A MiniITX-es lapok világában sok érdekes megoldást láthattunk már, de a legtöbb jelenleg kapható modellel komoly kompromisszumokra kényszerül a vásárló. A J&W kisméretű megoldása viszont kecsegtetőnek tűnik több célra, kíváncsian vártuk hát, mire képes, ha nem csak internetezni szeretnénk vele, hanem komolyabb feladatokra is befognánk.
A kicsomagolás maga is előre vetíti a belső tartalom komolyságát, bár a körítés viszonylag átlagosnak mondható, a karton elemek illesztését, ötletes hajtogatását, festését sok prémium kategóriás modell is megirigyelné. A lapon kívül nem nagyon találunk mást, csak egy ide és két sata kábelt, egy sata tápelosztót és természetesen az elmaradhatatlan felhasználói kézikönyvet, telepítőlemezt.
És, hogy, miért vártuk ennyire a laborba ezt a lapot? Egészen egyszerű a magyarázat, ez az első 780G-s chipsettel szerelt MITX-es modell jelenleg a piacon, így megfizethető, erős, és viszonylag kompromisszummentes alapot kínál médialejátszó, valamint más otthoni felhasználásra szánt gépekben, ott is, ahol a MATX méretosztály túl nagy.
A lapot kézbe véve megdöbbentően hat a 17x17-es, négyzet alakú nyomtatott áramkör, aminek a jelentős részét a hűtésért felelős fekete bordák foglalják el. Jó választásnak tűnik, hogy jóformán minden további elemnél is maradtak ennél a színnél, nem csináltak szivárványt belőle fölöslegesen. Az alkatrészek elrendezése is megfelelő, az AM2-es processzorokat kezelő foglalat fölött a memóriák helye látszik, jobbra tőle a feszültség szabályzó áramkör, alatta pedig a chipset hűtése terpeszkedik. Lent helyet kapott még egy PCI-E slot, amivel elérkeztünk az első kompromisszumhoz, ez ugyanis csak 4x-es sebességet kínál a különálló videokártyáknak. Merevlemezeket egy IDE (két PATA meghajtó számára) vagy négy SATA kapun keresztül adhatunk a géphez. A tápból érkező vezetékek csatlakoztatásához nem kell nőgyógyászati ügyesség, ezeket ugyanis a szélén lehet a megfelelő foglalatba illeszteni, így később is kényelmesen lehet szerelni.
A hátlap szintén nem mondható puritánnak, balról jobbra haladva szinte minden kapu megtalálható, amire egy ilyen lapnál vágyni lehet. Külön tömbben helyezték el a billentyűzetnek és egérnek szánt bemeneteket, itt egyetlen PS/2 mellett két USB található, mellettük lehet csatlakoztatni a HDMI, a DVI, vagy VGA felületes megjelenítőket, amikből egyszerre csak kettő lehet aktív (egy HD 3400-as videokártya hozzáadásával, és a Hybrid Graphics-hoz tartozó SurroundView bekapcsolásával viszont akár négy megjelenítő fogható hadrendbe). További négy USB, és egy E-Sata is kivezetésre került, a hangot pedig két S/PDIF (koax be és optikai kimenet) valamint hat megszokott jack kapu (vonal be és kimenet, mikrofon, első, hátsó és középső/mélynyomó) szolgáltatja. Hálózat felé gigabites Marvel chip kommunikál, vezeték nélküli kapcsolatra viszont nem képes.
A külcsíny után érdemes megemlékezni egy kicsit a belbecsről is, lássuk mit is kínál az alaplap.
Az egyik fontos megkötés a processzort érinti, bár a Phenom FX családtól egészen a Sempronokig mindent támogat 95W-os TDP-ig, de a gyártó ajánlása szerint inkább a 65W-os modelleket érdemes maximálisan választani. Ezek még rendelkeznek megfelelő teljesítménnyel a számításigényes feladatokhoz is, de nem termelnek annyi hőt, hogy a jellemzően kis helyre összezsúfolt gépben, gyenge szellőztetéssel és hűtéssel nyáron problémát okozzanak. A kondenzátorok viszont szerencsére kivétel nélkül szilárd elektrolitosak, ezek némileg megbízhatóbbak hosszú távon és tartósan magas hőmérséklet mellett is.
A chipsetet a 780G és az SB700 párosa jelenti. Előbbi a HTPC azaz médialejátszó és szórakoztató központok szerelmeseinek valószínűleg ismerősen cseng, jelenleg az egyik legjobb integrált videokártya, ami képes átvállalni speciális feladatokat a processzortól, ezzel is csökkentve a fogyasztást és a melegedést. A 3200-as ATI Radeon HD alig meglepő módon az RS780-as GPU-ra épül, ami 55 nm-es gyártástechnológiával készül és elfér 64 négyzetmilliméteren. Az egységen belül 40 shader processzor és 4 ROP blokk teljesít szolgálatot, ehhez csatlakozik 32 bites buszon 128 megányi DDR2-es, úgynevezett side-port memória. Ezzel kiküszöbölhető, hogy az integrált megjelenítő a rendszer memóriájából foglaljon le területet (a biosban a rendszermemória rovására ez a mennyiség természetesen bővíthető), a kommunikáció pedig jelentősen gyorsult ami a másodpercenként megjelenő képkockák számára is pozitív hatással van.
A másik előnye az ATI integrált megjelenítőjének, a magas felbontású, HD videók támogatása. Lejátszáskor képes fontos számításokat átvállalni a processzortól, ezzel csökkentve annak fogyasztását és melegedését is, a hűvösebb CPU pedig alacsonyabb fordulatú ventilátorral is beéri, ami a zajszint alacsonyan tartásában segíthet.
A grafikus teljesítménye természetesen messze elmarad egy diszkrét modelltől, így, aki komolyabb felbontásokon szeretne játszani annak érdemes beüzemelni a Hybrid Graphics Hybrid Crossfire X szolgáltatást, ami elvben elosztja a feladatokat az integrált és különálló megjelenítő között, így növelve a sebességet. Az elvben szó csak azért kerülhetett az előző mondatba, mert több próbálkozás után sem sikerült ezt életre kelteni, reméljük ez egyéni hiba volt.
Egyetlen apróság róható fel, mint valós negatívum, ez viszont a memóriákat érinti. Az alaplap sajnos a szűkös hely miatt csak a laptopokba szánt SO-DIMM DDR2-es modulokat képes fogadni, jó pont viszont hogy 1066MHz-ig akár 4 gigával is elboldogul dupla csatornás módban is a két slot.
A teszteléshez Windsor magos Athlon 64 X2 5000+ -os processzort használtunk, ami a gyári 2400MHz-es órajelen üzemelt, memóriából 2 gigányi került be 667 MHz-re állítva, 4-4-4-12-es késleltetésekkel. A sideport memóriáját megnöveltük, hogy a mérések alatt ne ez jelentse a szűk keresztmetszetet, a teszteléskor 384 megával gazdálkodhatott a GPU. A játékok és a tesztek táblázatában mindenhol feltűntettük a használt felbontásokat és a részletességre vonatkozó megjegyzéseket.
Első tesztként egy gyors Everest tesztsort vetettünk be, majd a HD Tune Pro következett.
Játékok alatt sem nagyon okozott meglepetést az alaplap, régebbi és viszonylag új címekkel is megnéztük mire képes. A Fear és a Far Cry 2 esetében is sikerült olyan beállításokat találni, amivel élvezhető minőségben és sebességgel rohangálhattunk, bár néhol még így is meg-meg akadt a mozgás, de ez mindenképp dicséretes. Az Unreal Tournament harmadik részében minimális grafika mellett még épp hogy játszható sebességet kaptunk a timedemo alatt, de több ellenséggel valószínűleg ez némileg csökkent volna. A World in Conflict sem feküdt a 780G-nek, a látvány inkább diavetítésre hajazott ami még rövid távon sem élvezhető.
Az alaplap a tesztek alatt hozta azt, amire a gyártó mérnökei tervezték, se többet se kevesebbet. Nem mondhatjuk rá, hogy ez a legjobb gamereknek szánt alternatíva, vagy gond nélkül elboldogul az újabb háromdimenziós csodákkal, de egy átlagos processzorral is képes megbirkózni 1080p-s anyagokkal, van HDCP támogatás, minden fontos kimenet megtalálható, bővíthető, és a régebbi játékban is lehet, olyan beállításokat találni, amivel élvezhető sebességet kapunk. Mindezt bele lehet pakolni egy könyvnél alig vastagabb házba, amiben halkan de stabilan képes ellátni a feladatát akár a TV alatt is, mint a nappali egyik dísze. Az étvágya sem nevezhető vészesnek, így, aki szeretné az használhatja letöltő gépnek is, alapjáraton 60, terhelve alig több mint 80W-ot vett fel a konnektorból.
Az alaplap ára 39.000 forint körül alakul.
Előny:
Mini-ITX mérethez képest rugalmas bővíthetőség
Paszív hűtés a chipseten és a feszültségstabilizátorokon is
Erős, alacsony fogyasztású chipset
Esztétikus csomagolás
Hátrány :
Memóriából csak laptopokba szánt verzióval kompatibilis
Hybrid Graphics nem működött nálunk
Az alaplapot a Mercury Impex-től kaptuk tesztelésre, ezúton is köszönjük!
