Egy kicsivel több mint tíz év telt el azóta, hogy az Apple bemutatta az iPodot, és ez idő alatt nagyon sok minden megváltozott. Amikor 2001 októberében megjelent az első ilyen lejátszó, a zenerajongók még nem heverték ki a nagy zenemegosztó, a Napster bukását, amelyet 1999 júliusában zártak be. Ez idő tájt a Creative MP3-lejátszói örvendtek nagy népszerűségnek. Az első iPod 5 gigabájt memóriával rendelkezett, és ezzel megvalósult a szlogen: „1000 dal a zsebedben…” A széria 349 angol fontba került.
Lépjünk előre egy évtizedet: az az iPod, amit akkor ismertünk, mára eltűnt, viszont helyette megérkezett a népszerűbb iPod Touch, és a még nagyobb sikernek örvendő iPhone és iPad. Mivel azonban ez a három termék az iPodból született, az ebben rejlő különlegesség és fejlődés előtt tisztelgünk, ugyanis az iPod nélkül valószínűleg az Apple nem lenne az a szórakoztatóelektronikai cég, ami jelenleg.
Ahol minden kezdődött
„A célunk az volt, hogy egy valóban ikonikus terméket tervezzünk” – jelentette ki Jonathan Ive, az Apple vezető dizájnere egy 2001. október 23-án közzétett bemutató videóban. Az 5 GB-os iPod még csak Machez volt kapható, a zenéket pedig FireWire-ön keresztül lehetett rámásolni, nagyjából 30-szor gyorsabban, mint az akkori USB-s MP3-lejátszókra. Tony Fadellt, akit az iPod „apjaként” tartanak számon, a Napster inspirálta, hogy egy olyan zenelejátszót készítsen, amelyet egy zenei szolgáltatás kísér. A prototípus (amit eredetileg a PortalPlayernél fejlesztettek) egy cigarettásdoboz nagyságú volt, néhány gombbal az első oldalon. Fadell 2001-ben csatlakozott az Apple-hez, és egy szupertitkos csapatot irányított, amely az iPod hardverének fejlesztéséért volt felelős. Ez idő alatt a dizájnerek megalkották az iPod „vezérlőtárcsáját”, amely nagyban hozzájárult a készülék kezelhetőségének forradalmasításához.
Az iPod előtti lejátszók nehéz szerkezetek voltak, illetve inkább szakembereknek készültek, mint zeneszerető embereknek. Mindegyik kis akkukapacitással és kevés memóriával rendelkezett. A legtöbb hardver USB-keresztül másolta a zenéket, így 1000 szám felmásolásához legjobb esetben is egy éjszaka kellett. A zenekezelő programok, és a navigáció is keserves volt, valamint a lejátszási listákat sem támogatták.
Ezzel szemben az iPod dizájnja egyszerű volt, egy nagy mechanikus tárcsával és egy monokróm kijelzővel rendelkezett. Az iTunesszal karöltve (amelyet egy külső program, a SoundJam alapjaira terveztek) az iPod egy sokkal kezelhetőbb, innovatívabb lejátszó volt a többi hardverhez képest. „Három különböző MP3-lejátszóm volt, de egyiket sem tudtam használni. Amikor ezt a kezembe vettem, 45 másodperc elég volt ahhoz, hogy megismerjem” – mondta a zenész Moby a régi iPodról.
A mostani Apple termékek bevezetéséhez hasonló módon az iPod gyorsan elfogyott az USA-ban és Angliában. Ahol a Sony-nak egy évtizedébe telt, hogy eladjon 50 millió Walkmant, az Apple fele annyi idő alatt több iPodot értékesített. Körülbelül 140 000 darab fogyott 13 hét alatt – a lejátszó meredek ára ellenére. 2005 végéig nem is volt megfigyelhető számottevő árcsökkenés az iPod történetében.
Fontos stratégiai változás
Amikor az iPod piacra került, a fiatal zenerajongók a Napstert használták a zenék beszerzésére, mivel a zeneárusok a múltban ragadtak. Az Apple megváltoztatta ezt a paradigmát, így a kiadók, akik addig annyira féltek a kalózkodástól, hogy megtagadták zenéik digitalizált változatainak árusítását, belementek az iTuneson való árusításba, valószínűleg azért, mert erősséget láttak abban, hogy a program kizárólag Machez létezett. Később, 2003 októberében aztán beleegyeztek egy Windows-alapú digitális zeneáruház létrehozásába is. Több mint 314 millió eladott lejátszó után – ami még mindig a piac 70 százalékát teszi ki – az iPod megteremtette az alapot az Apple-nek az iPhone-hoz és az iPadhez. „A történelembe úgy fog bevonulni, mint egy fordulópont a zeneiparban. Nem tudom túlbecsülni” – közölte Steve Jobs, amikor bemutatták az iPodot.
Az iTunes Music Store bevezetése
Amíg az iPod egy kiváló hardver, addig az iTunes az alapvető partnere, amely csaknem olyan idős, mint az internet, ami megszülte azt. Ahogy az internetkapcsolat elterjedt, az emberek elkezdtek adatokat cserélni egymással, hatalmas távolságokat átszelve. Az adat lehet JPEG, TIFF, MP3 vagy más formátumú hang- és videofájl, de a zenemegosztás eleinte főleg kis csoportokon belül vagy hirdetőrendszereken keresztül működött.
Végül Shawn Fanning megalkotta a Napstert 1999-ben, amely egy zeneközpontú fájlmegosztó szolgáltatás volt, ahol a felhasználók óriás méretekben cserélhettek egymással digitalizált zenéket. A kiadók feldühödtek, kiesett nyereségről beszéltek, így végül 2001 júliusában a Napstert beszüntették. Ám ekkor már nem volt visszaút, a szellemet kieresztették a palackból, és új fájlmegosztók jelentek meg. Fanning egyszer még megpróbálta meggyőzni a kiadókat arról, hogy használják a Napstert zenéik jogdíjas forgalmazásához, hiszen az akár pár centért árusított zeneszámok milliós bevételek hozhatnak. A kiadók nem egyeztek bele, de nem már tudták megállítani ezt a „digitális támadást”. Ez volt az Apple szerencséjének kulcsa is.
A SoundJam egy maces zenelejátszó volt, amelyet az Apple 2000-ben szerzett meg, mielőtt egy új verziót jelentetett volna meg 2001-ben. Az Apple nagyon okos volt, már az elejétől biztosította azt, hogy az iTunesszal lehessen CD-ket rippelni. A felhasználók elkezdték zenei kollekciójukat a Macjükön tárolni, majd októberben bemutatták az iPodot, a tökéletes társat a már bedigitalizált zenei kollekciók lejátszására. „Az iPod úgy néz ki, mint egy darab hardver, de valójában ez egy szoftver, az iTunes a legjobb wurlitzer hozzá, az iTunes Music Store pedig a legeslegjobb digitális zenei szolgáltatás” – jelentette ki Steve Jobs. Jobs hónapokat töltött el azzal, hogy kiadókat próbált meggyőzni arról, hogy árulják zenéiket az iTuneson keresztül, mert ily módon versenybe szállhatnak a fájlmegosztó rendszerekkel.
Az egyszerűség kedvéért ezzel érvelt: „Tudom, hogy több ezer ötletük lenne, amivel az iTunes rendelkezhetne. Nekünk is. De ezt nem akarjuk, mert az szörnyű lenne. Az innováció nem arról szól, hogy mindenre igent mondjunk, hanem arról, hogy mindenre nemet, kivéve a kritikus elemeket.”
Az iTunes 2003 áprilisában indította útjára a US iTunes Store-t, amely sikeres volt, így világméretűvé terjesztették ki. Az Apple most a legnagyobb zenekereskedő, és dalok milliárdjait adta el. Sokan úgy gondolják, hogy a vízválasztó az a pillanat volt, amikor bemutatták a Beatles dalokat az iTunes Store-ban. „Egy olyan álmot váltottunk valóra, amelyet az iTunes 10 éve történt bemutatása óta dédelgetünk magunkban” – közölte Steve Jobs. A mai iTunes már videoklipeket, tévéműsorokat, könyveket, podcasteket és programokat is kínál. A kiváló és intelligens tartalmi rendszer bevezetése nemcsak a felhasználóknak volt jó, hanem a vásárlók hűségét is növelték az Apple termékei iránt, akik így egyre kevésbé próbáltak ki alternatív termékeket.
Rossz Apple – a bírálók nem szeretik a zárt rendszert
Az Apple iTunes-a megosztja a bírálókat, egyrészt az okból, mert inkább az AAC-t használja MP3 helyett, másrészt a céget azzal is vádolják, hogy egy zárt rendszert hozott létre, nemcsak azért, mert nem támogatja más rendszereken a programjaikat, hanem a már megvásárolt filmek, vagy egyéb tartalmak más eszközökre történő nehézkes másolása miatt is. A vállalat 2007-ben végül engedett a nyomásnak, feloldotta az iTunes Digital Rights Managementet (digitális jog kezelés, DRM), így az iTunes Store-on keresztül vásárolt zenék könnyedén másolhatók lettek más eszközökre – manapság az iTunes már csak DRM-mentes zenéket árul.
A filmeknél még nem ez a helyzet, hiszen a filmstúdiók nem mondtak le a DRM-ről, ezzel is védve árujukat. Programok esetében a legbonyolultabb a szituáció, hiszen ezeket nemcsak a szoftverlopások ellen védik, hanem másfajta eszközökön nem is használhatók. Az Apple-nek az App Store-on keresztül vásárolt alkalmazások feletti felügyelete szintén megosztja a felhasználókat, miközben a nyílt rendszerű Android környezetből hiányzik a biztonság és a kártékony programok elleni védelem, amit az Apple-felhasználók természetesnek vesznek.
Mutáció és túlélés
Három évvel bemutatása után az iPod a világ legkedveltebb zenelejátszója lett. Természetesen voltak mások is, mint például a Nomad, Rio és Creative hardverek, de az Apple volt a legsikeresebb a piaci részesedés 31%-ával és a bevétel 55%-ával. Ám az Apple többet akart: 2004 januárjában bemutatták az iPod Minit. Az öt színben kapható, 4 gigabájt memóriával rendelkező változatot némileg kedvezőbb áron kínálták, mint nagy testvérét. A termék azonnali siker lett, olyannyira, hogy a nemzetközi bemutatót három hónappal el kellett halasztani, mert az Apple nem tudta olyan gyorsan gyártani a Miniket. (Ezek az iPodok egy Hitachi 1,8 hüvelykes HDD-t tartalmaztak, mert az Apple szerint ezek gyorsabbak, mint amilyet ők gyártottak volna.)
Technológiai váltás
Az iPod Mini világszerte a legnagyobb eladású zenelejátszó lett; az Apple szerint az eszköz versenybe szállt a flashalapú lejátszókkal. 2005 januárjában aztán a cég bemutatta első saját, flashalapú lejátszóját, az iPod Shuffle-t, új kapcsolatokat kovácsolva a flashmemória-gyártókkal. 2005 szeptemberében aztán újra változtatott, bemutatta az iPod Nanót. A kicsi, könnyű (43 g), teljes értékű iPod flashmemóriát használt HDD helyett, ami teljes rázkódásvédelmet (hiszen nem volt mozgó alkatrész egy flashmeghajtóban), valamint hosszabb működési időt, nagyjából 14 órát jelentett.
„Az iPod Nano a legnagyobb forradalom az eredeti iPod óta” – mondta Jobs. „Az iPod volt az első olyan Apple termék, amely emberek millióihoz jutott el.” Hozzátette, hogy a népszerű iPod Mini eldobása az iPod Nanóért olyan volt, mint „egy szívátültetés egy nyaralás előtt”.
A bevezetés nem volt egyszerű, mivel egy széria a Nanóból hibás kijelzővel került forgalomba. A média rögtön vadul reagált a helyzetre, de a cég gyorsan kicserélte a hibás modelleket. Ezek után az iPod-evolúció felgyorsult. 2005 szeptembere óta két iPod- (most már iPod Classicként ismert), hat iPod Nano-, három iPod Shuffle- és négy iPod Touch-verziót mutattak be. 2005 döntő év volt a cég számára. Ekkor vezette be a „Made for iPod” címkét. Ez lehetővé tette más cégeknek, hogy az általuk fejlesztett hangszórókra, távirányítókra és dokkolókra – amelyek az Apple saját, szabadalmaztatott dokkolóját használják – feltehessék ezt a címkét.
Természetesen ezért fizetniük kellett; legtöbb esetben a gyártók így is tettek, mint például a Bose, Belkin, BMW, Ferrari stb. Eljött az ideje a külső gyártói iparnak és az Apple minden mozzanatból megkapta a részét. Minden egyes tartozék vásárlása a felhasználói elkötelezettséget erősíti az Apple termékek iránt.
Fotók és videók az iPodon
2004-ben mutatták be az iPod Photót, amelyhez fényképezőgépet vagy memóriakártyát lehetett csatlakoztatni, hogy átmásolhassuk rá a fényképeinket. „Mindenkinek van digitális fényképezőgépe, és szeretné növekvő albumát bárhol megmutatni ismerőseinek, barátainak. A videotartalmakkal ellentétben a fotós tartalom ingyenes, és nincs semmiféle szerzői jog rá vonatkozólag” – jelentette ki Jobs. Később hozzátette, hogy az iPod rossz megoldás volt a videóknak, ennek folyományaként pedig egy évvel később az Apple-nek sikerült megoldania néhány szerzői jogi kérdést, így elkezdett zenei videókat és tévéműsorokat árulni az iTunes Store-on keresztül. Ez 2005 októberében volt, amikor az ötödik generációs, videós iPod piacra került. Jobsék rövid idő alatt sok tévétársasággal szerződést kötöttek, így ezt a szolgáltatást is nemzetközivé tehették. A filmkölcsönzők 2008 januárjában követték őket, amikor az Apple bemutatta az Apple TV-t.
A zene minősége is javul
Adódik némi különbség egy bakelitlemez vagy CD, illetve azon a zenék minősége között, amelyet az iTunes-on vásárol az ember, vagy audio CD-ről rippel be a hallgató. Ez abban keresendő, hogy az MP3 vagy az AAC egy tömörített formátum, amely a számokat kisebb méretűvé teszi, de sajnos minőségromláshoz vezet, például a mély hangok nem olyan látványosak és érezhetőek. Manapság az iTunes 256 kbps minőséggel kódolja a CD-ket, ami a legtöbb felhasználó számára elegendő, ám az audiofilek és a hozzáértők szerint a tömörített zenéket nem olyan jó hallgatni, mint az eredeti CD-ket. Emiatt az Apple már támogatja a veszteségmentes formátumot, a „lossless audio”-t. Egy ilyen kódolású szám nagyjából a felét teszi ki egy CD-minőségű számnak. Az iTunes még nem árul ilyen formátumot, de a 10-es verzió felett már tud olvasni, írni, valamint konvertálni MP3, AIFF, WAV, MPEG-4, AAC és az Apple Lossless között.
Hogyan alakult át?
Steve Jobs már az iPhone megjelenése előtt évekkel beszélt erről: a Playboynak adott interjújában 1985-ben elmondta, hogy a jövő a telefon és a számítógép összekapcsolása. A termékfejlesztés évekig tartott. A szerencsétlen Motorola ROKR iTunes telefon volt a lecke az Apple mérnökei számára.
„Arra tökéletes volt, hogy tanuljunk belőle” – ismerte el Jobs. A ROKR 2005 szeptemberi bevezetését elhomályosította az iPod Nano egyidejű piacra dobása. A cég vezetői bizonytalanok voltak a jövőt illetően. „Létezik olyan kenyérpirító, amely kávét is tud főzni? Nincs ilyen gép, mivel nem lenne semmivel sem jobb, mint a kettő külön-külön” – mondta az iPod-vezető Jon Rubenstein. A cég nem volt teljesen őszinte. Az iPhone fejlesztése a 2007 január 9-i bemutatóját megelőző ötödik évben kezdődött. A terméket – amely egy telefont, egy tökéletes zenelejátszót és egy PDA-t egyesített magában – 2007 júniusában dobták piacra. Az iPhone arra kényszerítette a szolgáltatókat, hogy sokkal kifinomultabb, nagyobb adathasználatú eszközöket is felengedjenek hálózatukra.
Az iPhone szülte meg saját ellenségét, a Google Android OS-t. 2007 júniusában Ed Colligan, a Palm vezetője kijelentette, hogy soha nem látott még ekkora őrületet a médiában. Úgy gondolja, hogy az iPhone kiváló termék, de nem tudja, hogy fel tud-e nőni a felhajtáshoz. Az iPhone azonnali siker volt, 74 nap alatt egymillió darabot adtak el belőle. Az első szériát követte az iPhone 3G, 3GS és az iPhone 4.
Azóta az iPhone vezeti az okostelefon-ipart, és 20 milliós eladással az elmúlt negyedévben, az Apple a Nokiát legyőzve a világ legnagyobb telefongyártója lett. Könnyű nyomon követni az iPhone és őse, az iPod között kapcsolatot: mindketten ugyanazt a formát követik, zenét tudnak lejátszani. Az iPod Touch („egy iPhone hívások nélkül”) kései, 2007-es bevezetése az iPodot a családban és a piacon tartotta. Kezdetben az Apple elkeserítette a fejlesztőket azzal, hogy nem engedélyezte a programfejlesztő SDK kibocsátását, viszont amikor 2008 júliusában útjára engedték az App Store-t, megváltoztatták a véleményüket. A fejlesztők programokat kezdtek írni iPhone-ra és iPod Touchra. Azóta több mint 15 milliárd letöltést számlált az App Store, mely most több mint 500 ezer iOS-alkalmazást árusít, nemrégen pedig bemutatták az új operációs rendszert, az iOS5-öt.
iPhone-ból iPad
Az iPod-evolúció újabb ugrást tett 2010-ben, amikor napvilágot látott az iPad. Néhányan „óriás iPhone” titulussal elutasították, de ez a tablet PC egy iOS-eszköz hordozhatóságát, egyszerűségét vegyíti az App Store által kínált programok erősségével. Hamar elterjedt játékeszközként, így az iPad 1 és iPad 2 a legnagyobb játékplatform napjainkban. Az iPad bevitte az Apple-t a vállalati szférába, ahova mindig is nehéz volt behatolni. Egy évtized telt el, de az iPod fénye még mindig ragyog.
Az iPod élete
2001.
január: iTunes indítása
október: iPod bemutatása
2002.
március: 10 GB-os iPod
július: második generációs iPod
július: Windows-kompatibilis iPod. Az Apple több mint 600 000 db-ot adott el belőle az év végéig
2003.
április: iTunes Music Store megnyitása az USA-ban
április: harmadik generációs iPod, 7500 dalnyi merevlemezzel. Az iTunes egy millió dalt ad el egy hét alatt; 10 milliós eladás szeptember végéig
június: az egymilliomodik iPod eladása
október: az iTunes Music Store Windows-változatának bemutatása
december: 25 milliós iTunes-letöltés; 2 milliós iPod-eladás
2004.
január: iPod mini bemutatása
március: iTunes: 50 millió letöltés
június: iTunes Music Store megnyitása Angliában, Franciaországban és Németországban
július: iTunes: 100 millió letöltés
július: negyedik generációs iPod, a Click Wheel bemutatkozása
október: iPod U2 edition, és színes képernyős iPod Photo
december: 200 milliós iTunes-letöltés és 10 milliós iPod-eladás
2005.
január: flash-alapú iPod Shuffle megjelenése
július: fél milliárdos iTunes-letöltés
augusztus: iTunes Music Store megnyitása Japánban
szeptember: iPod Nano bemutatása, amely vékonyabb, mint egy ceruza
október: tévéműsorok és filmek árusítása iTunes-on
október: ötödik generációs iPod; 42 milliós iPod-eladás
2006.
február: milliárdos iTunes-eladás
május: Nike+ bemutatása
szeptember: az iPod Nano új, alumíniumhatású külsőt kap
szeptember: iPod Shuffle bemutatása
október: 88 milliós iPod-eladás
2007.
január: iPhone
május. iTunes U bemutatása
július: 3 milliárdos iTunes-eladás
szeptember: iPod Touch Wi-Fi és multitouch bemutatása
2008.
január: iTunes-filmkölcsönzés megjelenése
április: az iTunes az USA legnagyobb zenei árusítója
szeptember: az USA-ban eladott autó 90%-a iPod-kompatibilis
2009.
január: iTunes Music Store-ban minden zeneszám DRM-mentes
március: HD-filmek megjelenése az iTunes Store-ban
szeptember: 100 milliós iPod Nano-eladás
november: 250 milliós iPod-eladás
2010.
február: 10 milliárdos eladás az iTunes Store-ban
június: 3 milliós iPad-eladás 80 nap alatt
június: iPhone 4
szeptember: új iPod touch, iPod Nano, Shuffle és iTunes 10 megjelenése
november: a Beatles az iTuneson
2011.
március: iPad 2
június: iOS5 és iCloud bejelentése
július: 314 millió eladott iPod
augusztus: 20 millióval az iPhone a legnagyobb eladással rendelkező mobiltelefon
