A nonstopMOBIL főszerkesztője, Horváth Balázs a legutóbbi cikkének bevezetőjében remekül megfogalmazta azt a dilemmát, amellyel nekem is szembesülnöm kellett: „Kényes feladat az 50 ezer forint alatti készülékeket kritizálni, hozzájuk objektív módon közelíteni. Hiszen egyrészt örülni kell, mert van olcsó készülék, amitől nem éppen jogos elvárni azt, hogy a kétszer annyiba kerülő mobilokat megközelítsék tudásban, vagy minőségben.”
Az Android operációs rendszerrel rendelkező telefonokat egyre olcsóbban lehet ma megvásárolni, viszont az olcsóságért cserébe több dologról is le kell mondanunk, mielőtt tehát egy ilyen készülék megvásárlására adjuk a fejünket, fontos végigvenni mindent, ami csak pozitív vagy negatív lehet. (A cikk címe egyébként relatív, ugyanis ez a mobil feltöltőkártyás konstrukcióban a legolcsóbb, előfizetéssel találni nála olcsóbb androidos készüléket, azonban aki nem szeretne előfizető lenni, annak ennél a telefonnál lényegesen, akár 20 000 forinttal többet kell fizetnie.)
Az első fontos tényező maga a név, a gyártó. A Vodafone saját márkás készülékeit minden esetben mások gyártják, a Vodafone 845-öt konkrétan a Huawei, amely mobilfronton nem olyan ismert, szeretnek inkább mások alá bedolgozni (a Huawei gyártja például a Red Bull Mobile RBM2 nevű készülékét, illetve a T-Mobile-nál kapható Pulse-t is). Más iparágakban azonban nem ismeretlen a nevük, HSDPA-modemek és hálózati eszközök terén például az élvonalban vannak. Gyártószinten semmi problémánk nem lehet, a telefon házának minőségével viszont már akadhatnak gondjaink.
Sajnos teljesen műanyag
Szerelés szempontjából ötöst érdemel a mobil, a gombok nem mozognak úgy, ahogy nem kellene nekik, a hátlap sem lötyög – sőt, elég nehéz is szétszedni, amikor SIM-kártyát szeretnénk bele illeszteni. A microSDHC-kártyát is a hátlap alá kell beilleszteni, szerencsénkre az akkumulátort azért nem kell kivenni hozzá. A kártya helyét nem írták ki, a mobil jobb oldalán található egyébként (képernyővel lefelé fordítva értendő). A burkolathoz teljes egészében műanyagot használtak fel, ami szerencsére a behatásokat jól tűri, karcolódát nem vettem észre rajta, pedig elég nehéz körülmények között használtam: táskában kulcsok mellett stb.
Ahogy említettem a bevezetőben, a mobilban az Android operációs rendszer 2.1-es verzióját találhatjuk meg, amely abból a szempontból nagyon örvendetes tény, hogy az olcsó androidos telefonok közül csak egyben található ez a változat, az összes többibe alacsonyabb verziószámú rendszert pakoltak (ld. LG GD620: Android 1.6, HTC Tattoo: Android 1.6, Samsung Galaxy Spica: 1.6 stb.). A 2.1-es Android a drágább okostelefonokra volt eddig jellemző, például a HTC Desire-re, és HTC Legendre. Sajnos a mobil kijelzőjének felbontása mindössze 240*320 pixel, illetve nem ketyeg benne gigahertzes processzor sem, így az Android Marketről letölthető tartalmak néha megizzaszthatják, de alapvetően nem volt vele gondom ilyen téren. Filmet azért ne nagyon nézzünk rajta (megpróbáltam rajta nézni egy sorozatrészt az Android Marketről letöthető DivX-kodekkel, de nagyon szaggatott).
A kép forrása a TechRadar
Ha már szóba jött a kijelző, itt illik megemlíteni, hogy mint az olcsóbb érintőképernyős telefonok nagy többsége, így ez a mobil is rezisztív TFT-kijelzővel rendelkezik, amely 2,8 hüvelykes és bizony olyan, amin elég könnyű félrenyomni. A néha felugró QWERTY billentyűzetet rémálom használni, ahogy tehetjük, állítsuk át, vagy fordítsuk el a mobilt. 2-3 másodpercet kell várni, amíg elfordul a képernyő, ami azért nem annyira vészes, elfordított állapotban már nehezebb félreütni. Ha ezt a macerát unjuk, akkor vegyünk a mobilhoz egy stylust, azokkal is könnyen kezelhető – én egy Sony Ericsson Satióhoz valóval próbáltam ki, nem adódott problémám és végre nem navigáltam félre netezés közben.
Annyi kezdőképernyő áll rendelkezésünkre, amennyit csak nem szégyellünk!
A telefon kezelőfelülete és menürendszere egyébként nagyon nagy pirospontot érdemel. Öt gombot találhatunk a képernyő alatt, kettő a hívás felvételére és megszakítására szolgál, a Menu feliratú billentyűvel értelemszerűen előhozhatjuk a plusz ikonokat, ahogy azt már androidos mobiloknál megszokhattuk; egy gomb szolgál az eggyel való visszalépéshez, a középső billentyű pedig érintésérzékeny: a segítségével léptethetünk a különböző nyitóképernyők között, lenyomva pedig az összes képernyő „összeugrik”, kicsibe vált, így is lehet navigálni tehát. A nyitóképernyőket egyébként remekül elkészítették, ez a legelső példa arra, hogy vertikálisan is lehessen mozogni, ne csak horizontálisan. Nem fogjátok elhinni: annyi képernyőre pakolhatunk ki widgeteket, kisikonokat, amennyire csak akarunk, úgyhogy ha nagyon belejövünk, egy pillanat alatt betelíthetjük az összes képernyőt. Az ikonokat hosszan nyomva tartva ugyanis felugrik egy „pakolgatós” ablak, amelyben áthúzhatjuk máshová az adott ikonokat és widgeteket – azt, hogy épp melyik képernyőn járunk, a képernyő alján és jobb oldalán található pöttyök jelzik, ha pedig nagyon sok képernyőt hoztunk volna létre, akkor egy navigációs sávon láthatjuk, merre barangolunk a képernyők útvesztőjében.
Az előbb említett Menu feliratú gombot megnyomva, és ott a Hozzáadás parancsot kiválasztva tehetünk ki widgeteket az adott képernyőre – máig nem jöttem rá, mit jelent az, hogy „Emóciós widget”, de ez alá sorolták például az FM-rádiót és naptárat, az Android widgeteknél lelhetjük fel az analóg órát stb. Alapjában véve tehát pazarul testre szabhatjuk a készüléket, egy idő után nem is lesz szükségünk az ikonos menüre.
Multimédiás képességek
A mobil kameráját szerintem csak azért építették bele a telefonba, hogy kipipálhassák: ez is megvolt. Nincs mellette vaku, amivel még talán ki lehetne békülni, nincs hozzá dedikált exponálógomb a készülék oldalán, végül is ezt is túl lehet élni, de azt, amilyen lassú, ráadásul rossz minőségű képeket készít, azt azért nem. Készüljünk fel rá, hogy miután exponáltunk, még a célon kell tartanunk a mobilt pár másodpercig, különben nem azt fogjuk látni, amit szerettünk volna. A három megapixeles optika minősége pedig szóra sem érdemes, tényleg csak akkor érdemes használni, ha nem áll más a rendelkezésünkre.
A zenelejátszója sincsen túlragozva, azonban a célnak megfelel. A mobilhoz csomagolt füles minősége erősen kifogásolható, nagyon halkan szól, a saját fülhallgatómat használva viszont semmi gondot nem tapasztaltam. Az FM-rádió pedig remek minőségű, gyorsan fellelt nagyon sok adót, és jó minőségben fogta őket, abszolút pozitív élmény volt a használata.
Nos tehát, lássuk a végeredményt. Pro: nagyon jó ár, kétéves garanciát vállal rá a Vodafone, 2.1-es Android, jó kezelőfelület, sokféle widget, jó minőségű Wi-Fi. Kontra: rezisztív és kis felbontású kijelző, kicsit lassú (bár hozzátenném, hogy annyira nem vészes), rossz kamera.
Jómagam azon az állásponton vagyok, hogy egy Androiddal most ismerkedőnek, első kézülékként tökéletes lehet, jó pár évig használhatja az illető. Nyilvánvalóan nem a high-end csúcsmodellekkel kell összemérni, mert azokkal összevetve csúfosan megbukik, azonban nagyon jó áron kínálják, és ezért az árért abszolút megéri. Az Android Marketet okosan használva remek kis masina faragható belőle.
Méret: 100 x 55 x 13 milliméter
Tömeg: 110 gramm
Kijelző: 2,8 hüvelyk, 240 x 320 pixel felbontással rendelkezik, rezisztív TFT-érintőkijelző
Memória: 128 MB RAM / 512 MB ROM, bővíthető microSDHC-kártyával 32 gigabájtig
UMTS / HSDPA / HSUPA: van / 3,6 Mbps / nincs
Wi-Fi: 802.11b/g
GPS-vevő: van
Platform: Android 2.1
Fő kamera: 3 megapixeles, fixfókuszos
Másodlagos kamera: nincs
Videofelvétel: van, QVGA
Zenelejátszó szoftver: van, háttérben is fut
Hangszínszabályzó (Equaliser): nincs
FM-rádió: van
Alap akkumulátor: 1200 mAh-s lítiumion
Készenléti idő: 280 óra
Beszélgetési idő: 3 óra
