Az LG GW620-at a szokásostól eltérően sokkal tovább tesztelhettem, mint egyébként, más telefonokat (jelesül több hétig), így átfogóbb képet alkothattam róla – ennek ellenére nagyon nehéz dolog volt ezt a tesztet megírni, ugyanis egyáltalán nem könnyű róla egységes véleményt alkotni, és konkrétan javasolni a vásárlóknak, hogy megvegyék vagy ne vegyék meg, mindkét opció mellett vannak ugyanis érveim.
A telefon az LG legelső androidos mobilja, illetve azon kevés olyan androidos telefonok közé tartozik, amelyek teljes QWERTZ billentyűzettel rendelkeznek. Elsősorban a fiatalokat és kispénzűeket célozták meg vele. Márciusban, a piacra dobásakor még 90 000 forint körüli összegért lehetett megvásárolni, azóta lényegesen esett az ára – újonnan, garanciával már hatvanezer forint körüli összegért a miénk lehet a telefon. Az androidos mobilok mezőnyében tehát már két olyan mobilt is vásárolhatunk, amelyek olcsók, mégis igyekeztek őket felvértezni különböző szolgáltatásokkal (a másik olcsó androidos mobil a HTC Tattoo). A mezőny elég kicsi, és biztos vagyok abban, hogy a kicsúsztatható billentyűzet miatt sokan fognak ehhez a készülékhez fordulni azok, akik érdeklődnek az új mobil operációs rendszer iránt.
A GW620 az Android 1.5-ös verzióját kapta meg, ami annak fényében érdekes választás, hogy már megjelent a 2.2-es változat is, azonban a cég képviselői azt ígérték, hogy nemsokára megérkezik a frissítés. Jómagam nem nagyon éreztem hátrányát a régebbi verziónak, úgy vélem, hogy ennél a kategóriánál ez még belefér (a HTC Tattoo is 1.5-ös Androiddal üzemel, tehát ez alapján nincs különbség a két mobil között).
Az LG a legújabb csokimobil, a BL40-es óta épít DivX kodeket a mobiljaiba – találhatunk ilyen kodeket ebben a telefonban is, azonban számomra fájó volt, hogy nem tudtam a segítségével megnézni a filmjeimet, csak egyet-kettőt közülük, és gyanítom, átkonvertálással az átlagember minden valószínűség szerint nem nagyon foglalkozna. Az Android Market azonban segített ezen a gondon, találtam rajta egy remek lejátszót, amely kezeli a feliratokat is, és majdhogynem röccenésmentesen tudtam általa sorozatokat és filmeket nézni a mobilon. Ez nálam nagyon nagy pozitívum volt, a zenelejátszó is kiváló minőségű, és mivel 3.5-ös jack csatlakozót találunk a mobilon, így a saját fülhallgatómat is tudtam használni. A tapasztalataim alapján tehát tökéletes szórakoztatóközpontként lehet használni a mobilt, a háromhüvelykes kijelző is megfelelő minőségben adta vissza a színeket.
Ha már kijelző, meg kell említenem a legnagyobb gondomat: sajnos rezisztív érintőkijelzővel van dolgunk, amely nem támogatja a multitouch-bevitelt. (Ez nagy vonalakban annyit jelent, hogy nem olyan érzékeny, mint a drágább okostelefonokban található kijelző, jobban rá kell nyomnunk az ujjunkat, hogy megérezze, hogy szeretnénk tőle valamit.) Sajnos nem találtam sehol sem, hogy hogyan lehetne bekalibrálni a kijelzőt az ujjam nyomáspontjának alapján, így előfordult, hogy mellényomtam, illetve az is, hogy nem megfelelően reagált a kijelző. Az interneten megosztott tapasztalatok alapján hozzá lehet szokni, így nem biztos, hogy emiatt kell eltántorodni a megvásárlástól.
Az egyik legnagyobb pozitívum viszont az ötsoros, kicsúsztatható QWERTZ billentyűzet. A mobil kissé lassan reagál, amikor kinyitjuk, azonban utána elfordul a kép, és már használhatjuk is. Üzenetírásra, netezésre tökéletes, kommenteket prímán tudtam írni vele, nagyon jó élmény volt ezen gépelni (az idő nagy részében egyébként így interneteztem). Könnyű hozzászokni, a kétkezes használat is szimplán elsajátítható, semmi gond nem volt vele, örültem, hogy végre nem ütök félre, mint az érintőképernyős mobilokon általában. A magyar betűk nincsenek a billentyűzeten, de könnyen előhívhatjuk őket.
(Kis mellékszál: amikor tavaly teszteltem a HTC Tattoo-t, az Android Marketen még csak lézengtek a programok, amikor viszont újból felmentem az oldalra az LG-vel, már rengeteg alkalmazásból lehetett választani.)
Örvendetes tény, hogy az LG kijelzője nem bántja túlzottan a szemet, tudtam rajta regényt is olvasni. A sok használat azonban éreztette a hatását, két napot alig bírt ki a telefon, amikor pedig visszafogtam a használatot, azaz csak hébe-hóba netezgettem, filmet sem néztem stb., akkor sem lett több a rendelkezésre állási ideje három napnál, azt is úgy, hogy a harmadik nap végén már nagyon merülőben volt a telefon.
A kezelőfelületén kétféle menüfelépítésből lehet választani, az egyik a szokvány androidos menü, a másik pedig az LG Home. A kettő között két különbség van, az egyik a dizájn (az LG Home külleme elég fiatalos; az én ízlésemnek talán kicsit gyerekes is), a másik pedig az, hogy csak az LG Home esetében „fordul körbe” az oldalirányban gördíthető hármas menülap. A három lapra bátran kidobálhatunk menüpontokat, a három lap alján pedig négy kis ikon fogad minket.
A mobil illesztésre tökéletes, egyáltalán nem éreztem lötyögést; és bár az egész készülékház műanyagból készült (a hátlap gumírozott), nem tűnik olcsó hatásúnak.
Nos, és itt jön a dilemma. A mobil kifejezetten olcsó, és remek QWERTZ billentyűzettel rendelkezik, azonban a rezisztív érintőképernyő negatívumnak számít. Azok, akik kispénzűek, mégis a legújabb technológiákra vágynak, valószínűleg meg tudnak vele barátkozni – ezt bizony mindenkinek magának kell eldöntenie.
Méret: 109 x 54,5 x 15,9 mm
Súly: 139 gramm
Akkumulátor: 1500 mAh
Készenléti idő: 600 óra
Beszélgetési idő: 8 óra
Kamera felbontása: 2560x1920 pixel
Processzor: 528 megahertz, Qalcomm MSM7200A
ROM: 512 megabájt
Memória: 150 megabájt beépített; bővíthető microSD-vel
Wi-Fi: van, 802.11 b/g
3G/HSDPA/GPS: van/van/van
