Először november vége felé sétáltam be pár helyre, hogy tájékozódni tudjak a várható ajándékokról, árakról és "egyéb mellékhatásokról". Elsősorban nem műszaki cikkeket kerestem, de természetesen benéztem pár nagyobb elektronikai áruházba és üzletbe is, csak úgy, a személyes kíváncsiságom által hajtva, na meg azért is, mert mindegyik hely pangott az ürességtől. "Á, pár nappal később indul a szezon" - legyintettek az eladók, és várták a vevők rohamát.
Jó pár héttel később, december közepére már határozott tervekkel róttam a bevásárlókörutamat. Persze a "válság" miatt én is inkább kedves apróságokat kerestem, de nem tudtam megállni, hogy ne nézzek be újra a nemrég még kongó elektro-üzletekbe. A plázák és egyéb bevásárló-templomok addigra ugyan megteltek jónéppel, de továbbra sem a szórakoztató elektronika, hanem inkább a kis girlandok, játékboltok, ajándéküzletek voltak a fő célpontok. A Media... és Elektro... jellegű hatalmas tereken alig lézengtek, akik pedig mégis betévedtek, kávéfőzőkkel és magyar nóta CD-kkel távoztak. A számítástechnikai részlegen szinte dermedt csend uralkodott.
Utoljára december 22-én jártam úgy a városban, hogy betévedtem pár plázába és néhány belvárosi számítástechnikai üzletbe is benéztem. A megszokott nyugalom helyett ember-hegyeket láttam, ahogy tülekedve, egymást túlordítva küzdenek egy-egy perifériáért. Hegynyi vásárló állt a konfigurációkat összeállító kollégákra várva, vagy a noteszgépekhez kirendelt alkalmazottat faggatva.
Tehát, ennyire eltolódott idén a karácsony, ha a drágább, műszaki, számítástechnikai cikkek piacát nézem. Egyik oldalról mindez érthető, hiszen a kispénzű, bizonytalan jövőjű átlagpolgár az utolsó pillanatig számol és spórol, és ha még karácsony előtt pár nappal is pluszra jön ki a családi kassza tervezett egyenlege, csak akkor ugrik neki a komolyabb árú eszközök vásárlásának. De jó ez hosszú távon?
A vevő szempontjából sok a rizikó. Az utolsó pillanatos vásárlás már egy karácsonyfa esetén is sokesélyes, ha csak otthon vesszük észre, hogy törött, ferde, vagy tulajdonképpen nem is fenyő, hanem páfrány. De ha egy nem teljesen képzett apuka az utolsó pillanatban vesz számítógépet csemetéjének, akkor bizony már 25-én reggel kiderülhet, hogy a FreeDos-on nem fut a Crysis, monitor nélkül hiába ég a bekapcsolást jelző led, vagy esetleg köszöni a gyermek a World Of Warcraftot, de internet az bizony nincs otthon. Az ilyesmik miatt áll január legelején hatalmas sor a vevőszolgálatokon, ahol a vásárló próbálja meggyőzni a kollégát arról, hogy ő igenis rákérdezett, és igenis másmilyet akart...
Az eladó szempontjából sem bonyodalommentes a kialakult helyzet. Ha azt a kellemetlenséget nem is nézem, amit az utolsó napokban kiállni kénytelenek, a készletezés is teljesen lehetetlenné válik. Régebben egyértelmű piaci trendek szerint lehetett raktárkészletet tervezni, most pedig hetekig, hónapokig szinte nincs vásárlás, majd egyszerre mindenki mindent akar - sokakat hallottam csalódottan beszélni a plázafolyosókon arról, hogy "pedig a szórólapon szerepelt az XYZ nyomtató, de azt mondták, pont ma reggel fogyott el"...
A kis történetben az egyértelmű tanulságokon kívül semmilyen megfontolandó nincs, csupán egy helyzetet próbáltam leírni - valószínűleg a PC World olvasói pontosan azok, akik nem a karácsonyhoz és az utolsó pillanatokhoz kötik a számítástechnikai eszközök megvásárlását - csupán elgondolkodtató, hogy van ilyen is, nem is kevés. És nem csak a pénz az oka...