kettő igazán aktív a maga területén. A többség lenézéssel vegyes izgalommal nézte a Microsoft próbálkozását és sokan már a kárörvendő szavakat keresgélték a WP7 debütálásával kapcsolatban. Ez elmaradt, mindenki boldog; vannak hiányosságok persze, de azokat a közeljövőben érkező szoftverfrissítések majd orvosolják. Éljen Ballmer, éljen a Metro dizájn!
De.
Azt talán senki sem gondolta végig, hogy milyen eredménnyel zárul majd a Microsoft rigorózus ragaszkodása a hardveres követelményekhez és körítéshez. Mert, ahogy korábban mi is írtuk, a WP7-es mobilok csak 1 GHz-es processzorral, megfelelően nagyméretű és felbontású kijelzővel, belső memóriával jelenhetnek meg, ami rendben is van, de nem ez az, ami zavart okoz. Hiszen pontosan behatárolt az is, hogy milyen kezelőszervek, gombok, csatlakozók legyenek a készüléken, ami miatt meglehetősen nehéz egyedit, egymástól markánsan különböző mobilokat alkotni.
Balra a Trophy, mellette a Mozart (a képekre kattintva galéria nyílik)
A legtöbb gyártó nem is teketóriázott, létrehozta „A" WP7-es készülékét, amit az LG-nél Optimus 7-nek, a Samsungnál Omnia 7-nek hívnak. A HTC másként gondolkozik, mert nála ugyanazt a rendszert már az induláskor 5 modell használja, így van HD7, 7 Mozart, 7 Surround, 7 Trophy és végül 7 Pro. Amikor a bejelentést megtörtént, első nekifutásra felfedeztünk ugyan különbségeket, és természetesen a teljes billentyűzet miatt a 7 Pro tűnt ki, az viszont nem derült ki, hogy a többinek mi értelme van? Vajon miért kell ennyire elaprózni a kínálatot, hogyan találja meg majd mindegyik szegmensbe szánt telefon a vásárlóit? Fellélegezhetünk, hiszen ez nem a mi gondunk, az viszont a mi dolgunk, hogy bemutassuk a két, egymáshoz legjobban hasonlító mobilt, a Trophy-t és Mozartot.
A dedikált kameragomb szerencsére mindkét telefonon megtalálható
(Majdnem) mint két tojás
Ha szemből nézzük őket (mert egyébként is mindig úgy kezdjük), akkor elsőre nem sok különbség fedezhető fel a két készülékház között. A fekete kerettel rendelkező Trophy egy kicsit komorabb, vagy mondjuk azt, hogy üzletemberesebb, amire ráerősít a körbefutó, vékony fémcsík is. Nekünk egyértelműen a HTC Smart forma és színvilágát tükrözi azzal a különbséggel, hogy itt összesen három kezelőszerv lehet a kijelző alatt. Ez a három a visszalépés, a Home és a keresés, melyei mindegyike érintésre reagál, méghozzá megfelelően gyorsan. Baloldalon a védelem nélküli microUSB-csatlakozó, felette pedig jó HTC szokás módra a hangerőállító helyezkedik el - ez ugyanis szinte az összes gyártónál a másik oldalon van. Felül a ki/bekapcsoló és a jack csatlakozó (3,5 mm) következik, alattuk pedig a hangszóró rács. Mivel jobbra csak a kamera gombja található, máris átlendülhetünk a hátlapra, ahol folytatódik, a visszafogott, fekete (unalmas?) dizájn erőltetése. Felül egy kisebb blokkba rendezve sorakoznak egymás mellett a kamera hozzávalói (objektív, LED-vaku), illetve a külső hangszóró, utána pedig a szokásos elemek: a gyártó és a WP7 logója.
A Trophy oldalnézetben
Az összeszerelési minőség kifogástalan, a tajvaniak az nagyon megtanultak (ritka kivételektől eltekintve) egységes, jó minőségű anyagokból összerakott készülékházakat tervezni és gyártani. A Trophyn nincsenek rések, illesztési hibák, és a gumihatású műanyag bevonatnak köszönhetően a fogása is nagyon kellemes. Azért is meglepő, hogy nincs nyikorgás, mert a hátlap a körömmel felfeszítendő, majd leválasztandó fajtából származik. Ezt leszedve vidám meglepetésként, már-már poénként kerül elénk az élénksárga akkumulátor (1300 mAh) és belső: úgy tűnik, a tervezők itt adták ki bent szorult kreativitásukat, ahogy azt a HTC HD Mini esetében is tették.
A Mozart esetében a külső változás elsősorban tapintással érezhető: a ház nagy része fém, amit már akkor is érezhetünk, ha egy nem kellően felfűtött szobában tartjuk a telefont. Az előlap annyiban tér el a testvértől (a rokonsági fokot persze csak mi gondoljuk így), hogy a kijelző egy tized collal kisebb (3,7"), illetve az állapotjelző LED-et a panel feletti hangszóró rács mögé helyezték el -a Trophy esetében ez a képernyő felső szélénél bújik meg. A szürke borítás, a fémcsík hiánya és a kerekítettebb formák sokkal fiatalosabbá teszik a Mozartot, amit erősít még az is, hogy a Home gomb egy vékony vonalú körben helyezkedik el. (Ez valószínűleg csak a mi tesztkészülékünknél volt így, a kereskedelmi forgalomba kerülő modelleknél ez elmarad - a szerk.) A csatlakozók is úgy és ott találhatók, ahogy a másiknál, egyet kivéve: a bekapcsoló és a jack csatlakozót felcserélték, nem kevés bosszúságot okozva ezzel a két készüléket párhozamosan tesztelő újságíróknak.
A Mozart sokkal gömbölydedebb, barátságosabb dizájnt kapott
Ha megfordítjuk a Mozartot (bármilyen furcsa ez így leírva), akkor sokkal izgalmasabb dolgokat láthatunk. A szürke fémborítást alul és felül gumirészek dobják fel: a felsőn a 8 megapixeles kamera található kiegészítve a Xenon (!) vakuval, a lenti, nagyobb kiterjedésű darab pedig az akkumulátort és a SIM-kártyáét rejti. Egy erőteljes nyomásra ez a kis darab ugyanis kicsúszik (Legend, Desire HD módra), ami mögött egy műanyag ajtócska alatt található és cserélhető az akku és a SIM.
Zongorázni lehet a különbséget...
Windows Phone 7: egyre megy
Nem szívesen linkelgetjük el olvasóinkat egy-egy témában valamelyik másik írásunkra, de most ehhez a megoldáshoz kell folyamodnunk. A Windows Phone 7 felépítéséről, megjelenéséről ugyanis már az első WP7-es modell, az LG Optimus 7 idején írtunk, és két videónk is megjelent a témában. És annyira minimális különbségek vannak, hogy nincs értelme ismét nekifutni. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy a WP7 élmény itt is „élmény", mindkét HTC esetében maradandó és változatlan a gyorsaság, a kijelzők érzékenysége és csak erősödik az az érzésünk, hogy jó lenne az animációkat valahogy kiiktatni. Persze nem véletlen jelenlétük, hiszen a programozók egy-egy ilyen megoldást éppen azért alkalmaznak, hogy inkább a szépen lapozó, önmagukat kártyapakliként kinyitó ikonokat lássuk, mintsem azt, hogy a betöltendő alkalmazás, vagy funkció akadva, lassan induljon el.
Nem időviharba kerültünk, csak éppen nem állítottuk be a pontos időt
Mivel a gyártók semmilyen egyedi felületet nem építhetnek a WP7-re, ezért saját szoftverekkel, szolgáltatásokkal igyekeznek színezni valahogy a képet. A HTC-nél egy egészen ötletes dologgal oldották meg mindezt, amikor létrehozták a HTC Hub nevű hub-ot. Ezzel nem történt más, mint hogy egy csellel megjelenhet egy Sense-re hasonlító felület a WP7-en belül, adva a felhasználóknak egy kis ízelítőt arról, milyen lehetne ez a felület, ha a HTC emberei szabadon átszabhatnánk. A szóban forgó Hub elindítása után egy látványos, időjárási képeket mutató, eső esetén hangot is adó animáció során megérkezünk egy új kezelőfelületre, ami a fent látható óra miatt hasonlít leginkább a Sense felületre.
A HTC Hub felület, ami nem véletlenül emlékeztet a Sense-re
Alatta viszont nincs más, mint különböző, egyszerű alkalmazások: Sound Enhancer, Notes, Calculator, Flashlight, Stocks. Talán egyiket sem külön elmagyarázni, hiszen egyszerű segédprogramokról van szó, amelyek egyébként a főmenüben is megtalálhatók. Mindegyik grafikai megjelenítése, animációi igen magas színvonalúak, és az ígéretek szerint később bővül is soruk. Ha visszalépünk a HTC Hub kezdőképernyőjére, akkor az időjárásos, napos, felhős animációt itt is mindig végig kell nézni, ami egy idő után rendkívül unalmas.
Kinek kell majd ez?
Egyéb képességek tekintetében nem sok újjal, jóval tudjuk olvasóinkat kecsegtetni. A kamera a Trophy esetében 5 megapixeles, LED-vaku dolgozik a megvilágításon. A Mozartnál 8 megapixeles a kamera és ez már Xenon vakut kapott, ami lényeges többlet, de a képminőségen mindez nem igazán látszik meg. Sőt, ha valaki emiatt vásárolná majd meg a készüléket, akkor ne tegye, mert nem hoz annyi pluszt, mint amit gondolnánk. Mindkét készülék HD minőségben rögzít mozgóképet, de ez is ugyanolyan alapkövetelmény a WP7 esetében, mint a legalább 8 gigabájtos belső memória, amit egyik modellnél sem fejeltek meg további gigabájtokkal. Az akkuk szintén egyformák: az 1300 mAh-s energiaforrások nem képesek a csodára, nyilván nem is arra szánták őket, így bő egy napig lehet velük töltés nélkül elboldogulni.
HTC 7 Trophy
Kicsit tanácstalanok vagyunk tehát azzal kapcsolatban, miként is ítéljük meg ezt a két telefont. Eredetileg a HTC a két készüléket exkluzív szolgáltatói premierekkel kötötte volna össze, de hazánkban ez nem történt meg. A Trophy a Vodafone, a Mozart a T-Mobile ügyfeleket boldogította volna, ami azért nagyjából választ ad arra a kérdésre, hogy miért jelent meg a HTC kínálatában két, lényegében ugyanolyan telefon. A hivatalos gyártói weboldalt böngészve az derül ki, hogy a Trophy a játékosoknak, a Mozart pedig a SRS WOW HD szabványú hangzás miatt a vájt fülű zenerajongóknak szól. A hasonló (értsd: ugyanaz) szoftverkínálatból és a nem sokban különböző hardverkiépítésből mi nem sokat vettünk vettük észre mindbből, és azt sem, hogy a fenti megkülönböztetésnek, vagy pozícionálásnak bármi jele is lenne. (Inkább az előbb említett szolgáltatói leosztás lehet a háttérben.)
HTC 7 Mozart
A Trophy és a Mozart is ettől függetlenül korrekt munka, de hozzá kell szoknunk, hogy a WP7-es mobilok nem fognak sem nekünk, sem használóiknak extra meglepetésekkel, különlegességekkel szolgálni. Sajnáljuk, hogy ezzel megkezdődött a mobilok további uniformizálása, ami lehet, sőt, biztos, hogy a Microsoftnak jó, hiszen ezzel egyszerűbb a rendszer fejlesztése, gyorsabban ki lehet adni a frissítéseket, azaz hatékonyabban lehet a felhasználók igényeit kiszolgálni. A vásárló viszont egy idő után úgy érezheti, hogy bezárja a rendszer, még akkor is, ha egyébként egy szép felülettel rendelkező, modern, villámgyors felületet használ erős hardverrel megspékelve. A HTC sajnos a külső terén sem tudta ezt az egyhangúságot megtörni (a Mozartnál talán), így létrehozott két olyan WP7-es mobilt, amelyek nem fogják különösebben felizgatni a vásárlóközönséget. Akinek garantált rendszersebességre van szüksége és még sok szálon kötődik a Microsoft szolgáltatásaihoz, az feltétlenül próbálkozzon meg a két telefon valamelyikével, aki pedig egy kicsit is szeretne kitűnni a tömegből, az a Mozartot fontolja meg.
HTC 7 Trophy
Forgalmazó: Motoker
Ár: 134 990 Ft
web: http://hopp.pcworld.hu/7537
Teljesítmény: 4/5
Felszereltség: 3,5/5
Ár/érték arány: 3,5/5
Előny: gyors, szép WP7 felület; minőségi anyagok;
Hátrány: nem bővíthető a memória; egyhangú dizájn; ugyanaz pepitában a WP 7 hiányosságaival
Hivatalos HTC 7 Trophy fotó
HTC 7 Mozart
Ár: 130-160 ezer Ft között
web: http://hopp.pcworld.hu/7538
Teljesítmény: 4/5
Felszereltség: 4,5/5
Ár/érték arány: 3/5
Előny: gyors, szép WP7 felület; minőségi anyagok; extra hátoldali dizájn; 8 megapixeles kamera
Hátrány: gyenge képminőség és Xenon vaku; túlárazott; ugyanaz pepitában a WP 7 hiányosságaival; nem bővíthető a memória
Hivatalos HTC 7 Mozart fotó
Termékjellemzők: (vastagon szedtük a különbözőségeket)
118,5 x 61,5 x 12 mm, 140 g/119 x 60,2 x 11,9 mm, 130 gramm
S-LCD kapacitív érintőképernyő, 480 x 800 pixel, 3,8/3,7 hüvelyk
Gyorsulás és távolságérzékelő
Multi-touch
3.5 mm audio jack
Dolby Mobile és SRS
8 GB tárhely, 576 MB RAM, 512 MB ROM
Memória bővíthetőségi lehetőség nincs
HSDPA 7,2 Mbps; HSUPA 2 Mbps
Wi-Fi 802.11b/g/n
Bluetooth 2.1 (A2DP)
microUSB 2.0
5/8 megapixeles kamera, 2560х1920/3264x2448 pixel, autofókusz, LED/Xenon vaku
Geo-tagging
720p-as videorögzítés
Előlapi kamera nincs
Microsoft Windows Phone 7
Qualcomm Snapdragon QSD8250 1 GHz processzor
Flash, SilverLight támogatás nincs
Sztereó FM rádio (RDS)
GPS, A-GPS, Bing Maps
MP3/AAC+/WAV/WMA9 és MP4/WMV9 lejátszó
Microsoft office támogatás (megnyitás/szerkesztés)
Facebook integráció
Li-Ion 1300 mAh akku
