A filmkészítők már a kezdetektől próbálkoztak a képkockák manipulálásával, különféle apró trükkökkel, hogy alkotásuk minél jobban sikerüljön. Dolguk a számítástechnika fejlődésével nagymértékben leegyszerűsödött, hisz a stúdióknak dolgozó, a CGI-t mesterien használó "művészek", akár a semmiből is képesek szemkápráztató világokat létrehozni.
Az első számítógép-animáció közreműködésével készült jelenetek az 1973-ban moziba került Feltámad a vadnyugat című alkotásban jelentek meg. Igaz, ez a digitális módosítás kimerült a képkockák pixelesítésében és hőkép-szerű felvételekben (ezek a robot látását szimulálták), de mégis valami újnak a kezdetét jelentette.
A 3D grafika vetítővásznon való debütálása, pedig a film folytatásában a Futureworldben történt. Itt az alkotóknak egy kéz és egy arc megformálása volt a céljuk, melyhez a Utah-i egyetem berkeiben készült korábbi renderelés volt a kiinduló pont.
1977-ben a Star Wars első részében George Lucas is igénybe vette az akkori legmodernebb technológia lehetőségeit, és hogy valóban sikeres legyen még egy digitális animációkkal foglalkozó team-et is összehozott. Így alakult meg az Industrial Light & Magic stúdió (továbbiakban ILM), mely a későbbiekben rengeteg jelentős digitális filmes újításért volt felelős, sőt néhány kísérletüket még Oscar díjjal is jutalmazta a szakma.
Az első komolyabb CGI irányú próbálkozás 1981-ben a TRON animációinak elkészítése volt. A mozi nem kevesebb, mint 15 percnyi tiszta digitális anyagot tartalmazott. Ezen újítás ellenére a film nagyot bukott, sajnos az alkotott látvány akkoriban még nem tudta felvenni a versenyt a maszkmesterek kifogástalan munkájával.
Aztán 86-ban jött egy komolyabb áttörés, természetesen Lucas keze nyomán, a Fantasztikus labirintus nyitó jelenetében egy digitális művészek alkotta bagoly repkedett a szereplők nevei körül. Ez volt a filmtörténetben az első számítógépesen animált állat, innen jutottunk el a Pi életében látott a valóságosra megszólalásig hasonlító digitális vadakhoz.
Azonban az igazi csodát szintén a 86-os évben a Star Trek 4. mozifilmjében láthattunk - méghozzá az ILM-es srácoktól - egy minden eddiginél grandiózusabb animáció-sorozatot sikerült létrehozni az alkotóknak (a lenti videóban 2 perc 20 másodperctől), akiknek az akkori körülményekhez képest mesterien sikerült megalkotniuk a szereplők digitalizált arcát.
Ezután már nem volt megállás és elérkeztünk az első számítógép generálta karakter létrehozásához. Ez A mélység titka címen 1989-ben mozikba került film vízszörnye volt. A siker elsöprő volt, olyannyira hogy művükért bezsebelhették a legjobb filmes effektnek járó Oscar díjat is. A stúdiók pedig látva hol tart már a mindeddig kevéssé használt technológia azonnal lecsaptak és útjára is indult a CGI térhódítása. Más szempontból is fontos ez az alkotás, ezzel a filmmel kezdett ugyanis James Cameron neve egybe forrni a számítógépes utómunkálatokkal.
Következő művében a Terminátor 2-ben már egy emberalak megalkotása és animálása volt az ILM-es srácok munkája. A siker itt sem maradt el és egy újabb Akadémiai díjjal gazdagodtak a készítők. 1990-ben alkalmaztak először digitális mozgásrögzítést (motion capture) a Total Recall röntgen-átvilágításos jelenetéhez, melyben a csontvázzá csupaszított Scwarzenegger is feltűnik.
Három évvel később újabb mérföldkő került letételre a digitális talajon, hiszen a Jurrasic Park dínóinak életre keltéséhez vegyesen használták a kosztümösök és az informatikusok munkáit. Ez volt az a pont, mikor is Hollywood az analóg trükköket digitálisra cserélte.
Ezután már tényleg nem volt megállás és már az animációs filmek is bekapcsolódtak a versenybe, az első kasszasiker 1995-ben a ToyStory volt és ezután egyre másra érkeztek a 3d-ben renderelt grafikák előnyeit kihasználó animációs munkák. 1996-ban már filmes főszerepig jutattak a "cgi-termékek" hiszen az ILM "művészei" létrehozták Draco-t a Sárkányszív című film érző, beszélő sárkányát.
Sőt 99-ben az új Star Wars trilógia nyitó részének a Baljós árnyaknak megalkotása során már olyan mennyiségű cgi-t használtak, hogy a jelenetek 95 százaléka tartalmazott valami digitálisan hozzáadott elemet. Nagyobb mérföldkőnek tekinthető még a 2002-es A Gyűrűk Ura - A gyűrű szövetsége is, ez adta ugyanis a világnak Gollam karakterét, aki azért is különleges mert előtte még nem létezett fotorealisztikus minőségben renderelt, digitálisan rögzített mozgású (tehát teljes egészében mesterséges) karakter.
A filmes effektekkel foglalkozók gyorsan rájöttek, hogy igényes munkáikat a stúdiók megfizetik.2005-re már csak nem a filmek felénél alkalmaztak jelentősebb effekteket. Folyamatosan ez a módszer vált az effektusok királyává. A számítógépes világ karakterei, szörnyei egyre élethűbbé váltak, sőt napjainkra a realisztikusságuk miatt gyakran már össze is lehet őket téveszteni a valósággal. Szépen lassan egy külön művészeti ág alakult ki a filmes 3d grafikák köré, amit horribilis összeggel hizlaltak a stúdiók. Odáig fajultak a dolgok hogy a 2006-os Polar Express című film minden szereplői digitális mozgásrögzítésre alkalmas ruhában vett részt a forgatáson.
Sajnos az idő előrehaladtával a vizuális effektek megalkotása már nem csak az erre szakosodtak kiváltságává vált. A tehetséges és ambiciózus fiatal csapatok folyamatosan szorítják ki a régi motorosokat. Ez vezethetett ahhoz, hogy a VFX művészek manapság már nem kapják meg a nekik járó elismerést és sokszor még annak ellenére, hogy akár a filmes szakma legnagyobb díjával - az Oscarral - jutalmazták őket könnyedén csődbe mehetnek. Erre a sorsra jutott a Pi életének és A leleményes Hugo-nak (vagyis az utóbbi két év ezen kategóriás Oscar-díjas alkotásainak) vizualitásáért felelős csapat is.
Reméljük azonban, hogy ez a mellőzöttség nem veszi el a digitális művészek alkotókedvét, és a folyamatosan modernizálódó technológiával egyre grandiózusabb és emlékezetesebb élményekkel gazdagítják a moziba járó közönséget.
