Hihetetlen, de igaz: a mai napig tartja magát az a tévhit, hogy mobilon nem lehet jól mobilnetet használni. Szerencsére már eljutott a mobilos társadalom odáig, hogy tudjuk, mobilunk sokkal többre képes, mint azt gondoljuk. A mobilszolgáltatóknak köszönhetően pedig mára az is köztudottá vált, hogy a mobilban is ott van valahol a net, csak tudni kell, hol. Most megmutatjuk!
Előretör a mobilos netezés
Az internetet már régóta szeretnék egyes piaci szereplők a mobilra vinni, aminek első és meglehetősen sikertelen próbálkozása a WAP volt. A Wireless Application Protocol megjelenésére talán mindenki emlékszik. Ez tulajdonképpen az internetes tartalmak lebutítása volt a mobilokra, hiszen az akkori (1998 körül) készülékek semmilyen paraméterükben nem voltak alkalmasak arra, hogy a HTML-alapú weboldalakkal elbírjanak. A másik gond az volt, hogy ehhez speciális tartalmat kellett előállítani, vagyis egyfajta szolgáltatásként is működött, mivel a legtöbbször hasznos, fontos információk begyűjtésére használtuk a WAP-ot: moziműsor, menetrendek, árfolyamok, banki szolgáltatások. Sok cég, szolgáltató rá is állt annak idején a WAP-tartalmak gyártására, mégis nagyon kevés, valóban hasznos tartalom került fel ezekre az oldalakra.
Végül a legfontosabb ok, amiért nem érdeklődtek a felhasználók a WAP iránt: ez a technológia (WML - Wireless Markup Language) egyszerűen csúnyán tárta elénk azt a kevés tartalmat is, így egyáltalán nem volt vonzó lehetőség az előfizetők számára. A WAP tehát megbukott, de szerencsére időközben a mobilok hatalmas lendülettel kezdtek fejlődni és egyre alkalmasabbá váltak erőforrás-igényesebb, bonyolultabb programnyelvek (HTML), fejlesztői környezetek (Java) futtatására.
Az iPhone-hatás
A böngészők teljes történetére sajnos nincs elegendő helyünk, így ugrunk egyet egészen 2007-ig, amikor az első iPhone piacra került. Az Apple mobilja alapjaiban rengette meg a mobilos világot, hiszen Steve Jobsék egy olyan, érintésre optimalizált készüléket találtak ki, amely sokkal használhatóbb volt bármilyen, korábbi, érintésalapú megoldáshoz képest. Botorság lenne persze azt hinni, hogy az érintésalapú vezérlést az Apple találta ki a mobiloknál, de az biztos, hogy az iPhone volt az első olyan érintőképernyős mobil, amely valóban használható volt.
A titok a képernyő-technológiában rejlik. Az addigi, leginkább Windows Mobile alapú készülékek mind stylusszal, vagyis navigációs pálcával rendelkeztek, hiszen ezek a képernyők az ún. rezisztív technológiát használták. Ez azt jelenti, hogy a felhasználói felülettel való kapcsolat létrehozásához érezhető, pontos nyomást kellett alkalmazni, mert a kijelző csak ebben az esetben érzékelte, hogy adatbevitel történik. Ehhez hozzáadódik az a tény, hogy a korai kezelőfelületek mindennek nevezhetők voltak, csak éppen felhasználóbarátnak nem.
Pontosan ezért nem is tudtak elterjedni nagy körben, ezért nem volt mindenkinek a zsebében WM-alapú PDA, majd később PDA-telefon. A Microsoft rendszere nem a mobilos irányból jött, apró, a képernyő szélére kicentizett ikonokat, felületeket kellett eltalálni egy vékony pálcika hegyével.
Az Apple-nél azonban azt gondolták: miért is nem érintjük meg közvetlenül a kijelzőt az ujjunkkal? Hát nem az emberi érintés a legtermészetesebb, legközvetlenebb vezérlési mód? Így az iPhone már kapacitív kijelzővel érkezett, amely az emberi bőr érintését (és csak azt) tudja feldolgozni, sőt, egyszerre több helyen is hozzáérhetünk (multitouch), amitől még könnyebb, gyorsabb, de ami még fontosabb: szórakoztatóbb lett a mobilhasználat.
A mobilos böngészés buktatói
Mielőtt olvasónkban felmerülne a kérdés, hogy most egy iPhone-os vagy mobilos böngészőkről szóló cikket olvas-e, igyekszünk megnyugtatni mindenkit: máris visszatérünk témánkhoz. Az iPhone-os kitérő azonban nagyon fontos, hiszen megjelenése óta ugrott meg a mobilon keresztüli nethasználat minősége és mennyisége egyaránt, és az Apple mutatta meg a világnak, hogyan is kell ezt csinálni. Ez a momentum indította el a mobilos böngészés divatját, és pontosan ez buzdította a fejlesztőket arra, hogy azok is olyan netélményt kapjanak, akiknek nincs iPhone-juk.
Mielőtt továbbmegyünk, nézzük meg, hogy miért is beszélünk ilyen sokat az iPhone-os böngészésről. A korábban emlegetett WAP-korszak letűnése után a mobilok elkezdték fejlődésüket, a felhasználók pedig egyre inkább azt követelték, hogy a mobil képernyőjén is ugyanazt a netezési élményt kapják, amit a számítógépükön. Hogy ez valóvá válhasson, olyan böngészők kellettek, amelyek megbirkóztak, megbirkóznak a weboldalak felépítésével, programnyelvével és az ott alkalmazott egyéb technológiákkal. De még ez is kevés, ha a weboldal kezeléséhez szükséges eszközök fogyatékosak, nem elegendők, hiszen ez esetben a felhasználó az első öt percben elveszti lelkesedését és soha többet nem nyitja meg mobilböngészőjét.
A weboldalak lényege a hivatkozások, vagyis linkek rendszere, aminek eltalálása egy átgondolatlan rendszeren belül kínszenvedés lehet. Az ujjal, ujjakkal való vezérlés azonban szó szerint közel hozta az emberekhez a weboldalakat, hiszen a nagyítás-kicsinyítés a multitouch miatt gyerekjáték volt. Szinte minden mobilos böngésző fejlesztője azt tartja a legfontosabb mércének, hogy alkalmazásával mennyire befogadható, áttekinthető egy-egy oldal. Hiszen egy webhely mérete jócskán meghaladja a kijelző felületét, így nem mindegy, mennyit tekerünk, lapozunk ahhoz, hogy az egyik sarokból eljussunk a másikba.
Ha ez úgy megy, hogy két ujjal „összecsippentjük" a felületet, széthúzzuk, ránézünk, mit keresünk, majd ugyanezzel, csak éppen ellentétes irányú mozdulattal ránagyítunk a kinézett tartalomra, és egyetlen bökéssel ki is választjuk a cikket, akkor kijelenthetjük, hogy a használat gyors és zökkenőmentes. Persze mondhatjuk, hogy az Apple-nek könnyű volt megvalósítani mindezt, mivel az OSX operációs rendszer alapjaira építették az iPhone-t, így a böngésző is Safari névre hallgat.
Az eddigiekből persze azt a következtetést sem szabad levonni, hogy az érintőképernyővel nem rendelkező mobilokkal nem lehet netezni. Lehet, csak nem akkora élmény. Minden weboldal megtekinthető ezen a módon is, csak talán nem fogjuk napi 8 órában a mobilt erre a célra használni, hanem csak akkor, amikor kénytelenek vagyunk rá. A másik döntő elem a kijelző mérete. Az utóbbi években a mobilok nem összemennek, hanem egyre nagyobbak lesznek, azért, mert a trendek, a divat és a fejlődés a minimum 3 colos panelek felé mutat.
Felmerülhet még az a kérdés is, hogy melyek azok a tartalmak, amelyeket elérünk, és melyek, amelyekről le kell mondani mobilos böngészés esetén. A helyzet az, hogy szinte bármilyen tartalom elérhető egy mobilról: a cikkek, képek, a különböző keresők mind megjelennek, legyen az mobilra optimalizált oldal, vagy akár annak teljes HTML-verziója. Minden további nélkül ellenőrizhetjük a netbank felületen egyenlegünket, elolvashatjuk a híreket, tudósításokat, egyetlen tartalommal gyűlhet meg a bajunk: ez pedig a Flash.
Amennyiben csak fehér foltot lát valaki egy-egy oldalon, vagy a „Telepítse a Flash-playert" felirat fogadja, akkor az azt jelenti, hogy a készülék vagy a böngésző nem támogatja az Adobe technológiáját. E mondatunkban benne is van a megoldás: ha nem tudunk Flash-alapú videók és egyéb alkalmazások, játékok nélkül létezni, akkor olyan mobilt vagy böngészőt válasszunk, amely ezeket kezeli. De még ebben az esetben is érdemes tudni, hogy tökéletes Flash-élményünk egyelőre nem lesz mobilon, iPhone-on pedig soha.
Az alternatív jó, az alternatív szép?
Érdemes leszögezni, hogy a mobilos böngészés egyáltalán nem az okostelefonok kiváltsága. Ma már minden 3G, de akár EDGE-képes mobilnak is van előre telepített böngészője, amelyek minősége persze gyártónként, készülékenként változik, de egy biztos: netezésre így vagy úgy használható. Az már más kérdés, hogy a mobilgyártók nem feltétlenül tudják megalkotni a világ legjobb mobilos böngészőjét, így előfordulhat, hogy a mobil legtöbb képességével meg vagyunk elégedve ugyan, de akkor sem interneteznénk az előre telepített alkalmazásával, ha nagy összegeket fizetnének érte. Ekkor jöhetnek és jöjjenek is képbe az ún. alternatív böngészők.
Vannak ugyanis cégek, amelyek abból élnek, hogy ingyenes mobilos böngészőt fejlesztenek, majd tesznek közzé és remélik, hogy minél többen fogják majd letölteni és használni. És mi ebben az üzlet? A kérdés jó, a választ pedig az Opera Software szakembere, Johan Borg válaszolta meg számunkra. Az Opera Mini böngésző nevét talán már mindenki hallotta, de ha nem, akkor a számítógépekre létrehozott Opera böngésző biztosan ismerős lehet olvasóinknak.
Az Opera Mini ingyenesen, szabadon letölthető Java-alapú mobilos böngésző, amely mára szinte az összes létező mobilon (legyen az érintős vagy nem érintős), platformon, operációs rendszeren működik. Mára már 40 milliónál is több letöltést produkált, aminek oka, hogy gyors, kevés adatforgalmat generál és szinte minden weboldallal elboldogul. A gyorsaság oka az, hogy az Opera több szerverparkot üzemeltet világszerte, amelyeknek csak az a dolguk, hogy az Opera Minin keresztüli forgalmat fogadják, a meglátogatott oldalakat elmentsék, és azt a mi mobilunkra már tömörítve, ez eredetihez képest sokkal kisebb méretben visszajuttassa. Ha valaki Opera Minit használ, akkor az tulajdonképpen nem is a weboldal, hanem az Opera szervereivel kommunikál, ezért tehetjük meg, hogy egy korábban meglátogatott oldalra visszalépve nem kell újra és újra betölteni, mivel azt már a szerver egyszer elmentette.
A már 5-ös verziónál tartó Opera Mini, illetve a nagyobb tudású okostelefonokra optimalizált Opera Mobile böngészők ingyenesek, ennek ellenére nem kevés hasznot hajtanak az Opera számára. Mindkét böngészőnek van ugyanis Google kereső mezője, amit a felhasználók gyakran igénybe is vesznek. A Google-el kötött megállapodások alapján az Opera minden keresés után egy bizonyos összeget kap, aminek mértékét persze Johan Borg nem árulta el, de egy 40 millió feletti felhasználói tábor esetében nagyjából el lehet képzelni, hogy bármilyen csekély, keresésenkénti összeg is komoly bevételeket hozhat.
Az Opera Mini persze nagyon egyszerű alkalmazás, hiszen a lényege az, hogy még a belépő kategóriás mobilokkal is képesek legyünk weboldalakat látogatni. Azért ebben az esetben a csillogó-villogó elemekről, a látványosan lenyíló, gördülő, áttűnő menüelemekről le kell mondani, a Flash pedig szintén nincs a támogatott formátumok közt. Amennyiben ilyen igényünk van, akkor egy másik alternatív böngésző, a Skyfire az, amely az előbb felsorolt igényeket igyekszik kielégíteni.
A weboldalak beágyazott videotartalma egyre fontosabb célja az internetezőknek, így nem véletlen, hogy a Skyfire fejlesztői is ezt választották fókusznak. A jelenleg Symbian, Windows Mobile és Android platformokra elérhető böngésző minden létező beágyazott videót képes lejátszani. Sőt, az androidos verzió külön figyelmeztet bennünket, ha az adott oldalon videó található, és egyetlen gombnyomással indíthatjuk is a lejátszást. A legtöbb okostelefon ma már tartalmaz egy előre telepített YouTube klienst - segítségével olyan telefonon is lejátszathatjuk a videomegosztó oldal anyagait, amely egyébként nem képes a Flash-tartalmak megjelenítésére.
Mit hoz a jövő?
A mobilos böngészők világa, ha nem is percről percre, de hónapról hónapra változik. Eddig nem is beszéltünk az Androidról, pedig az (aránylag) új mobilos platform nagyon nagyot lökött a mobilos böngészőket fejlesztő cégeken. Mindenki ott akar lenni lehetőleg az összes verziójú Android rendszeren, ehhez pedig igen jelentős erőforrásokat mozgatnak meg. Komoly meghatározója a piacnak az online alkalmazású boltok megjelenése és felfutása is. Az AppStore kicsit rejtélyes, nehezen kiismerhető szabályrendszere például sokszor felháborodást kelt, de az Opera ebből is jól jött ki.
Amennyiben olyan alkalmazást akar egy cég az AppStore-ba bejuttatni és ott letölthetővé tenni, amely az Apple saját programjainak közvetlen riválisa lehet, akkor ennek legtöbbször elutasítás a vége. Az Opera is megcélozta az iPhone-t az Opera Minivel, és egy kis fricskával egy számlálót helyezett el az oldalán, ahol meg lehetett tippelni, hogy az Apple mennyi idő alatt engedi ki a szoftvert az AppStore-ba. Ez végül alig egy hónap alatt megtörtént, és rövid idő alatt az Opera Mini 1 millió feletti letöltéssel büszkélkedhetett.
Mindezen tényező mellett ott van a szabványok harca: a Flash-technológiát birtokló Adobe dolgozik a Flash 10.1-es verzióján, ami még gyorsabban és még energiakímélőbb módon (hardveres gyorsítás támogatásával) kezelné a videókat, amire a mobilok esetében nagy szükség van. De ott van pályája elején a HTML5 is, aminek nagy előny az lesz, hogy a videók lejátszásához nem lesz szükség semmiféle plusz, beépülő programra, mert minden szükséges elemet tartalmazni fog. Lényeges hátránya viszont, hogy még nincs olyan egységes kodekcsomag hozzá, amely lehetővé tenné, hogy minden böngészőben egységesen használni lehessen.
Bárhogy is lesz, az biztos, hogy aki akarja, ma is tudja mobiljával böngészni az internetet. Óriási felhajtó erőre számíthat ez a terület a közösségi oldalak és különösen a Facebook irányából, amit már többen látogatnak mobilról, mint asztali számítógépről vagy notebookról. Ennek pedig hazánkban (is) az lett a következménye, hogy az egyik mobilszolgáltató ingyenessé tette a Facebook felé irányuló (mobilos) adatforgalmat. Ha valami, ez mutatja meg igazán, mekkora ereje van az internetnek mobilunk képernyőjén.
Flash vs. Steve Jobs
Az iPhone-rajongók és ellenzők egyik legtöbb vitát, haragot, összeveszést kiváltó témája a Flash-támogatottság. Akinek nincs iPhone-ja, ezt fogalmazza meg elsőként kritikaként, akinek pedig van, állítja, könnyedén meg lehet lenni az Adobe technológiája nélkül is. Magát Steve Jobsot is annyiszor kérdezik, faggatják erről a kérdésről, hogy nemrégiben egy hosszú írásban fejtette ki véleményét a Flashről, illetve arról, hogy miért nem támogatja és nem is fogja támogatni a jövőben az iPhone ezt a formátumot.
Elsőként a cikkünkben is érintett HTML5 szabványról beszél: a Flash 100%-ban az Adobe tulajdona, az is marad, az Apple pedig sokkal szívesebben részesít előnyben olyan nyílt netes szabványokat, mint a HTML5, a CSS vagy a JavaScript. Az Adobe képviselőinek másik fontos érve az, hogy az iPhone-felhasználók az internet nagy részéről lemaradnak, hiszen nem tudják megnézni a Flash videókat, és az ugyanilyen formátumban készült játékokkal sem tudnak játszani.
Jobs válasza erre az, hogy a legtöbb videó sokkal modernebb formában (H.264) is elérhető, így egy iPhone vagy iPod kijelzőjén is megnézhető, nem beszélve a netes videoállomány közel 40 százalékát kitevő YouTube videókról, amelyek szintén lejátszhatók az iPhone-on. A játékokkal kapcsolatban az AppStore gazdag játékkínálatát hozza fel az Apple vezetője, rámutatva, hogy így 50 ezer játékhoz is hozzáférhetnek a felhasználók, ami több mint az összes egyéb mobilos platform játékkínálata a világon.
Ezután Jobs rámutat a Flash megbízhatósági, biztonsági és teljesítménybeli problémáira, vagyis arra, hogy a Macintoshok legnagyobb gondjai mindig is a Flash körül voltak. S mivel az Adobe évek alatt nem tudta orvosolni a Flash okozta fagyások, újraindulások, bizonytalanságok körüli bajokat, az Apple botor lenne engedni, hogy a Flash ugyanezt tegye az iPhone-nal. Sőt, az Apple eleve azt gondolja, hogy a Flash nem is képes egyelőre elfogadható teljesítményt nyújtani, ha pedig mégis, akkor a kódolási problémák miatt az akkumulátort fogja nagymértékben meríteni.
Az utolsó érvek egyike az, hogy a Flash-tartalmak egyszerűen nem képesek alkalmazkodni az érintésalapú kezeléshez, ami viszont az iPhone lelke. Itt nincs egér, amivel a nehézkes menüket lehet kezelni, ezen a rendszeren csak a felhasználó ujjai állnak rendelkezésre, ehhez a Flash pedig nincs hozzászokva. És ha még támogatnák is az Apple készülékei a Flasht, akkor sem lenne minden rendben, hiszen a legtöbb oldalt optimalizálni kellene ezekhez a készülékekhez, ami nyilvánvalóan elképzelhetetlen forgatókönyv.
De a legfontosabb és döntő érv mégiscsak az, hogy Steve Jobs és az Apple nem engedhet be egy külsős fejlesztőcéget az iPhone rendszerébe, mert annak csak rossz vége lesz. Jobs szerint az Apple nem engedheti meg magának ismét, hogy egy olyan cég diktáljon, vagy álljon a fejlődés útjába, mint az Adobe, ami az OSX kapcsán már megmutatta, milyen lassan képes csak fejlesztéseit a különböző platformokhoz igazítani. Az Adobe ugyanis nem kizárólag a legjobb iPhone-, iPod- és iPad-alkalmazások fejlesztésén munkálkodna, hanem minden egyében is, ami az Apple szemszögéből csak rosszat hozhat.
Felállítjuk teljesen szubjektív, de a piaci trendekkel talán mégis összhangban álló toplistánkat. Íme, az a három mobil, amellyel szerintünk ma a legjobban, leghatékonyabban és a legkönnyebben netezhetünk.
Top 1: HTC HD2
Ez a monstrum a 4 colos, kapacitív technológiát használó, multitouch-képes kijelzőjével, 1 GHz-es processzorával egyértelműen netezésre termett. Érdekes és némi ellentmondást hordoz, hogy a HD2 azon ritka csúcskategóriás okostelefonok egyike, amelyik még Windows Mobile-t használ, ennek ellenére mégis kapacitív az érintőképernyő, pedig sokáig ez a kettő kizárta egymást.
Érdekesség, hogy választhatunk, melyik két előre telepített böngészőt használjuk a HD2-nél. A döntés csak elsőre nehéz: az Internet Explorer támogatja a Flash-tartalmakat ugyan, de a multitoucht nem. A másik lehetőség az Opera, ami igaz, hogy mellőzi a Flasht, de ennek ellensúlyozásaként olyan gyorsaságot, könnyedséget és többujjas kezelést biztosít, ami miatt csak a weboldalak pörgetésével, betöltésével, nézegetésével elvan az ember akár egy órán át.
Top 2: iPhone 3GS
Nem maradhatott le a listáról az Apple készüléke, már csak azért sem, mert az „S" verzió megjelenésével végre a sebesség is olyan lett, amely elvárható egy ilyen presztízsű mobiltól. A böngészéshez a Safari adja az alapokat - ez itt a legjobb, ha nem is a legjobb mobilos böngésző a piacon. Illetve akkor vagyunk pontosak, ha azt mondjuk, hogy a Safari az iPhone-nal együtt nagyon hatékony. Itt is az az előnye az Apple-nek, hogy a szoftvert egyetlen hardverhez kellett igazítani, és ebben nem is hibázott.
Ahogy a cikkben is kitértünk rá: a Flash nem támogatott formátum az iPhone-on, de az Apple mobilja olyan élményt ad a kijelző tökéletes érzékenysége miatt, ami miatt talán nem is igazán hiányoznak a beágyazott videók. Az Opera Mini az AppStore-ok letöltési listáinak élén tanyázik ugyan, a tapasztalat mégis az, hogy előbb vagy utóbb minden iPhone-használó visszatér a Safarihoz.
Top 3: Nokia N900
A harmadik helyre volt jó a finnek Linux-alapú csúcskészüléke, ami jelen állás szerint egy méretes kakukktojás a Nokia telefonkínálatában. A Maemo platformot egyelőre egyedüliként használó készülék vállaltan a haladóbb, hozzáértőbb felhasználóknak készült, például azoknak, akik egyetlen weboldal elemről sem akarnak lemaradni netezés közben.
Ennek megfelelően az N900 minden olyan tartalmat megmutat, amit a számítógépünkön megszoktunk. Az összes villogó, pörgő-forgó banner, hirdetés, reklám, vagyis azok az elemek is, amelyeket egy mobil 3,5 colos képernyőjén talán szívesebben mellőznénk. De valamit valamiért, hiszen a teljes Flash-támogatás miatt minden beágyazott videotartalmat megtekinthetünk, sőt, ha Gmailt használunk, akkor az N900 még annak a felületét is alapból a HTML verzióban, nem pedig a mobilra optimalizált formában tárja elénk.
